Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Gaál Gyula: Gyorsbombázók: adalékok és kérdések
vezette Nagy Dezső főhadnagy kötelékét támadásra. Ebben az időben a leggyakoribb cél a fővárost körülzáró gyűrű volt. Bicske vasútállomásán nagy mennyiségű hadianyagot raktak ki, amiért azt a gyorsbombázók többször felkeresték. A század egy ízben közvetlen támogatást nyújtott egy magyar földi alakulatnak egy vértesi falu visszafoglalására. Az ellenség a faluban volt, a honvédek a kertek alatt feküdtek. A Me.210-esek 2800 m-ről zuhantak egyre lejjebb, nem akarván saját vért ontani. Füst- és tűzoszlopok törtek fel a házak közül, s a hajózók csupán remélni tudták, hogy a lakosság között nem volt veszteség. Minden esetre a községet honvédeink visszafoglalták. Ekkor már a benzinhiány is erősen érezhetővé vált. Budapest felmentésével kapcsolatban még egy említésre méltó bevetés történt február 4-én. (33) Ezzel zárul Wágner Károly utolsó levele. Többször próbálkoztam vele összeköttetésbe jutni, de nem sikerült. (34) A Bodó Páltól kapott anyag lényegesen kevesebb. Tulajdonképpen csak néhány kiemelkedő és érdekesebb eseményt említ. (35) Ezek között van az augusztusi kolomeai bombázás és egy gyalogságot szállító szovjet gépkocsioszlop megsemmisítése. Ezekre alább visszatérek. Ezeken kívül említést tett egy bevetésről a Dukla hágó térségében, amire vadászkísérettel ment a század. Mivel két gépnek nem indult a motorja, a gyorsbombázók 18 perccel később szálltak fel. A megadott légtért üresen találták, a bombázás nyugodt körülmények között zajlott le. Visszatérésük után a német összekötőtiszt gratulált Bodónak, hogy bevetett kötelékének parancsnoka milyen pontosan számította ki az időt. Ugyanis jelentették, hogy az olajkutak fölött nagy légiharc volt Mustangok és FW.190-esek között, több lelövés történt. Ennek befejezése után egy-két perccel érkezett meg a magyar kötelék és akadálytalanul végrehajtotta feladatát. Ugyancsak kiemeli Bodó százados a földi részleg szerepét. írja, hogy a szerelők megfelelő szerszámkészlet, felszerelés és hangár nélkül, gyakran ponyva alatt, zseblámpa világánál dolgoztak, hogy másnapra újabb üzemképes géppel emeljék a bevethető állományt. Nyolc óra leforgása alatt teljes motorcserét — összes tartozékokat beleértve — hajtottak végre. A műszaki rész Halmai alhadnagy, első világháborús pilóta, majd műszaki tisztviselő vezetése alatt állt. Ez a lényege a Bodó Páltól kapott információknak. A jegyzetekben említett forrásokon kívül, egyéb megbízható anyag nem állt rendelkezésünkre a 102/2 gyorsbombázó század működésével kapcsolatban. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy ezzel még nem merültek ki a vonatkozó források. Kérdések és töredékek. A fentiekkel kapcsolatban egyes pontok és állítások tisztázásra, magyarázatra szorulnak. írásbeli bizonyítékok hiányában, az emberi emlékezetre vagyunk utalva, aminek minőségét viszont annak állapota szabja meg. Tehát egyes esetekben kuszáit, téves kijelentésekhez vezethet. A megkopott emlékezőtehetség 45-50 esztendő távolságában egyáltalán nem ritkaság; a legnagyobb erőfeszítés és a legjobb akarat sem terelheti memóriánkat mindig a tények felé, a pontosság irányába. Ezért a megkérdőjelezett adatok és körülmények vizsgálata abban az értelemben és szellemben végzendő. Az alábbiak nem csupán a 102/2 századra vonatkoznak, hanem esetenként a másik két testvér-alakulatot is érintik. Első kérdésünk az alakulat hivatalos felállításának a dátuma : 1944. május 1-e, vagy június 1-e ? A 102/2 század egykori beosztottjai általában az előbbire emlékeznek. Viszont egy másik, jól dokumentált közlemény ezeket mondja : a hajózók kiképzése Ferihegyen 1944. január 21-e és március 23-a között, visszatérve eredeti állomáshelyükre, Kecskeméten tartózkodtak március 24-e és április 4-e között, ezután Me.210-el gyakorló repülések Ferihegyen április 5-től 29-ig, majd vissza Kecskemétre április 30- án, ahol június 1-én hivatalosan megalakult a század. (36) A dátumok szerint a század megalakulhatott május 1-én, mivel kiképzése április 29-én ért véget. Ezt megerősíti a 102/1 század története: februártól áprilisig kiképzés, utána visszatért Debrcenbe és májusban megalakult a század. (37) Csapó : a század állománya május hóban Kecskeméten együtt volt Wágner adatai helyesek. Nem ismert a kolomeai támadás napja sem. Csapó zászlós szerint augusztus 7-én, vagy 8-án történt. Az általa említett hatos raj résztvevőinek azonosítása is szükségessé teszi a tisztázást, mert ezt a haditettet különösen eredményes eseményként tartjuk számon. (38) Csapó visszaemlékezése szerint a hat pilóta a következő volt: Nagy Dezső, Orbán, Szoó, Wágner, Zuna és Csapó. Azonban v. Szoó Lajos hadnagy nem vett részt a bevetésen, mert akkor a Me.210-es átképző tanfolyam egyik oktatója volt. (39) Csapó : a MSZ 1988-as számában a személyzet neveire tévesen emlékeztem. Szoó Lajos nem vett részt a bevetésen. Valóságban Székely Sándor őrmester pilóta és Kiss Lajos tizedes lövész vettek részt a bevetésen. A helyes összeállítást e számunkban megjelent cikkemben közöltem. Elnézést kérek a tévedésért. Bodó százados úgy emlékezett, hogy 6 vezette a támadást. Azt írta, hogy augusztusban mintegy 90 bombázóból álló csoportot bombáztak össze Kolomea mellett, és a kiküldött felderítők szerint a rombolás 90 %-os volt. Erről a német különjelentés is megemlékezett, nevének említésével. (40) Bodónak a támadásban lévő részvételét megerősíti Zuna Edgár hadnagy, aki Bodó rajában repült. Csapó : Zuna Edgár téved, mert ő augusztus 7-én Kolomea bombázásánál Nagy Dezső főhadnagy kísérője volt. A motorhibával küszködő Nagy főhadnagyot — rádión leadott utasításom szerint — kisérőtársával esetleges vadásztámadás ellen biztosította. Zuna Edgár írja 1991. március 31-i levelében : "Csapó Bélának igaza van : valóban Nagy Dezső rajában repültem és vele maradtam, mikor gépe meghibásodott." A kolomeai repülőtéren a gépek össze voltak húzva : három gépnek a farka összeért, az orra pedig csillagszerűen három különböző irányba mutatott. Sikerült Zunának egy ilyen hármas csoport közepébe dobni bombáját, amit a mögötte zuhanó Bodó látott és gratulált neki. (41) (Kérdés : hogy kerülhetett Zuna mögé a rajparancsnok Bodó ? Valószínűleg Bodó a zuhanás utáni felvétel közben figyelte meg Zuna pontos találatát. Ezt a feltevést Zuna Edgár is megerősítette. Szerk.) Tehát a bevetésen résztvevők száma és névsora, valamint az elért eredmény felbecsülése további kutatómunkát érdemel. Itt kell megemlítenünk egy másik Kolomea elleni bevetést, amit — közvetett bizonyítékok alapján — október második felére kell tennünk. (Lehetséges, hogy Csapó vezette az augusztusi, Bodó pedig az októberi Kolomea elleni bevetést ? Szoó Lajos nem repült a gyorsbombázókkal. Szerk.) Wágner említi ezt viszszaemlékezésében, Bodó pedig "egyik" kolomeai bombázásról ír, jelezvén, hogy nem az augusztusi volt az egyetlen. Ez azért fontos, mert ez egy gép elvesztésével járt: egy alacsonyan repülő Me.210-es légvédelmi találatot kapott és felrobbant; Csongor törzsőrmester pilóta és Kővári őrmester lövész hősi halált haltak. (Kovács és Fontos e lelövés időpontját még a tiszalöki időszakra — tehát legkésőbb október elejére teszi, helyét pedig Balmazújváros és Tiszacsege közé. Csorba úgy emlékszik, hogy Csongorék Ferihegyről indultak és Jászberény környékén lőtték le őket. Szerk.) A második Kolomea-elleni bombázással kapcsolatban Bodó megemlíti a szovjet rádió magyarnyelvű adását Ungvárról, ami 43
