Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Horváth Sándor: A páholyban
Rádiós lövészemmel, Hosszú József tizedessel (baloldalt) két bevetés között. (Szerző gyűjteményéből.) front. Az orosz túlerő teret nyert. A földi csapatok sürgős és nagyerejű támogatást kértek. Már korán hajnalban útban voltunk a célterület felé, vittük a sok bombát. A napból támadtunk és az elsővonal hosszában dobtunk. Mire ránk került a sor, odalent már a föld is égett. Ez már igazi volt. Nyakunkon az orosz vadászok. Az első rácsapát balról kaptuk, de elment mellettünk. A másodikat már nem vártam meg. De azt, amit szemből láttam, megrettentett. Úgy, de úgy lőtt minket a légvédelem ! Gyorsan kioldottam bombáimat, felvettem a gépet és újra elfoglaltam helyemet a kötelékben. Ez alkalommal előttem 35 gép repült. A támadást este megismételtük. A fogadás hasonló volt, de veszteségünk nem volt, mindannyian visszatértünk. Július 7-re a Kowel-i frontszakasz egy-két helyen tovább bomlott. Az orosz páncélosok áttörtek. Ma hajnalban őket látogattuk 36 géppel. Ismét a kötelék végén voltam, lévén a 36-ik gép — az orosz pilóták csemegéjének — pilótája. Az orosz vadászok az utolsó gépre csapnak rá a legszívesebben, mert az a legvédtelenebb, s addig lődözik, amíg ki nem válik a kötelékből, vagy égve le nem zuhan. A mai nap kivétel volt: nem rám támadtak, hanem a német osztályparancsnokot lőtték le. Ez oly hirtelen történt, hogy szinte senki sem vette észre. A parancsnok gépe egyszer csak eltűnt a kötelékből és égve lezuhant. Persze az oroszok remélték, ha kilövik a vezért, a kötelék felbomlik. Nem így alakult: az osztály együtt maradt, s a bombatámadást végrehajtottuk. Az ismételten támadó orosz vadászokat lövészeink szétkergették. Veszettül tüzeltek ránk, újra visszatértek, de jelentős találatot nem értek el. Lövéseik nagyrésze a levegőbe ment, ennyit jelentett az osztály jól megszervezett védelmi tűzereje. Ezután átzuhantunk egy nagyerejű tűzfüggönyön és egy páncélos oszlopot, gépjárműsort küldtünk a pokolba. Égett, robbant alattunk minden. Mindezt a kötelék végéről, páholyból néztem végig. Lazábban repültem, mert jobbról kísértem. így azt is láttam, amit a többiek nem. A napnyugta pompáját, a fényben úszó zárótüzet, a bombák robbanását soha el nem felejthetem. Július 8-án már éjszaka ébresztettek. Alig aludtunk el, zörgött az ügyelet: — Kérjük, ébredjenek! Nagyon nehezen, de felkeltem. Kinéztem az ablakon. Párás köd úszott a talajon. Te jó Isten ! Ilyen látásnál vernek be bennünket ?! Nem Veszprémben voltunk. Ez itt most háború. És Kowel-nél nagyon vártak minket. Ma is harminchatan voltunk. Mi magyarok a kötelék végén és kissé feljebb. Nem kaptunk vadászkíséretet. Most a mi századunk biztosít. Mi vagyunk a csalétek. De 18 cső várja az oroszt. Meg is érkeztek, megtámadtak minket. Összezárkóztunk és 18 csőből kaptak a támadók ellentüzet. Lett is foganatja, mert nem jöttek közel. Messziről meg lődözhettek, azzal kárt nem tettek bennünk. Ezt megúsztuk, jöhet a nehezebb: végigzuhanni a gyilkos légvédelmi tűzfüggönyön. Közben átrendeződtünk és felkészültünk a támadáshoz. Egymás végében táncoltak a gépek, kiengedett zuhanófékekkel. Ha az orosz most támadna, védtelenek vagyunk. Sok esélye volna. De elmulasztották a támadást. Máris zuhan lefelé a sok stuka. Mint füzéren a szemek, úgy követik egymást a gépek. E pillanatig odalent csend volt, de a légvédelem most tüzet nyitott. Megindultak felénk a tüzes sárga lövedékek. Egyre többen lőttek, a tűzfüggöny sűrűbb lett, zuhanásunk útját úgy igyekeztek akadályozni. De mi átrobogtunk, irányt tartva, közben elkerültük a lövedékek útját. Akit telibe találtak, az nem vette fel a gépét, hanem bombáival együtt robbant széjjel. Több ilyen tragédiának voltam a szemtanúja, német személyzetek hősi halálának. A látvány emlékétől még ma is elfog az émelygés. Átzuhantunk a tűzfüggönyön, beérkeztünk az oldási pontra. Egy gombnyomás és bombánk levált. Az automata felvette a gépet arra is ügyelve, hogy a szürke vakság — sok halálos baleset okozója — ne legyen úrrá rajtunk. Gyorsan felzárkóztunk a kötelékhez s irány haza. Még búcsút sem intettünk mert tudtuk, hogy még ma visszatérünk ide. így is történt, visszamentünk. Ledobtuk bombáinkat, amiért cserébe olyan légvédelmi tüzet kaptunk, amilyet ritkán láthat az ember. Aznapi második bevetésünket megelőzte egy jó légicsata. Ránk erőszakolta magát 12 Airacobra. Engem kerestek, de nem találtak el. Helyettem vitéz Zsoldos László gépe kapott sebet. Motorja leállt, de szerencséjére símán leszállt egy búzatáblán. A bombatámadás után még mi sem mentünk haza. Nem volt még kész a vacsora. Lent maradtunk alacsonytámadásban. Végiglőttük mindazt, ami nem égett. De kaptunk közelről is légvédelmi tüzet. A lövedékeket láttuk, de az azokat ontó "gitárokat" nem. így találta el egy lövedék Zselyi őrmestert, aki a vállán és kezén sérült meg. Hazafelé egész úton vérzett, de életben maradt. Mi magyarok hazatértünk, de három német gép személyzetestül ottmaradt. Ez a nap már háborús volt. Július 9-én ragyogó időre ébredünk. Máris készülődünk. Ma is Kowel-hez megyünk. Csak nyolc géppel indulunk bevetésre. Indulás ! A németek egyesével, mi kötelékben startolunk, majd odafent találkozunk velük. Kötelékünket századparancsnokunk, Lévay százados vezeti. Ez lesz a 150-ik bevetése. Látjuk nagyon türelmetlen. Tart a bevetéstől, mert az 50-ik és a 100-ik is rosszul sikerült. Ma nem megyek bevetésre, de szemmel kísérem a távolodó gépeket. Várom visszatérésüket. Haza is érkeznek, de egy gép hiányzik : Lévay 153
