Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

v. Góthay Ákos: Memoár töredék a Híradó Iskolán eltöltött éveim idejéből

Ez a két felvétel a volt gázgyár épületeiben elhelyezett Híradó Kiképző Század körletéről készült 1940-ben. (Szerző gyűjteményéből.)

ló"-ja volt. A Káplárról azt hiszem nálam hitelesebben más nem emlékezhet meg, mivel a típus első és második prototípusának berepüléseit én végeztem. Elsó megjegyzésem : jót nem tudok írni. Füves repülőtéren a gép nem gurul, hanem biceg, még a Hungária is sokkal simábban mozog. Startja mintegy 50 %-kal hosszabb a Bü.l31-esénél. Emelkedőképessége : a 2 m/sec-ra beállított pilot ballon játszva lehagyja. Csúcsmagasság teli tankkal indulva, egy személlyel 2900 m; a tank türelmes kirepülésekor kissé 3000 m fölött. Sebesség — háromszor ismételt méréssel — 179-181 km/óra, ez még rendben volna. Műrepülni megtanulni a géppel lehetetlen. A bukfencnél a tetőn már sebesség nincs, orsónál — a bot ütközőig előrenyomott helyzetében is — háton durván süllyed. Dugóhúzóból azonnal ki lehet venni, de pl. sokkal gyorsabban pörög, mint az ugyancsak gyorsan pörgő Sólyom. Közben rendkívül sebesen süllyed, mintegy 200 m-t pördületenként.

Közben megszületett a Káplár П. Lényegi változás : rövidebb

szárnyak, viszont ugyanúgy repült, mint elődje. Megjegyzem még, hogy a Káplár II-vel való kb. egyórás műrepülés, majd leszállás után a számyfelületen keresztirányban a vásznon a bordák között mély hullámos ráncok keletkeztek, az összegyűltek csodálkozására. Ennyit a Káplár Il-ről. Ha még született folytatás, azokat már nem ismertem, mivel 1941-ben a Híradó Iskolával együtt Nyíregyházára költöztünk.

És most az 1940/41-es iskolaévről és a beállott változásokról számolok be. A növendéklétszám megkétszereződött 50-ről 100 főre Az iskola átkötözött a reptérről a volt gázgyár legnagyobb épületébe, amit részünkre szépen rendbehoztak. A körlet kényelmessé, barátságossá vált. Az épületet körülvevő egykori parkot — ami természetesen 1918 óta teljesen elvadult — a növendékek ismét széppé tették. A gázgyár déli oldalán a Nyírő-Halmossy-Góthay épülettel szemben két, egyenként 50 fős jól berendezett barakk tanterem épült a nyár folyamán. Az úgynevezett Híradó Iskolából Híradó Kiképző Század lett.

A nős tiszthelyettesi oktatók — akik városi lakók voltak — kivételével az egész híradó kiképző század együtt élt. Úgy érzem, ennél jobb megoldást parancsnokaink nem is találhattak volna. Együtt voltunk növendékek, oktatók, tiszthelyettesek, tisztek lakóhelyünket és a tantermeket is beleértve. Birtokba vettük az egész, első világháborúból megmaradt szinte önálló területet, a volt hidrogén gyárat.

A hajózó alakulatoknak elsősorban hajózó távirászokra volt szükségük, így azok igényét kielégítendő, a kiképzést erősen gyakorlati irányba kellett áttenni. Ezzel közelebb jutottunk a célhoz, de azt még el nem értük. Mint ahogyan víznélküli medencében nem lehet megtanulni úszni, a hajózó távirászt sem lehet a földön, tanteremben kiképezni. Állandóan hangoztattam, hogy az Iskolának néhány, erre a célra alkalmas, az alakulatoknál már kiöregedett, de még üzemképes repülőgépre feltétlenül szüksége van. Sajnos, minden igyekezetem ellenére Székesfehérváron semilyen eredményt sem tudtam elérni. A válasz mindig ez volt : gép nincs.

A Híradó Kiképző Század élete a reptéren kívül, szinte mint önálló szervezeté folyt. Minden várható parancsnoki szemléről "kémeim" időben tájékoztatták a gázgyáriakat, így ott mindig példás rend, fegyelem, szépen gondozott kert várta az ellenőrzést, a dicséret mindig biztosítva volt.

így jutottunk el az utolsó fehérvári, 1941 évi sikeres vizsgához. Tudtuk, hogy — sajnos — az őszi folytatás már nem Sóstón lesz, hanem átköltözés után Nyíregyházán. Egyelőre 300 fős létszámmal, osztálykötelékben, szeptember 25-én kellett új állomáshelyünkön jelentkezni. Addig legalább élveztem még Sóstón a sok szép repülést és az összeszokott baráti hangulatot. Még gondolni is nehéz volt az őszi búcsúra Mátyássfy alezredestől, Zsolt és Szilágyi századosoktól, Kablaytól, Zentay-Zellmantól és Marton Dezső mérnök őrnagytól, dr. Bognár Kálmán meteorológus főnöktől, az üzemhangár mesterétől Gutitól és a sok lelkiismeretes szerelőtől, akikkel nagyon gyakran repültünk együtt. Nehéz volt elválni a szép és barátságos, akkor még csak 40,000 lakosú kultúrált kis várostól, Székesfehérvártól.

Emlék első utamról Nyíregyházára. A gyorsvonat Kisújszálláson — ahol nem kellett megállnia —rossz váltóállítás miatt beleszaladt egy ott veszteglő tehervonatba. Az első kocsiban több halott, sebesült, a 424-es mozdony hanyatt feküdt a ronccsá taposott teherkocsikon. Babonás nem vagyok, de a biztonságos re-104