Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
A m. kir. honvéd légierők repülő baleseteinek kiértékelése a légierők parancsnoka által
büntetés is aránylag enyhe (20-30 napi szobafogság). Azok ellen pedig, akik ilyen alkalmakkor mérhetetlen kárt okoztak és akiket talán ily módon lefokozásra lehetett volna ítélni, minden esetben életükkel fizettek meg a fegyelmezetlen magatartásukért. Ezzel kapcsolatban jelentem még, hogy a fegyelmetlenség letörésének kérdésével is sokat foglalkoztam magamban és mindig arra jutottam, hogy választanom kell a merészség, bátorság és vállalkozó kedv fenntartása, vagy ennek teljes elnyomása között. Mert hogy bátorság kell két gyárkémény, vagy egy Duna-híd pillérei közötti átrepülésre, az biztos ! Viszont a legnagyobb mértékben fegyelmetlenség is ! Az én meggyőződésem, hogy háborúban azok lesznek a legeredményesebb repülők, akik békében is "kilengenek" és e kilengéseket túlélik. Bár a világháború után csak egy ízben volt alkalmuk a repülőknek az ellenség előtti magatartásukat bebizonyítani, kitűnt, hogy a legeredményesebb (két légigyőzelmet arató) főhadnagy volt, aki miatt békében a legtöbbször kellett elöljáró parancsnokának díszbeöltözködve kihallgatáson megjelennie. Az Igló-i és Pálócz-i légiharcokban kitüntetettek zöme fegyelmileg többször büntetett előéletű volt, ami még a Kormányzó Úr ö Főméltóságának is feltűnt. Mindezek oly jelenségek, amelyekkel reálisan számolni kell. A repülők élére helyezett igen erélyes földi fegyvernemben tábornok a repülő tisztikarnak 20 %-át fegyelmeden repülés és gyors autóvezetés miatt lefokozhatja, a többi 80 %-ot azonban úgy megfélemlíti és letöri, hogy abból a testületből nem fognak Richthofenek, Bölke-k, vagy Linke-k születni. Ezzel lényegében az idézett rendelet 1У pontját kimerítettnek vélem. Még csak azt szeretném leszögezni, hogy tudomásom szerint Erdély visszacsatolásával kapcsolatban a felvonult hadsereg földi kötelékeméi is számos ízben fordult elő parancs ellenére végrehajtott támadás, határátlépés, lövöldözés, csatározás, stb. Mindezideig nem hallottam arról, hogy emiatt a gyalogságot, mint fegyvernemet fegyelmetlennek nyílvánította volna bárki is elöljáróim közül. Ellenben igenis érzem minduntalan, hogy a repülő fegyvernemnél az egyes eseteket mindig az egész fegyvernemre viszik át és ha valaki fegyelmetlenséget követ el, akkor azt a repülőtisztek összességére vonatkoztatják. összefoglalva ismétlem, hogy én a legjobb belátásom szerint minden lehetőséget és minden alkalmat kihasználtam a balesetek csökkentésére. Szerettem volna a sok balesettel kapcsolatban idegen, főleg német és olasz statisztikai adatokat szolgáltatni arra, hogy a balesetek százalékszáma minálunk nem hogy nem lépi túl idegen államok statisztikai adatait, hanem megfordítva, éppen kiképzési rendszerünk biztonsága miatt nálunk a baleseti statisztika sokkal kedvezőbb. Sajnos, hogy sem a rendelkezésre álló idő, sem a jelenlegi háborús helyzet nem engedi meg az összehasonlítást. Mert sem az olasz, sem a német ilyen adatokat nemcsak most, háború idején, hanem közvetlenül a háború előtti években nem szolgáltatott már ki. A legutolsó adat, amely birtokomban van, az 1936. évi olasz statisztika. E szerint az olaszoknak általában 345 repülő üzemórára esik egy-egy baleset. A mi statisztikai adataink szerint az április 3-tól augusztus 31-ig terjedő időben a felszállások száma 91.145 volt, a repülési idő pedig 23.544 óra. E repülő teljesítmény ideje alatt 32 halálos baleset történt, amely számból azonban le kell vonni a Veszprém-i baleset 15 halálos áldozatát, mert hisz azok nem repülés közben jártak szerencsétlenül, hanem egy bomba felrobbanása folytán; valamint le kell számítani két ejtőernyős balesetet, amelyek közül az egyik az ejtőernyős századnál fordult elő, a másik pedig repülőgépben úgy, hogy egy kinyílt ejtőernyő az illető személyt magával rántotta és a gép fara a szerencsétlent elütötte. Végeredményben repülés közben a 23,544 óra alatt 15 halálos kimenetelű baleset történt. Ez azt jelenti, hogy egy halálos baleset 1569 repülő óra után fordult elő. Hogy képünk legyen az 1569 óra alatt megtett útról, arra összehasonlításul szolgáljon az az adat, hogy ennyi idő alatt (csak 200 km/óra átlagsebesség mellett is !) több mint hétszer lehet a földet az egyenlítőn körbe repülni és ennyi repülés alatt történik egy halálos baleset. Ha az idei statisztikát január l-töl augusztus 31-ig bezárólag vizsgáljuk, kb. ugyanerre az eredményre jutunk. Végeredményben a halálesetek számából nem lehet anélkül következtetést levonni. hogy megvizsgálnánk, vájjon mennyi repülés után jelent ez egy halálos balesetet. 2J Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben volt kihatással a balesetek nagy számára a légierők anyagi és kiképzési helyzete, valamint fegyelmi állapota, úgy érzem, hogy az előző pontban már megfeleltem. Mindehhez csak azt az egyet kívánom még hozzáfűzni, hogy a fegyelmi állapotra vonatkozólag a m. kir. Honvéd Vezérkar Főnöke Úr önagyméltósága maga is többízben kijelentette, hogy e tekintetben megelégedés tölti el, mert állandó javulást lát. 3./ A harmadik kérdés az, hogy a légierők jelenlegi szervezeti adottságai kihatással voltak-e a balesetek számának növekedésére. Benyomásom az, hogy ha a Légierő jelenlegi szervezete még nem is gyakorolt befolyást a balesetek számára, az. u. n. független alap szervezete előbb-utóbb a balesetek terén is éreztetni fogja hatását. Ennek indokolásául hivatkozom a légierők átszervezésével kapcsolatban tett 38.943/eln.le.I.-1940. számú felterjesztésemre, amelyben részletesen kifejtettem, hogy a m. kir. honvéd légierőknek még nincsenek olyan idős, vagy a repülésben megrokkant tisztjei, akik megelégedetten tudnák kizáróan földi beosztásukban szolgálatukat ellátni. Mi kénytelenek vagyunk még a repülőtérgondnokságokhoz (is) fiatal, repülésre még teljesen alkalmas és repülni vágyó tiszteket beosztani, akik viszont ilyen földi beosztásban nem repülhetnek hadigépeket. Ennek folyományaképpen nevezettek a hadigépek repüléséből kiesnek, gyakorlatlanná válnak és ha majd évek múlva újból repülő századhoz kerülnek, gyakorlatlanságuk miatt egyik gépet a másik után fogják tömi. A légierők jelenlegi szervezete tehát azért lesz majd kihatással a balesetekre, mert a légierők repülni tudó tisztjei és altisztjei két testültre oszoltak : hajózó és nem hajózó csoportra, amelyek közül utóbbi a félretett, elégedetlen és repülő tudását lassan elfelejtő elemet képezi. 47 Gyenes János századost azért bíztam meg századparancsnoksággal, mert nevezett egyike a légierők legbátrabb, legügyesebb repülőgépvezetőinek. Gyenes János százados igen jó parancsnoknak is bizonyult, aminek igazolására szolgáljon, hogy a Honvédelmi Minisztérium Katonai főcsoportfőnök Úr önagyméltósága egyik szemleútja alkalmával egyedül őt dicsérte meg az összes századparancsnokok közül a példás rend fenntartásáért és szolgálatkezelésért. Ám Gyenes százados is egyik példánya azoknak a "bolond" repülőknek, akiknek más a lelkiadottságuk, mint a közönséges halandó embernek, de akik háborúban igen nagy dicsőséget fognak szerezni a hazának. (1) Felterjesztem három példányban. vitéz Háry László ezredes. 29
