Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Emlékezzünk
Inak rendületlenül 'íve, óh magyar” Vörösmarty A Szervező Bizottság tisztelettel MEGHÍVJA ÖNT A TALÄLKOZÖ PROGRAMJA: 14,00 - 15,30 Az 1941. április 12-^ bekövetkezett^ hősihalált sfefó kegyeleti. nvVeszprémi repülőtéren “katasztrófa során AJtoernyns baj társaink A^s|TM4zervezett ORSZÁGOS ЕВаоЖкЩ^АЬАЬКОгОКА és az azt követő VETERAN ejtőernyősök IV. bajtársi találkozójára Találkozó ideje: 1991. április 13, Találkozó helye: VESZPRÉM MEGHÍVÓ Eljött az ideje, hogy a magyar honvédnek, a magyar hősöknek a sírjait gondozhatjuk és tiszteletükre méltó emlékműveket is állíthatunk. Végre szabadon emlékezhetünk azokra a magyar hősökre, akik életüket áldozták a Hazáért. Megaláztattunk és megtörettünk, de soha nem veszítettük el a reményt, hogy feltámadunk. Végre mondhatjuk : Nézz őseidre és eszmélj magadra magyar ! "Csak törpe nép felejthet ös nagyságot Csak elfajult kor hős elődöket. A derék eljár ősei sírlakához És gyújt régi fénynél új szövétneket." (Garai János) A veszprémi ejtőernyős tragédia hőseinek sírját 1944-ig a volt bajtársak szeretettel gondozták és ápolták. Mindig friss virágok borították az egyszerű tömegsír hantjait. De 1945-től egy új, tőlünk idegen rendszer kezdődött, a maga gonoszságával és zsarnokságával. Ettől kezdve nem beszélhettünk magyar hőseinkről, mert a rendszer kiszolgálói fasisztáknak bélyegezték őket. Ugyanakkor volt ellenségeink halottainak obeliszkeket emeltek szerte az országban. A volt pápai ejtőernyős veteránok felkérésére az új magyar honvédség elvállalta a tragédia ötvenedik évfordulóján a méltó kegyeleti megemlékezés rendezését és lebonyolítását. 1991. április 13-án — szombaton — a veterán ejtőernyősök 22 Ejtőernyős ugrásokkal egybekötött megemlékező ünnepség a város régi, (Jutási) repülőterén. 17,00-18,00 Gyászszertartás és a hősihalált szenvedett ejtőernyős bajtársaink sírjainak megkoszorúzása a megyei kórház melletti temetőben. 19,00 - 02,00 Díszvacsora a veterán ejtőernyősök és a meghívott vendégek részére a veszprémi Helyőrségi Klubban. Beérkezés ideje és helye: 13,00 - ig, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubba, Veszprém, Zalka Máté tér 1. (Veszprémkülső - Jutás) egy csoportja a Farkasréti temetőben az ejtőernyősök emlékművénél, vitéz Bertalan Árpád sírjánál is lerótta kegyeletét. Rövid megemlékezés, koszorúzás és Rajhona Ádám színművész szavalata után a résztvevőket a honvédség autóbuszokkal Veszprémbe szállította, ahol a megemlékezésre érkezett többi meghívott ejtőernyőssel és azok családtagjaival találkoztak. A volt Veszprém-Jutas-i repülőtéren a kedvező időjárásnak és a jó szervezésnek volt köszönhető, hogy a meghívottakon kívül több százan jöttek el a város és a környék lakói közül, hogy ők is részesei legyenek e régen várt kegyeletteljes megemlékezésnek. A hősök emlékének tisztelgő ünnepély 14 órakor vette kezdetét, amikor helikopterből ugorva, elsőként két ejtőernyős tiszt egy kibontott nemezetiszínű és egy fekete gyászlobogót hozott magával a földre. A Himnusz hangjai mellett a díszszázad tisztelgése közben felhúzták azokat az árbócokra. A zászlóktól nem messze — a baleset színhelyén — máglya lobbant lángra, jelképezve az egykori tragédiát. A felcsapó lángnyelvek látványa szívet szorító fájdalmas emlékeket idézett fel a túlélőkben. De meghatottságot váltott ki minden jelenlévőből is. Sok megpróbáltatás jutott osztályrészül az életben maradottaknak az évek során, de a tragédia emléke, a bajtársi szeretet elevenen él emlékezetükben, mely elkíséri őket egy életen át. A többi veteránnal és a mai ejtőernyősökkel felváltva őrséget állt a máglyánál Bakó István, Székely Sándor és Urbán László is, akik ötven évvel ezelőtt a tűztengerből megmenekültek és felgyógyultak. így rótták le kegyeletüket bajtársaik emlékére, akiknek a tűz fogságából nem volt menekvése és fiatal életük ott végződött be, ott lobbant el az égő gép roncsai között.
