Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
dr. Farkas Jenő: Tizenöten
képzés és a díszelgés gyakorlása után augusztus 18-án Budapestre, a hűvösvölgyi Bolyai műszaki Akadémiára utaztunk fel, s ott szállásoltak el bennünket. Agyunkon már ott várt a ránkszabott tiszti ruházati felszerelés. Augusztus 20-án délelőtt még gyakoroltuk a felvonulást. Tilos volt az avatásra hozzátartozóinkat meghívni, nehogy kitudódjon az avatás színhelye és esetleges légitámadásnak legyen kitéve mind a Kormányzó úr és kísérete, mind pedig a kb. 450 avatandó tiszt. A Ludovika Akadémia és a Bolyai János műszaki Akadémia tisztjeivel együtt tettük le az esküt vitéz nagybányai Horthy Miklós kezébe. Avatás után egy hét szabadságot kaptunk, augusztus 28-án már újra repültünk. Kevesebben jöttek vissza Szegedre, mert a vadászok Székesfehérvárra vonultak be. A második, 20 órás műszerrepülő tanfolyamot végzettek Debrecenbe mentek bombázó-, illetve csatarepülő kiképzésre. Avatás után a szegedi Royal szállóban volt az elhelyezésünk és a tisztiétkezdében ebédeltünk. Vacsoránkról magunk gondoskodtunk. Ez azt jelentette, hogy a hónap vége felé közeledve vacsoráink egyre vékonyabbak lettek. Mint újdonsült tiszteknek, repülőtéri helyzetünk is megváltozott. Most már valóban csak a szolgálati időben kellett ott tartózkodnunk. Szabad időnket a városban, elsősorban a strandon töltöttük, ahol alkalmunk nyílt a fiatal, szép lányokkal ismeretséget kötni. Ennek a vége az lett, hogy többen Szegedről nősültek. Két bombázást éltünk át Szegeden, az elsőt augusztus 28-án a Royal szálloda pincéjében. Attól tartottunk, hogy ránk omlanak a falak, s ezért megfogadtuk, hogy légiriadókor többé nem megyünk le a pincébe. A második légitámadást — a Tisza-híd és a pályaudvar ellenit — a Szeged környéki szőlőkből néztük végig. Ekkor sebesült meg a városban tartózkodó Kontraszty bajtársunk, akit a szombathelyi hadikórházba szállítottak. A románok kiugrása miatt a front nagyon meglendült. Szeptember 11-én bevonult a második ötvenórás műszerrepülő csoport is: Bajay Guidó, Drávái Pál, Gullay Mihály, Juhász Gábor, Lóránth István, Márton György, Miklóssy Sándor, B. Nagy Kálmán, Papp Ferenc, Peller István, Simon Pál, Soó Gáspár, Szabó Károly, Veress Albert hadnagyok, Bakó István, Farkas Károly, Friedrich László, Kovács Ferenc, Oltay Aladár, Somody Zoltán, Weingärtner János tartalékos zászlósok és Pákozdi Sándor karpaszományos szakaszvezető. Mi akkor már lázas állapotban csomagoltunk. Gépeinket már átrepülték Acsádra. Csoportunkból csak néhányan maradtunk vissza, főleg olyanok, akik a kiképzésben elől jártak, s nem volt szükségük oktatórepülésre, mert a gépátrepüléseket is kiképzésre használták fel. Az oktatók közül csupán Csapó Ferenc hadnagy, a Link trainer oktató maradt velünk, aki a vasúti szállítással utazó részleg parancsnoka volt. Természetesen az újonnan bevonultak is velünk jöttek vasúti szállítással. Problémát okozott, hogy a száztengelyes szerelvényen — melyen sok anyagot, gépet, gépkocsit, üzemanyagot, stb. szállítottunk— számunkra volt élelem biztosítva, de a 11-én bevonultak részére nem. Ötnapos tekervényes utazásunk — mely alatt Szabadkát is érintettük, ahol partizántámadásnak voltunk kitéve — leírása oldalakat igényelne, így röviden csak annyit, hogy szeptember 16- án délután futottunk be Acsádra, fáradtan és éhezve. Szegedy bárónő kastélyában voltunk elszállásolva. A repülés Acsádon szeptember 18-án kezdődött, ahol közvetlen parancsnokunk Somorjay József százados volt. Kiképzésünket Váton, a Repülő Alap repülőterén folytattuk. A "B" repülőtéren német éjjelivadászok voltak, de jól megfértünk, egymás repüléseit nem zavartuk. Október közepéig csoportunk az ABK "In"-nél, illetve az. 1. Műszerrepülő Kiképző századnál fejenként 50 órát műszerrepült. Gyakorlatilag a későbbi Romboló Kiképző Keret fiatal tisztjei itt, Acsádon szoktunk össze és — Kováts János és Sasvári György kivételével — a háború befejezéséig együtt is maradtunk. Az első 50 órás csoport október elején végezte elméleti és gyakorlati repülési vizsgáit. Egy példa az elméleti vizsga kérdéseiből : németországi felszállással a skóciai Loch Ness-i öböl bombázása és eme bevetés repülési tervének kidolgozása. Az egyik gyakorlati vizsgarepülés után Struckmeyer százados Thurzó Jenő hadapróddal visszatérve, leszállás után nem vitette el a gépet a rejtési helyre azzal az indokkal, hogy ebéd után úgyis folytatja a vizsgáztatást. Ebéd alatt jöttek az amerikai vadászok és szétlőtték a gépet, ami elégett. Sok találatot kapott az ejtőemyőraktár is. Még az alakulatnál voltunk, mikor Polgár László — egyik ezüstkoszorús, nagyon tehetséges bajtársunk — Héjjas Aurél oktatóval együtt hősi halált halt. Lelövésének történetét két nappal később, október 15-én a pápai kórházban mesélte el — súlyos égési sebei és lőtt sérülése ellenére — teljesen világos tudattal az őt látogató Weingärtner Jánosnak, Csizmadia Sándornak és Bátorfy Jánosnak. A befüggönyözött FW.58-as — melynek pilótaülésében Polgár László, jobboldalt pedig oktatója, Héjjas Aurél ült — Pápa és Celldömölk között repült, mikor három amerikai vadászgép megtámadta. Az első sorozat eltalálta Héjjas Aurélt és a rádiós Borka József őrmestert, aki a gép padlójára zuhant és ott hörgött. Héjjas Aurél hangtalanul a gép szarvkormányára bukott. Polgár Lászlónak viszonylagos védelmet nyújtottak a mögötte elhelyezett rádiókészülékek, de így is jobb csípőjébe és lábába egy-egy géppuskalövedéket kapott. A támadó gépek mindaddig lőtték a Weihe-t, amíg ki nem gyulladt, sőt folytatták a támadást azután is, miután Polgár a gépet egy szántáson hasratette, egészen addig, amíg az teljesen el nem égett. Polgár László a már égő gépből a szárnyra rogyott, s onnan leesett. Akkor robbant fel a benzintartály. Feje és két keze teljesen összeégett. A közelben dolgozó földművesek csak az amerikai gépek távozása után merészkedtek az égő Weihe közelébe. Polgár László mégsem égési sebeibe halt bele, hanem a lábába fúródott két nyomjelző lövedék — melyeket nem távolítottak el idejében — okozta halálát. Felszállították ugyan Budapestre, de nem tudták megmenteni életét, 1944. október 21-én, 21 éves korában meghalt. A rákoskeresztúri temetőben október 24-én temették el. A temetésre évfolyamtársai a zavaros politikai helyzet — Szálasi hatalomátvétel — miatt nem tudtak elmenni. Csoportunk, az első "50 órás éjjeli vadász" csoport fejenként 40-75 óra műszerrepült idővel 1944. október 15-én, vasárnap indult Acsádról új állomáshelyünkre, a Romboló Kiképző Kerethez Imelybe. A műszerrepülő század további acsádi és németországi történetének megírása még várat magára. Sok feljegyzésem van. Várom, hogy jelentkező barátaim írják meg történeteiket, mint Peller Pista is tette. Beszámolóikat — ha szükséges — igyekszem kiegészíteni. Megjegyzés. (1) Az ABK "In" az Ausbildungskommando Instrumentenflug (Blindflug und Schlechtwetterlande) rövidítése Hans Armin Weirich : "Chronik des ABK - Z Ausbildungskommando Zerstörer in Ungarn vom Mai 1943 — 08. Mai 1945. I. Teil 5 S" — "A Romboló Kiképző Keret története Magyarországon 1943. május - 1945. május 8-a között. I. rész 5. oldal." szerint. ***** 143
