Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Kenyeres Dénes: Az Osztrák-Magyar Monarchia pilóta és megfigyelő jelvényei
A huszadik század elején tért hódító repülés iránt a Monarchia és annak katonai vezetése is érdeklődni kezdett. Felismerték annak katonai jelentőségét. Az 1910-es évek elején a hadsereg felső vezetése már foglalkozott a repülőgépek katonai felhasználhatóságának jelentőségével, bár addig anyagiakat még nem áldoztak erre a célra. Időnként egyes kísérleti gépeket használtak hadi célokra, hogy a repülőgépről végzett felderítés lehetőségét tanulmányozzák, s az eredményt kiértékeljék. (1) Tapasztalatszerzésre kiválóan alkalmas volt — 191 l-től kezdődőleg — az évi hadgyakorlatokon repülőgépekkel való részvétel. A hadgyakorlatokon — azokat rendszerint vezetve — maga Ferenc József császár és király is résztvett. Az 1911. évi záró hadgyakorlatot szeptember 4-e és 6-a között tartották Komárom környékén. Itt már résztvett néhány osztrákmagyar pilóta, közöttük Székely Mihály is, aki a gyakorlat során kapott feladatokat oly sikerrel oldotta meg, hogy felderítő tevékenységét a hadvezetés is méltányolta. Ezért — a magyarok közül elsőként — a nemrégiben alapíttott tábori pilótajelvényt adományozták neki. Valamivel később a Wienemeustadt-ban szolgálatot teljesítő Petróczy István szigorított feltételekkel egy Lohner kétfedelű gépen 100 km-es utat berepülve másodikként kapta meg a tábori pilótajelvényt. (2) 1914-ben, a mozgósításkor az osztrák-magyar hadseregben 85 katonai pilóta és 39 hadicélra használható igen gyenge minőségű repülőgép állt a hadvezetés rendelkezésére. A mozgósítás befejezésekor a gépek száma elérte a 65-öt. Oroszország hadbalépésekor a Monarchiának már 15 repülő százada volt. (3) A századok száma folyamatosan növekedett, s a háború végén a Monarchiának 74 repülőszázada volt. 1917-től az olasz Caproni gépek és léghajók éjszakai támadásainak viszonzására a Monarchia is beszerzett többmotoros éjszakai bombázó repülőgépeket és ezeket öt "G" (Grossflugzeug = nagy repülőgép) századba — G-101 / G-105 hadrendi számmal — osztotta, melyeknek személyzetei tapasztalt hajózókból álltak, akik a nehéz éjszakai bombázó feladatokaat végre tudták hajtani. (4) Az Osztrák-Magyar Monarchia hadirepülő századai kiválóan oldották meg feladataikat, még a viszonylag elavult gépállománynyal is. A pilóták 1911-től kezdve sokféle repülő jelvényt viseltek a sapkájukon és az egyenruhájukon. Ezek a jelvények mutatták, hogy viselőik mely fegyver- (csapat) nemnél teljesítettek szolgálatot. A jelvényeken — szimbólumként — különböző formájú madarakat (sast, sirályt), légcsavart, repülőgép-formát viseltek. A katonai pilóták számára, a repülő teljesítmények elismerésére, 1912. szeptember 11-én (5), más fonások szerint 1911-ben (6) tábori pilótajelvényt alapított az uralkodó. Az alapítást 1913. június 28-án hirdették ki, de szerintem a kihirdetés és az alapítás közötti időszakban már történt adományozás. A tábori pilóta jelvény adományozását a következő feltételekhez kötötték: ”... Tíz eredményes ellenség feletti repülés egyenként legalább kétórai időtartammal annak feltételezésével, hogy a repülés távolsága az ellenséges tüzérségi vonalakon túl terjed. Az indulásnak és leszállásnak símán kell történnie. E feltételektől eltérésnek csak abban az esetben van helye, ha a repülés kimagasló eredményekkel járt." (Légigyőzelem, bombatámadás, eredményes felderítés, stb.) (7) A tábori pilótajelvényt az arra jogosultak a katonai egyenruhazubbony jobb zsebének közepén viselték. A jelvény adományozására a javaslatot "a katonai léghajósosztály" parancsnoka terjesztette fel. A jelvény ”... az összes tényleges és nem tényleges állományú (repülő) egyének részére adományoztatik, kik az időnként megállapított feltételeknek megfelelnek." (8) Az első világháború kezdetén a jelvény viselését, illetve az elnyerés feltételeit módosították, rögzítették. A felsorolt feltételek kielégítése esetén a tábori pilótajelvényt egy évi időtartamra lehetett elnyerni. Ha három egymásutáni háborús esztendőben a pilóta kiérdemelte a jelvény viselésének a jogát, akkor azt véglegesen megkapta. (9) A tábori pilótajelvények kiérdemlése — mint látjuk — nem volt könnyű, annak adományozása szigorú feltételekhez volt kötve. 1917-ben módosították, illetve kiegészítették az alapszabályokat. E szerint a tábori pilóta havi szolgálati pótdíjra volt jogosult, tisztek havi 150 koronára, legénységi állományúak havi 120 koronára. A jelvények alakja és kivitelezése többször is változott nemcsak az adományozás folyamán, hanem az uralkodó változás (I. Ferenc József - IV. Károly) alkalmával is. Eddigi kutatásaim alapján az alábbi típusú, azonosított tábori pilótajelvényeket ismerjük: 1. ábra. Mérete : 61 mm x 63 mm. Zöld zománcozású, ovális alakú tölgykoszorúra erősített, szemből nézve jobbra néző, kiterjesztett szárnyú sas. A koszorú felső részén középen a zománcozott osztrák császári korona, alsó középső részén fehér zománcozott pajzson Ferenc József vörös monogramja látható : "FJI". Ez a kitüntető teljesítményjelvény nagyon ritka, szinte hozzáférhetetlen. (10) A koronát és a monogramot összekötő fém pánt egyúttal a jelvény feltűzését is szolgálta. 127
