Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Emlékezzünk
Mi okozhatta Kalándy Tasziló főhadnagy repülő halálát ? Szép tavaszi május délután volt. Szikrázó napsütés, tavaszi virágok édes illata töltötte be a levegőt. A nyíregyházi repülőtéren túl az Ér patak csörgedezett, mögötte tölgy- és akácerdő szegélyezte a látóhatárt. Akácillattól volt terhes a lég. Mivel ilyen gyönyörű nap volt, elhatároztam hogy kirándulok ! Utam mindig arra a kedves helyre vezetett, ahol nemcsak a természet szépségeiben tudtam gyönyörködni, hanem a repülésben is. Ezért választottam a sóstói erdő nyugati szélét, mert innét jól be tudtam látni a repülőtér egész kiterjedését. Ahogy elértem a patak partját, leheveredtem a bársonyos fűben és hanyattfekve néztem a magasban tovaszálló felhőket. Gondolataim messze szálltak és hallgattam a pacsirták dalát, ami oda hallatszott az erdő felől. Fölöttem alacsonyan repkedve zúgtak el a szitakötők és a mézet begyűjtő méhecskék. Számomra csodálatos volt ez a nap, mert annyi kedvességet nyújtott környezetével, hogy nem tudtam betelni szépségével, s úgy éreztem magam a sok kis szárnyas között, hogy én is a repülés szerelmese lettem ! Üzemnap volt, nemcsak a nyíregyházi repülőtéren, hanem a természetben is. Valóságos tavaszi zsongás uralkodott az erdők és mezők fölött. Ugyan ilyen mozgolódás, nyüzsgés volt látható a repülőtéren is, amint a gépek a startvonalra álltak. 1940. május 9-e volt. A délutáni órákban a repülőtér pázsitján egy FIAT CR-32-es vadászgép gurult ki Kalándy Tasziló főhadnaggyal a startvonalra. A gázadásra felerősödő motorbúgással egyidejűleg a gép fokozatosan növelte sebességét, majd felhúzott a magasba. Abban a pillanatban még nem sejthettem azt, hogy Kalándy főhadnagynak ez volt az utolsó felszállása és ezt a szép napot be fogja árnyékolni az 6 repülőhalála. Ahogy levegőbe emelkedett nagy köröket írva, szemmel követtem, amint feljebb és feljebb kapaszkodott. A magasság növekedésével a gép egyre kisebb és kisebb lett, végül alig látható kis ponttá zsugorodott. Már nehéz volt követni és repülési irányát szemmel tartani, mert a lemenő délutáni nap szembe vágott és erősen zavarta látásomat. A motorzúgás egyre halkabbá vált. Úgy láttam a gép elérte a magasban úszó felhők szintjét: hol eltűnt a gyapjas felhőpamacsokban, hol pedig elövillant egy-egy pillanatra. Kalándy Tasziló főhadnagy minden repülési mozzanatát szemmel tartottam, amíg emberileg ez lehetségez s volt. Egyszer csak aztán elvesztettem, nem láttam többet. Néhány perc múlt el síri csendben. Hiába figyeltem a messzeségbe, csak a szemem káprázott és karikákat láttam magam előtt az erőltetéstől. Mikor újra motorzúgást hallottam, kezdtem felfigyelni. Időközben a nap is elbújt a felhők mögött és látásom lényegesen javult. Az egyre erősebben hallható motorzúgás irányába nézve azt vettem észre, hogy a gép lefelé áttörte a felhőzetet. Dugóhúzóban jött lefelé, majd motorja felbőgött, s a gép egyenes zuhanásba ment át. Magasságát rohamosan vesztve, vészjóslóan közeledett a föld felé. Minden pillanatban azt reméltem : na ! — most húzza fel gépét vízszintesbe ! Lélekben együtt repültem vele és képzeletben én is szorítottam kezemmel a botkormányt, húzva magam felé, de Kalándy főhadnagy gépe csak zuhant tovább a föld felé . . . Idegszálaim egyre jobban megfeszültek, szívem a torkomban dobogott.... Már biztos voltam abban, hogy nincs menekvés. A gép eltűnt a fák lombjai mögött. Behúnytam a szemem és elkészültem a legrosszabbra . . . Hirtelen egy nagy, tompa dörrenés rázta meg a levegőt, s csak a magasra szálló porfelhő mutatta a becsapódás helyét. A FIAT CR-32-es vadászgép, pilótájával együtt, több ezer méter magasságból, a repülőtértől északra Kótaj és Sóstógyógyfürdő között a szántóföldbe fúródott. Végezetül a szerencsétlenség okát a kivizsgáló bizottság nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani. Kalándy Tasziló főhadnagy feladata magassági repülés volt, oxigén légzőkészülék használatával. Lehetséges, hogy oxigén ellátási zavarok léptek fel, melynek következtében a pilóta eszméletét vesztette, s még földközelben sem — amikor gépe már oda visszazuhant — nyerte vissza eszméletét. A gép nagy sebességgel történő becsapódása és ennek következtében a nagymértékű roncsolás, minden további, konkrét következtetésre vezető vizsgálatot meghiúsított. Kalándy Tasziló főhadnagy földi maradványait beszállították a nyíregyházi kórház halottasházába majd a szomszédos kápolnában ravatalozták fel. Megható látvány volt, midőn honvéd altábornagy apja budapestről megérkezett. Megállt fia koporsója előtt. Tisztelgett, s csak ennyit mondott: "Fiam, beteljesedett a katonasors." Temetése katonai pompával ment végbe. A gyászszertartás alatt repülő századtársai kötelékben köröztek repülőhalált halt bajtársuk ravatala felett mindaddig, míg koporsóját ágyútalpon a vasútállomásra ki nem vitték, hogy szülővárosába, Budapestre szállítsák és a családi sírboltban helyezzék örök nyugalomra. Szmolnik Lajos 11 Kalándy Tasziló vadászrepülö főhadnagy. Élt 28 évet.
