Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Szokolay: A magyar ejtőernyősök lovagkora

kaszkötelékben végrehajtott gyakorlat, telephelyünktől távol. Most már volt annyi ejtőernyőnk, hogy mindenkinek Jutott.

Február 28-án egy Junkers Ju. 86-os típusú bombázó repülőgép vándorrepülő feladatot hajtott végre, melynek során érintette azt a területet is, melyen Bertalan a gyakorlatot tervezte. A gépet Mészáros repülő hadnagy vezette, megfigyelője Bory zászlós volt. Bertalan utasként vett részt ezen a repülésen, hogy levegőből szemrevételezze a tervezett gyakorlat színhelyét. Az időjárás nem volt valami kedvező. Alacsony felhőzet és rossz látási viszonyok között indultak útnak. Miután az időjárás Javulása volt várható, a gépet elengedték azzal az utasítással, hogy ha nem Javul az idő, forduljon vissza. A gép reggel nyolc óra körül startolt, s a feladat végrehajtása kb. két órát vett igénybe. Mikor még 11 óra körül sem érkeztek vissza, nyugtalankodni kezdtünk, nem is alaptalanul. Déltájban távbeszélőn értesítették a repülőteret, hogy egy katonai gép Csapod község határában, nem messze Kapuvártól, lezuhant. A pilóta életét vesztette és két tiszt súlyosan megsebesült. Egy gépkocsi a repülőtérről azonnal a helyszínre ment. A gép orrával a földbe fúródott és törzse középen eltörött. Mészáros hadnagy holttestét egy közeli kunyhóban terítették ki.ő azonnal meghalt. Bertalan térd-, lábszár- és bokatörést szenvedett. Bory zászlósnak nyílt combtörése volt. A rádiós és a szerelő sértetlenül kerültek ki a gépből. A két sérültet a szombathelyi kórházba szállították, miután a kapuvári kórházban első segélyben részesítették őket.

A vizsgálat a tanúk vallomása alapján a következőket állapította meg:

Nem messze az osztrák határtól a gép előtt hirtelen sűrű köd tűnt fel. Mészáros azonnal megfordult, hogy hazatérjen, de nem tudta már a ködöt elkerülni. Süllyedni kezdett, hogy a felhőből kijusson, de miután az a földig ért, a gép a földnek ütközött. Sülylyedés közben Bertalan és Bory hátramásztak a gép törzsébe, ez mentette meg életüket.

Bertalan közel négy hónapig volt kórházban. Tassonyi - mint rangidős tiszt - vette át ideiglenesen a parancsnokságot. Most láttuk csak, hogy mit Jelentett nekünk Bertalan több évtizedes katonai rutinja, szervezőképessége és, nem utolsó sorban, tekintélye. Akármennyire is igyekeztünk, csak az eddig elért szintet tudtuk nagy nehezen tartani, de előbbre Bertalan nélkül nem Jutottunk. Bertalannal kórházbakerülése után közölték, hogy nem ugorhat többé ejtőernyővel. Ezt nekünk meg sem mondta, csak később, miután a kórházból kijött, ő egy percig sem gondolt arra, hogy ne ugorjék többé. A gyógyfürdő kórházban maga végezte elmerevedett térdének hajlítását, oly erélyesen, hogy az ápolók nem bírták hallgatni az Ízületek ropogását. Június 17-én vette át ismét a parancsnokságot.

Időközben azért sok minden történt a Tassonyi által irányított keretnél is. Hehs Ákos elkészítette a Majthényi által kigondolt első ledobótartályt a hozzávaló ernyővel együtt, melyben lőszert és egyéb

felszerelési cikkeket lehet a földre Juttatni.

Április hónapban Mátyásföldön a tábornoki kar részére tartottunk bemutatót, mely két részből állt: egy kis maggasságból végrehajtott kötelékugrásból - rövid harcgyakorlattal egybekötve - és egy 1000 méteres zuhanóugrásból, melyet Majthényi hadnaggyal és Pados szakaszvezetővel együtt hármasban hajtottunk végre. Mind a két gyakorlat Jól sikerült, de ez természetes is volt, mert ilyen és ennél komplikáltabb gyakorlatokat is gyakran végeztünk.

Még a bemutatót megelőzően volt néhány izgalmas napunk Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatosan. A Honvédelmi Minisztérium egy, a Kárpátaljáról ottani értékeket kimenekítő vonatot akart velünk feltartóztatni. A bevetés nem volt jól előkészítve, s így nem lett belőle semmi. Nagyon fiatal volt még fegyvernemünk ahhoz, hogy átlagosan képzett katonai vezetők el tudták volna dönteni: mikor és hol érdemes ejtőernyős egységet bevetni.

Közben folytak a kísérletek a ledobó tartállyal. Most már arra is kerestünk megoldást, hogy ha zuhanóugrással történik a kihelyezés, a tartály is együtt zuhanjon az ugrókkal. Erre a megoldást Pataki hadnagy találta meg. Egy órásmester segítségével elkészített egy olyan szerkezetet, melyen másodperc pontossággal lehetett beállítani, hogy mikor nyissa a szerkezet az ernyőt. Miután az ugró előírt zuhanását is másodpercekben állapítottuk meg, így a tartály is együtt zuhant az ugrókkal. Többször kipróbáltuk és mindig kifogástalanul működött. Igen Jó volt ez a szerkezet arra is, hogy az új ernyőket a próbababával zuhanóugrásnak megfelelően tudtuk kipróbálni és így az ernyőt erősebb terhelésnek lehetett kitenni.

Május hónapban a próbadobások mellett még 70 ugrást is teljesítettünk, nagyrészüket Járőrgyakorlatokkal egybekötve. Tekintettel arra, hogy még mindig csak kölcsönkapott gépekkel gyakoroltunk, ez elég Jó teljesítmény volt.

Június 3-án a szombathelyi repülőtér nyilvános repülőnapot rendezett, melyen természetesen mi is szerepeltünk és a mienk nem volt a legkisebb szerep. A nagyközönség még nem látott ejtőernyőugrást közelről és így nagy volt az érdeklődés. Törtük a fejünket, hogy milyen nyaktörő gyakorlattal szédítsük a közönséget.Repülőruhám lábrésze közé egy kb. négyzetméter nagyságú selyemdarabot varrattam és ezzel akartam magam kormányozni zuhanás közben. Persze a mérnökök egyöntetűen ostobaságnak tartották ezt az elgondolásomat és azt mondták, hogy ki fogom törni a nyakamat. Majdnem igazuk lett. Az általam szerkesztett "vezérsík" olyan hihetetlenül gyors, ventillátorszerű, mozgásba hozott, melyet sehogy sem tudtam megszüntetni. A forgás olyan erővel nyújtotta a testemet, hogy nem tudtam a lábaimat felhúzni. A föld már közel volt, nem volt mit tenni, ki kellett nyitni az ernyőt. Ennek az lett az eredménye, hogy - bár kissé nehezen, de kinyílt az ernyő és - a forgás becsavarta a zsinórzat egy részét, én pedig megállás nélkül pörögtem az ernyő végén. Nem láttam jól a földet, nem tudtam felké-82-