Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Horváth Sándor: A páholyban
Tisztelt Péterdi úr ! штШштттттмтт Horváth Sándor tartalékos őrmester vagyok. Csóka István bajtársam ösztönzésére leírtam a zuhanóbombázók rövid történetét. Az adatokat naplóm alapján rögzítettem. Mielőtt elolvasná irományomat, szeretném figyelmébe ajánlani, hogy jobb pilóta voltam, mint író. írónak kontár vagyok. A leírás gyenge. Ennyire voltam képes. Szókincsem szegényes és hibákkal írok. Ezért, ha változtatni akar rajta, nem ellenkezem, sőt örömmel fogadnám. Ne kerüljön fércmű a "Szárnyakba". Utalok rá ! Megírom a "VABOK" (Vadászbombázók. Szerk.) történetét, de csak akkor, ha ez a "Schrift" megfelel. Tolakodni nem szeretnék. Mások is élnek, övék az elsőség. Én hátul repültem, az utolsó voltam, a "páholyban" ültem, az eseményeket onnan láttam. Az írást is csak most vállaltam, majdenm utolsónak. Csendes, kevésbeszédű vagyok, az írásom is ilyen. Ezt tudtam nyújtani, elnézését kérem. Jó egészséget kíván Horváth Sándor Horváth Sándor bajtársunk bizton elnyerné a szerénységi verseny pálmáját ! Gyönyörű, gyöngybetűkkel papírra vetett egyszerű, de annál élvezetesebb stílusban előadott beszámolóján jóformán semmit sem kellett változtatni, ellentétben az ő aggodalmaival. Olvasóink megtalálják ebben a számunkban Tarlós József bajtársunk "Az utolsó felvonás" c. visszaemlékezését. Tarlós és Horváth bajtársaink nemhogy ugyan abban a században, de ugyan abban a rajban : a bátor és kimagasló képességű Pénzes Gyula őrmester rajában harcoltak. Elbeszéléseik egymást kiegészítik, így a század története — különböző szemszögekből nézve — mind teljesebbé válik. Felhívom olvasóink figyelmét, hogy a század működését annak parancsnoka, Lévay Győző bajtársunk ".A zuhanóbombázók (Zubók) rövid története" cím alatt örökítette meg 1985-ös számunk 23-ik oldalán kezdődőlcg. őszintén remélem, hogy Horváth bajtársunk beváltja ígéretét és meg fogja írni a "VABÓK" történetét is. Szerkesztő A második világháború alatt a magyar királyi honvéd Légierő zuhanóbombázó és csatarepülő alakulatánál voltam repülőgépvezető. A keleti fronton Junkers Ju.87D-5 típusú zuhanóbombázóval, hazánk légterében Focke Wulf FW.190F-8 típusú vadászgéppel harcoltam. Az alapkiképzést a győri HMNRA-nál Endes Gábor főoktató berepülő pilótától, a katonait a szombathelyi REGVI-nél Gyenes László századostól kaptam. Elvégeztem a bombázó iskolát, ezen belül zuhanóbombázó kiképzést is kaptam a Zuhanóbombázó Kiképző Századnál. Bal fordulókban kitűnően repültem, jobb fordulókban gátlásaim voltak, "fakezűen" repültem. Sok keserves gyakorlás után aztán ezt is megtanultam. 13 géptípust vezettem. Kedvenc gépem a WM-21 "Sólyom" volt. Eleinte rettegtem tőle, de vitéz Szobránczy százados úr megtanított vele repülni. 151 /у 1944-ben A szerző (Szerző gyűjteményéből.) és most Sokat gyakoroltam, biztosan vezettem. Későbbi repülő tudásomat ez a géptípus határozta meg. A többi géptípus vezetése nem okozott gondot. A zuhanóbombázó kiképzést Junkers Ju.87A és В típusú géppel végeztem. Ez a gép szinte magától repült. Csak a gázkart kellett előrenyomni és elemelkedett. Könnyű volt vezetni. A stukánál kétkormányos repülésre lehetőség nem volt. Csak elméleti oktatást kaptunk első felszállásunk előtt, de balesetet nem szenvedtünk, törést nem okoztunk. Kiképzésünket 1942. december 6-án fejeztük be, ekkor lettünk hivatalosan pilóták és megkaptuk az. "Aranysast a koronával". A 102/2 zuhanóbombázó század Kolozsvár-Szamosfalva repülőterén alakult meg. A repülőgépvezetöket a veszprémi iskolaszázadtól, a hajózó távirászokat és a földi személyzetet más és más repülő egységektől szedték össze. A keleti frontra 1943. június 1-én az alábbi hajózok indultak útba : Pilóta Korosy Jenő szds. századpk. Lévay Győző fhdgy. elsőtiszt v. Molnár Imre hdgy. rajpk. Jászberényi Feme zls. rajpk. Pénzes Gyula szakaszvezető Arany Miklós szakaszvezető Csizmadia Gyula szakaszvezető Dévényi László szakaszvezető Felvégi András szakaszvezető Reményi Károly szakaszvezető Róza János szakaszvezető Veress Gábor szakaszvezető Távirász-lövész Tamás Imre törzsőrmester Kerling József szakaszvezető Lakatár Jánosőrmester író László szakaszvezető Tarlós József szakaszvezető Tar Ferenc őrmester Szűcs József szakaszvezető Perjés Gábor szakaszvezető Major László szakaszvezető Eitler Ferenc szakaszvezető Almási Bálint tizedes Gelléri Béla tizedes A felsoroltakat a Ju.87D-3-as gépekre Kievben képezték át. Átképzés alatt vesztette életét Tar Ferenc őrmester és Arany Miklós szakaszvezető. Július közepén, az átképzés befejeztével a század Poltavára települt, ahol a német St.G.77/II osztályhoz osztották be. Viszonylag kis sebességük miatt a stukák a bevetést csak osztály-kötelékben repülték, így légiharcban jobban tudták védeni magukat. A század három hónap alatt több mint 1000 gépbevetést repült. A fáradtság miatt a személyzet jelentős része életét vesztette.
