Magyar Szárnyak, 1992 (21. évfolyam, 21. szám)
Vajda József: Az első repülőgép. Egy elfelejtett magyar pionír: Ludwig Ede
3. sz. Kép. Az első konstrukciót, mely Ludwig Ede gépéhez hasonló, a dán Ellehammer tervezte, szerkesztette és repülte 16 évvel később, 1912-ben. A robbanó motor akkor már létezett. Attételezett meghajtással, koaxiális tengellyel történt a rotorok forgatása. A Ludwig-féle számyszerkezetet és féklapokat nagyátmérőjű, diszkosz formájú forgótárcsával helyettesítette. Tagadhatatlanul lényegesen jobb megoldás, mint elődjeié. Szépen elosztott és megfelelő felhajtóerőt termelt. (Szerző gyűjteményéből.) szerkezetből tisztán látható, hogy csapkodó szárnyra nincs szükség akkor, ha az egységesen vezérelt, soronkénti féklapok állításával a számykonturt zárjuk és a számyfelülettel fix helyzetben maradunk. Ezt mondjuk ma, melyre Ellehammer is rájött 1912- ben. A fejlődés gyors menete pedig hamarosan törölte ezt a harmadik fajta csapkodó szárnyú repülőgép (omithopter) elgondolást, habár Schwachulay Sándor még egy ideig kitartott mellette. Ma csak találgatjuk és feltételezzük, hogy milyen végleges formát öltött volna Ludwig gépe, ha a feltaláló megépítette volna prototípusát. Elképzelhetjük, hogy egyenes irányban haladt volna a helikopter felé, de lehet az is, hogy — felismerve a helikopter elgondolás megvalósításának akkor még útjában álló áthidalhatatlan nehézségeket, a konvencionális géptípusok kidolgozásában kereste volna a megoldást. Magam úgy vélem, hogy Ludwig a kettő kombinációjában — mint pl. a mai Fairey Rotodyne — találta volna a végleges megoldást. Azonban mindenképpen megállapíthatjuk : Ludwig modellje teljes és tökéletes megoldás a korabeli repülés és a vele társult problémákra, valamint a modem repülés, a helikopterek tervezési- és szerkezeti alapgondolataira, mely lehetőségeket önkéntelenül alapozta meg. Ahogy Brancher jelentéséből láthattuk, a modell hajtóegysége elektromotor lett volna, logikusan kielégítő megoldás azokban az időkben, mikor a korabeli repüléstudományban a robbanó motor még távoli lehetőségnek bizonyult. E típusú hajtóegység kifejlesztése még éppen tíz évet vett igénybe, hogy elérje azt a fokot, mely lehetővé tette a Wright testvérek es úttörő társaik első gépeinek levegőbe emelését. Hatvan év kellett Ludwig ideáinak megtestesüléséhez, azoknak kifinomodásához, a feltételezett és a mai tökéletes állapotba való jutásához, melyet a modem mechanizmusok és hajtóegységek tudtak csak lehetővé tenni. A légcsavarok és rotorok, melyeket Ludwig elképzelt, a korabeli hajócsavarokra emlékeztetnek. Egyáltalán nem különböznek a legtöbb akkori úttörő elképzeléstől. Valóságban alkalmazkodott ahhoz a formához, amely Kanadában, a Nova Scotia-i Bell múzeumban látható. Ludwig Edét hazája iránt érzett felettébb erős érzelmi ragaszkodása arra késztette, hogy találmányát felajánlja a magyar kormánynak. Gépét Magyarországon akarta megépíteni. Modelljét bemutatta a Műegyetemen. Sajnos, elképzelését egyáltalán nem értették meg, olyannyira, hogy egyesek megzavarodott elméjűnek tekintették. Milyen mérhetetlen kár, hogy akkori professzoraink potenciális helyzetükben — és sajnos ki kell mondanom : képzelőerő hiányában — keresztülhúzták ennek a zseniális elképzelésnek gyakorlati kibontakozását. Ludwig több mint tíz esztendővel később, 1909 őszén ismét találkozott Bleriotval, aki akkor dicsősége magaslatán állott és Budapesten is bemutatta tudományát. Tanúja lévén régi személyes jóbarátja világhírnevének, Ludwig bánatosan jött tudatára annak a nagy hibának, amit elkövetett. . . hogy kísérleteit nem folytatta és nem fejezte be. De hát akkor mégis ... mi történt ? Ha Ludwig olyan tökéletes és olyan jó volt ? Már akkor, amikor a repülőgép még nem is létezett, vagy csak egy gondolat volt . . . akkor az 6 elgondolásának korszakalkotó jelentőségével érvényesülnie kellett volna. Hogy lehetne egy Nostradamus-i látnoki képességgel valamit alkotni, olyasmit amihez csak több mint fél évszázaddal később 4. sz. kép. Teljesen megegyezik Ludwig elgondolásának elrendezésével, de modernebb formában, La Cierva autogyro-ja 1922-ben született meg. A tervező kiegyensúlyozási problémákkal küzdött. A szárnyból csak a csűrőlapok maradtak meg, ami a fényképen jól látható. Ludwig ösztönösen érezte a rotor- és légcsavamyomatékok káros hatását és ezeket szembenforgó megoldással képzelte kiküszöbölni. Ezért őnála mind a húzó-, mind az emelőszerkezet kettős. (Szerző gyűjteményéből.) 111
