Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)

Évfolyamtörténetek, találkozók

Sándor hadapródok címét. Ebéd előtt az udvaron fényképeket készí­tettünk. A volt Pumások külön is megörö­­kíttették magukat. Asztalhoz üve — rövid bevezető után — a felavatásra váró hősi emléktábla színes képével leptem meg a megjelenteket., majd Peller Pista köszöntötte a jelen- és távolle­vő feleségeket, akiknek mindent köszönhe­tünk, akik kitartottak mellettünk az elmúlt nehéz évek során. Emlékeztetett az idegen­ben, nehéz körülmények között élő magya­rokra. Ezúton is köszönöm mindnyájunk nevében komoly, szívhez szóló szép sza­vait. A vidámság helyreállítására Balogh Pop­­eye egy 1921-ben vert ezüst dollárral tün­tetett ki fáradozásaimért. Az ebéd választás szerint történt, meg­hitt, kiegyensúlyozott hangulatban. Min­den távollévő baj társunknak közösen aláírt levelezőlapot küldtünk. Ebéd befejeztével — ugyancsak a hagyo­mányoknak megfelelően — nótázás követke­zett. Kakasy Gyula kedvéért a repülő nóták mellett egy-két hegyivadász nótát is elfúj­tunk. Ebéd. Balról, első sor: Szabó Klára, Szabó László, dr. Farkas Jenőné. Második sor (háttal) : Pintér Gyula, Rónay Kálmán, Mátay Andor, Horváth Béla, Dinka Tibor. Harmadik sor (szemben) : Dr. Farkas Jenő (áll), Ferenczy Zoltán, Szabó Károly, Papp Ferencné, Gullay Mihályné, Gullay Mihály, Vidonyi János, Este lett, mire elváltunk. A találkozó után néhány nappal többen Mátay Tüske "udvarhá­zában" jöttünk össze. Remélem, hogy 1992-ben az évfolyam hősi emléktáblájának avatásakor még többen jövünk össze, mint ez alkalommal. Gödöllő, 1991. október 1-én. Dr. Farkas Jenő Az őcsényi találkozó. 1991. augusztus 30-án kezdődött az őcsényi repülőtéren (Szek­­szárdtól 8 km-re) az 1944. november 15-én avatott hadnagyok és zászlósok találkozója. A találkozót v. Hefty Frigyes kezdeményezte. A szervezés és a munka javarésze az otthoniakra, főként Csák Péterre hárult. Ösz­­sze kellett állítani a fellelhetők névsorát, meghívókat kellett kül­deni a világ minden tájára. Lakásról, étkezésről kellett gondos­kodni, a jelenlévők számát figyelembe véve. 166 főből 90 sze­mély címét sikerült felkutatni. A találkozón végül is 47-en vet­tek részt. A műsor összeállításában köszönet illeti Tobak Tibort, a volt "Pumást", akinek közbenjárására Urbán vezérőrnagy, a ma­gyar légierők parancsnoka, lehetővé tette, hogy a találkozó részt­vevői meglátogassák a taszári és szentkirályszabadjai repülőtere­ket. Az utóbbin avattak bennünket 1944-ben. A szervezésről és az azzal járó rengeteg munkáról csak a legnagyobb elismeréssel és hálával lehet nyilatkozni. Augusztus 30-án kora délután kezdtek gyülekezni a résztvevők. Annak ellenére, hogy a 47 év nem múlt el nyomtalanul, aránylag jól felismertük egymást., bár az is előfordult, hogy a nyakban lógó "névcédulát" is igénybe kellett venni. A találkozón megjelent volt oktatóink közül Bakcsy Gergely főhadnagy és Seidl József főtörzsőrmester, aki mint alezredes ment nyugdíjba. Kisebb-nagyobb csoportokban folyt a beszélgetés vagy a sza­badban, vagy a bárhelyiségben. Szép volt visszaemlékezni az együtt töltött időkre, bár — sajnos — néha nem csak vidám dol­gokról volt szó. Célzok például Lontay Róbert rövid beszámo­lójára arról a hat hónapról, amit mint halálraitélt töltött a sira­lomházban. Jelen volt a találkozón Gőgös Béla is, akit — több évfolyamtársával együtt — orosz hadbíróság 25 évre ítélt el az ausztriai Badenben. Nyolc évet szenvedtek a hírhedt vorkutai ha­láltáborban. A délutáni órákban Bessenyei Péter, többszörös magyar mű­­repülő bajnok mutatta be tudományát egy "Extra 300"-as német műrepülő géppel. Este a repülőtér éttermében finom halászlé és italok mellett to­vább folyt a beszélgetés, visszaemlékezés. Másnap, augusztus 31-én délelőtt volt az emlékülés a han­gárban. Csák Péter üdvözölte a megjelenteket és javasolta, hogy 1994-ben, az avatás ötvenedik évfordulóján újra találkozzunk. Ennek szervezését Tamássy András vállalta. Ezután Tobak Tibor mondott igen szép beszédet, elemezve az Akadémia utolsó évfo­lyamainak történetét. Külön kihangsúlyozta : jellemző a magyar királyi Légierők szellemére, hogy ennyi év után is ilyen szép számban — sokan messze távolból is — eljöttek erre a találko­zóra. Bejelentette : megalakult a "Magyar Veterán Repülők Egyesülete" (MVRE), hogy a régi szellemet fenntartsa. Tobak Tibor után Csanádi Norbert — aki a Magyar Repülő Szövetségnél (MRSZ) töltött be nagy szerepet a világháború után — szólalt fel és üdvözölte a jelenlévőket. Kihangsúlyozta a magyar légierők szellemét, feljebbvalók tiszteletét, függetlenül attól, hogy mint legénységi vagy akadémikus kapta valaki a repülő kiképzését. (Csanádi Norbert velünk egyidőben kezdte meg repülő kiképzését, de mint legénységi állományú a szom­bathelyi "B" reptéren repült, míg az akadémikusok és karpa­­szományosok az "A" reptéren.) ö is felkérte a jelenlévőket, hogy aki teheti, támogassa a MVRE-t és lépjen be az Egyesületbe. Dr. Hegedűs Dezső, a MRSZ főtitkára beszámolt a magyar sportrepülés nehéz helyzetéről, majd Joó István és Keserű Lász­ló bajtársak szólaltak fel, hangsúlyozva, hogy végeredményben mi nyertük meg a csatát. Ezen a napon megkoszorúztuk elhúnyt bajtársunk, Losonczy 123

Next

/
Oldalképek
Tartalom