Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Farkas Gábor: Repülőterek létesítése Székesfehérvárott
Farkas Gábor Repülőterek létesítése Székesfehérvárott 1916 A székesfehérvári repülőterek — a sóstói, a kitérő, a délkeleti — létesítése a háborús viszonyok és a hadiérdekek eredménye volt. Hidrogén gázgyár és a léghajós telep 1916. augusztus 2-án a bécsi hadügyi kormányzat megbízásából hadmérnökök Székesfehérvár-Sóstón 62 katasztrális hold területen hadiobjektumok helyét jelölték ki. Már ekkor elterjedt annak a híre, hogy oda hidrogén gázüzemet és annak termékét felhasználó léghajós telepet építenek. Az építkezés 1916. őszén megindult és lényegében a háború végére, 1918. októberére el is készült. A léghajós telepen 450 fős egység állomásozott és a léghajók feltöltése mellett tüzérségi figyelő ballonok feltöltésével is foglalkozott. A háború végén, 1918. november 2-án a katonai fegyelem felbomlott, az egység elhagyta a telepet. A város vezetői azt tervezték, hogy itt egyelőre ipari műhelyeket létesítenek, s a telepet majd gyárvárossá fejlesztik. A gázgyár helyén pedig villamos erőmüvet építenek, melyet móri, kisgyóni és várpalotai szénnel működtetnek. A katonai kormányzat (Festetich Sándor miniszter) még 1918. december végén járt Székesfehérvárott és kijelentette, hogy a létesítményeket katonai kézben tartja. Amikor az antant hadjárata megindult az ország ellen, a veszélyeztetett országrészekből Sóstóra menekítették a repülőgépeket és egyéb alkatrészeket, sőt felállítottak egy repülőszázadot is, ahová önkénteseket vettek fel. Ez 1919. március 11-e után történt. A katonai kormányzat a polgári restauráció után is megtartotta a telepet, bár a hidrogén gázgyár többé nem működött. Repülőtelep és raktár A trianoni béke előírásai a magyar haderő fejlesztését akadályozták. A sóstói létesítményeknek polgári jelleget adtak, ami természetesen csak "rejtés" volt : Sóstó 1926-ig Magyar Forgalmi Aero RT. "MAEROFORT” néven működött. A "polgári részvénytársaság” 1922-ben berendezett egy gépműhelyt, ahol 35-40 szakmunkás karbantartó feladatokat végzett. Még ebben az évben 50 katasztrális holddal bővítették a fel- és a leszálló teret. A cél az volt, hogy a sóstói gépműhely a repülőgépek javítását, azok berepülését akadály nélkül végezhesse. A rejtésre ekkor is gondot fordítottak. A megnövelt repülőtéren — amikor arra alkalom adódott — a szomszédos (fövenyi) legelőről áthajtották a városi marhacsordát, majd rövid "tipratás" után, lehetőleg minél nagyobb feltűnéssel (ostorok pattogtatása, tülkölés, kutyák csaholása) visszaterelték a csordát Fövenyre. Központi Repülőgép Javító Üzem 1926-ban dinamikus fejlesztés indult meg Sóstón. Az üzem élére Fabinyi Elek került, aki Hódi József főmérnökkel irányította az építkezéseket, a műhely felszerelését. 1926-ban Sóstón hét db. első világháborús gépet adtak át a titkos Légierőnek. A Légügyi Hivatal szerint Sóstó földrajzi helyzete a kedvező természeti viszonyok következtében a hazai aviatika központja lehetne. (Tudjuk, hogy ez nem történt meg, helyette a főváros körül építették ki az aviatikái létesítményeket.) Sóstón azonban a javítóbázist építették ki és ennek kiszolgálására bővítették a re— 1944 pülőteret, illetve építették ki később a repülőtereket. A már meglévő 1500 négyzetméter területű (nyugati) hangár mellé még kettőt építettek : 1929-ben megépült a keleti hangár, 1934-ben pedig a középső. A javítóbázisra egész sorát vették fel a szakmunkásoknak, akik főleg a fővárosból érkeztek. 1930-ban 200-nál is többen dolgoztak Sóstón. A repülőteret 1928-ig kiépítették, s ezzel a bővítéssel az ország legnagyobb repülőterévé vált. 1926-től repülögéptervező részleg is működött Sóstón : vezetője Lóczy Sándor mérnök és 1929-től itt működött Hehs Ákos mérnök is. A részleg kezdetben az első világháborús gépek korszerűsítésével foglalkozott, majd önálló konstrukciókba kezdett (kis Brandenburg, AVIS I — III, Hungária I — IV). Az AVIS gép tervezői közül ismertek : Varga László, Liszt István, Abódy Előd. A gépet Háry László és Hehs Ákos repülték be. A Hungáriákból 1932-ig 80 darabot gyártottak Sóstón. 1930-ban két olasz utasszállítót (Caproni Ca.101 Bi.) bombacélzókészülékek beépítésével átalakítottak, és ezeket a várpalotai gyakorlótéren ki is próbálták. Sóstón állomásozott a titkos Légierők 4. távolfelderítő százada is (Fokker FCVE gépekkel), melynek parancsnoka Gyíressy-Weiterschütz Sándor légügyi felügyelő (százados) volt. Ide volt telepítve az 5. vadászkiképző század is, Háry László, a legendáshírű Háry Tata parancsnoksága alatt. A repülőtéren nyert elhelyezést a nagy hírnevű, kiváló repülőgép- és motorszerelő szakiskaola, a REMOSZ is, mely annyi elsőrangú szakembert adott a m. kir. honvéd Légierőknek. A kitérő- és a délkeleti repülőterek A sóstói repülőtér már nem tudta fogadni a modernebb gépeket az 1930-as évek első felében. Ismét felmerült a repülőtér bővítésének gondolata. 1936-ban 114 katasztrális hold legelőt csatoltak Sóstón a repülőtér területéhez, majd egy 140 katasztrális holdnyi területen önálló, de a sóstói repülőtérhez csatlakozó területet alakítottak ki. Ezt kisegítő repülőtér-nek nevezték. Mivel a terület egy része Tác község határában volt, így a köznyelvben ez a létesítmény táci repülőtér elnevezéssel rögzült. A kisegítő repülőtér megépítésével és a sóstói terület bővítésével a javítóüzem kapacitását ki lehetett használni: mindkét repülőtér állandóan telített volt 1937-től kezdve. 1936. augusztus l-től kezdték építeni a délkeleti repülőteret. Ez Börgönd határában létesült, a város Jánosfutás -nak nevezett határrészében. 1936-ban 210, 1941-ben további 285 katasztrális holdon végezték az építkezést. 1941-ben a börgöndi repülőtér 1320 m hosszban és 560 m szélességben létesült a börgöndi vasútállomástól a Szabadbattyánba vezető vasútvonal mentén. A repülőterek olyan nagy mértékben igényelték a munkaerőt, hogy az embereket a meglévő épületekben elhelyezni nem lehetett. Ebből a célból sorozatban gyártották és állították össze a repülőtereken a "Sorg” barakkokat. A javítóműhelyben eredményes munkát végzett a tervezőrészleg. Itt — többek között—Vas у Géza, Varga László, Marton Dezső, Fridiik Dezső dolgozott. Ez a részleg dolgozta ki és gyártotta le Sóstón az X-H gázturbinás, fém héjszerkezetű csatarepülőgépet. Itt javították a Heinkel He.46-os közelfelderítő-, a He.70-es távolfelderítő gépeket, Fiat CR-42-es vadászgépeket, később a Messerschmitt Bf.l09-es vadászgépeket is és még több más iskola és gyakorló típust. Héja vadászgépeket is szereltek össze. Külön megemlítendő az ejtőernyő üzem, mely Hehs Ákos 216
