Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Csonka Pál: Kezdő szárnypróbálgatások
vV-Av'-:-/-:-/-:-/-:-/-;-/^ Л szerző — hasonló címmel — 1989-es számunk 101-ik oldalán írta meg visszaemlékezéseinek első részét, melyben a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alapnál (HMNRA) történt alapfokú kiképzését ecseteli színesen. Ebben a cikkében a katonai repülőgépvezetői kiképzéséről emlékezik meg igen fordulatos, jó humorú leírásában. Szerkesztő Bevonulás katonai szolgálattételre és repiilögépvezetö kiképzésre a m. kir. honvéd Légierők Repiilögépvezetö Iskolájához, a "REGVr-hez. Budapesten, a Mária Terézia laktanyában megtörtént katonai sorozás után hazautaztam Kiskundorozsmára és izgatottan vártam, hogy vajon megérkezik-e a behívó parancs ? A korábbi megszokott otthoni életbe már nem tudtam aktívan bekapcsolódni. Napjaim feszült várakozással teltek és természetesen a remény arra késztetett, hogy úgy készülődjek, készítsem elő a bevonuláshoz szükséges dolgokat, mintha 100 %-os biztonsággal megérkezne a bevonulási parancs. Rendbehoztam Édesapám hajdani katonaládáját, beszereztem azokat a dolgokat, amiket a már katonaviselt barátaim tanácsoltak : mindazt, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy símán, zökkenőmentesen induljon a katonai szolgálat. Nehezen, lassan teltek a napok. Végre, 1939. október 2-án megérkezett a behívóparancs : október 5-én reggel jelentkezzem katonai szolgálattételre a REGVI osztály 2. századánál Szombathely repülőterén. Nem hiába izgultam : a repüléshez megkezdett út folytatódhat tovább, most már a Légierők keretein belül, s talán sikerül elérni kitűzött célomat : valaha én is egy komoly harci század kötelékében ott lehetek a levegő sólymai között. Szüleimtől, testvéreimtől és barátaimtól búcsút vettem és október 4-én kora délután a kiskundorozsmai vasútállomásról útnak indultam a "messzi" Szombathelyre, ahova — budapesti átszállással, meglehetősen kimerítő "fapados" éjszakázás után — másnap reggel hét óra tájt érkeztem meg. A szombathelyi vasútállomáson már jól "összeverődött" csapatunk, szinte az egész HMNRA növendék-társaság — kb. 115 fő — együtt volt.Végső célunk, a repülőtér, persze még kissé odább volt. A meglehetős távolság miattt gyalogmenetben, katonaládákkal nem láttuk célszerűnek az elindulást, így megvártuk a Kőszeg felé induló vonatot és azzal utaztunk a repülőtéri megállóig. Onnan egy kis gyalogmenet után megérkeztünk Szombathely "A" repülőterére abban a hitben, hogy elértük célállomásunkat. Azonban tévedtünk : a repülőtér ügyeletes tiszt tudomásunkra hozta, hogy behívóparancsunkban a bevonulási hely tévesen volt meghatározva. Igaz ugyan, hogy a REGVI parancsnokság itt van, de az alapfokú kiképző osztály Ungvár repülőterén állomásozik és nekünk oda kellett volna bevonulni ! Az egész éjjel utazó, fáradt és álmos társaságot hideg zuhanyként érintette a közlés, de nem tehettünk mást, rövid pihenő után indultunk vissza az ország ellenkező sarkába. Ki a repülőtéri megállóhoz, megvártuk a Kőszeg felől érkező vicinálist, irány Szombathely - Budapest, ahová a késő esti órákban érkeztünk meg. Még az éjszaka folyamán tovább utaztunk — természetesen személyvonattal, annak is a harmadik osztályán — Hatvan-Miskolc-Sátoraljaujhely-Csap útvonalon Ungvárra. Durván számítva, Szombathelytől Ungvár 450 km-re fekszik. Nem is volt közöttünk olyan, aki jó néhányszor el nem mondta volna : "Na, ez a szolgálat is jól kezdődik Iй — és nem fogadta volna meg, hogy "az életben soha többé" nem utazik vonattal. Október 7-én — pénteki napon — a reggeli órákban érkeztünk Ungvárra, elfáradva, elcsigázva. Szerencsére a behívóparancsnak volt egy olyan kitétele, hogy egynapi hideg élelmet vigyünk magunkkal. Persze volt aki többet is hozott és a hosszú út alatt "összerázódott" társaság tagjai kisegítették egymást. Többen voltunk, akik két és félnapos vasúti "expedíciónk" folyamán 800- 850 km-t "abszolváltunk". A mai időkben kényelmes expressz vonaton ez nem távolság, de akkor és olyan körülmények között — fiatal korunk ellenére — nagyon megviselt bennünket. Az ungvári vasútállomáson leendő újonc-oktatóink vártak bennünket és szálláshelyünkre kísértek. A repülőtéren laktanyaépület nem volt, ezért a városban szállásoltak el bennünket. A 26 fő legénységi állományú HMNRA növendékből 22-en kaptunk behívóparancsot, négy fő — különböző okoknál fogva — elesett a katonai kiképzéstől. Ezek között volt Németh Lajos növendéktársunk, aki párkánynánai volt és 1938-ban — még a cseh fennhatóság alatti községből — a Dunát átúszva szökött Magyarországra. Ugyancsak nem kapott behívót ruszin származású Perina Károly volt növendéktársunk, aki Kárpátalja visszacsatolásával lett magyar állampolgár. Mi 22-en, legénységi állományú növendékek, a többi újonclegénységtől elkülönített szakaszt képeztünk. Újoncoktatóink az egyes repülő alakulatoktól repülőgépvezető kiképzésre a REGVI- hez vezényelt tisztesek voltak. Ismert, hogy 1938/39-ben Dél-Olaszországban 200 fő részesült alapfokú kiképzésben. Ezeket nevezték DRT-seknek (Dél-olasz Repülő Tanfolyam). 1939-ben 94 fő leendő tartalékos tiszt és 26 fő leendő legénységi állományú egyén kapott alapfokú repülő kiképzést. (Megjegyzendő, hogy a DRT-sek alapkiképzése sokkal átfogóbb volt, mint a HMNRA-soknak csupán a Bücker Bü.131- es "Jungmann" típus repülésére szorítkozó kiképzése. Szerk.) Korábbi gyakorlat szerint az egyes repülőalakulatok a megfelelő képességű és repülő szakorvosi vizsgán megfelelt legénységi állományú, önként jelentkező jelölteket küldték alapfokú kiképzésre a REGVI-hez, akik a legtöbb esetben már tisztesi rendfokozatot viseltek. Emlékezetem szerint a következő repülőgépvezető növendékek voltak újonc-oktatóink : Tóth Ferenc, Perlaki István, Zombori István, Sándor Imre szakaszvezetők és Proks Ferenc őrvezető. Első szálláshelyünk egy régi apáca-zárda volt — természetesen apácák nélkül. Átestünk a szalmazsákok szakszerű ki tömésének ismertetésén és gyakorlásán, s végre nyugovóra térhettünk : senkit sem kellett álomba ringatm. A karpaszományos növendékeket valahol az Ung folyó partján lévő iskolába szállásolták el és kiképzésüket dr. Szakály János törzsőrmester irányította, a rá jellemző és országszerte ismert katonás keménységgel. A reggeli csuklógyakorlat, tisztálkodás és körletrend után gyalogmenetben vonultunk ki a néhány km-re lévő repülőtérre. Néhány nap elteltével megkaptuk szükséges felszerelésünket : egyenruhát, alsóneműt, bakancsot és kezdtünk úgy kinézni, mint a katonák. Persze hogy azok is legyünk, ahhoz még egy-két apróság hiányzott. A ruhakiosztásnál egy kicsit megjártam. Használt, de viszonylag tiszta gyakorlóruhákat kaptunk. A han-94
