Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Évfolyamtörténetek, találkozók
Az 1931-es avatási évfolyam repülőgépvezető kiképzésen Szombathelyen 1932-ben. Az évfolyam egy része a Giustizia per l'Unghería gép előtt. Balról, felső sor: Szy Tibor, Vass Ferenc, Fellegh Róbert. Középen : Bártfay Gedeon, Harsányi Richard, Héderváry Miklós, Szemerey István, Ádám Lóránd. Alul: Szilágyi János, Tömör László, Telbisz Lóránd. (Szerző gyűjteményéből.) ahol a háború vége érte. Kivándorolt Ausztráliába, ott mint térképészeti szakember vonult nyugdíjba évekkel ezelőtt. Jelenleg Ausztráliában él. A fent felsorolt 20 főhöz évfolyamunk végére besoroltak két mérnöki végzettségű, ugyancsak velünk egyidőben avatott repülőt : (21) Mérey Imre. Az egri "Vámtisztképző Tanfolyam"-ról került hozzánk. A későbbiekben mint hadiműszaki törzskari őrnagy teljesített szolgálatot a Repülő Kísérleti Intézetnél (RKI). Úgy tudom, hogy az Egyesült Államokban halt meg évekkel ezelőtt. (22) Féreghy István. Hasonlóan Méreyhez, hadiműszaki törzskari őrnagy volt a háború végén, ö is szolgált a RKI-nél, majd a Repülő Átvételi Bizottsághoz került. A háború után az Egyesült Államokba vándorolt ki, s — tudomásom szerint — évekkel ezelőtt öngyilkos lett. Huszonkettőnk közül tehát e sorok írásakor 13-an biztosan elhaláloztak, négyen élünk, ötünk sorsáról nincs tudomásom. • • Otven éve Szűkkörű összejövetel volt tegnap este Buda egyik patinás kisvendéglőjében. Idős urak anekdotáztak, emlékeztek. Valamennyien katonák voltak ötven évvel ezelőtt: a magyar királyi honvéd Légierő repülő híradósai. Most ismét összegyűltek. Ki a Duna pesti oldaláról érkezett, ki Kaliforniából. Már csak töredéke jöhetett össze a hajdani, az orosz frontot is megjárt hiradószázadnak. Volt tisztek, tiszthelyettesek, raj- és századparancsnokok jöttek el a bajtársi találkozóra. — Tudja — dől könnyezve a vállamra egy ősz veterán —, tizedes voltam az orosz fronton. Géptávírón üzentem az édesanyámnak Ilovszkojéből : küldjön nekem süteményt. Délutánra már meg is kaptam a frissen sült hazait. Kétévenként szoktunk így összejönni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezenkívül semmit sem tudunk egymásról, mert telefonálgatunk néha, mindenkiről tudjuk, hogy él. Nemcsak a híradósokról emlékeznek, hanem a többiekről, a pilótákról is. Régi, megfakult fényképek kerülnek elő, amelyekhez mindig tartozik történet is. Ahogy hallgatom a különböző emlékezéseket, neveket, történeteket, a történelemkönyv hiányzó lapjai jutnak eszembe. Olyasmik, amikről nem volt szokás beszélni. Most is csak csendesen emlékeznek. Nem közlékenyek. Nem bíznak a mai kor érdeklődőiben .. . S. N. 127 Megjelent a "Kurír" c. újság 1992. május 15-i számában, beküldte Benkó Béla munkatársunk.
