Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Szokolay: A magyar ejtőernyősök lovagkora

kaszkötelékben végrehajtott gyakorlat, telephe­lyünktől távol. Most már volt annyi ejtőernyőnk, hogy mindenkinek Jutott. Február 28-án egy Junkers Ju. 86-os típusú bom­bázó repülőgép vándorrepülő feladatot hajtott végre, melynek során érintette azt a területet is, melyen Bertalan a gyakorlatot tervezte. A gépet Mészáros repülő hadnagy vezette, megfigyelője Bory zászlós volt. Bertalan utasként vett részt ezen a repülésen, hogy levegőből szemrevételezze a terve­zett gyakorlat színhelyét. Az időjárás nem volt vala­mi kedvező. Alacsony felhőzet és rossz látási viszo­nyok között indultak útnak. Miután az időjárás Javu­lása volt várható, a gépet elengedték azzal az uta­sítással, hogy ha nem Javul az idő, forduljon vissza. A gép reggel nyolc óra körül startolt, s a feladat végrehajtása kb. két órát vett igénybe. Mikor még 11 óra körül sem érkeztek vissza, nyugtalankodni kezdtünk, nem is alaptalanul. Déltájban távbeszélőn értesítették a repülőteret, hogy egy katonai gép Csapod község határában, nem messze Kapuvártól, lezuhant. A pilóta életét vesztette és két tiszt súlyo­san megsebesült. Egy gépkocsi a repülőtérről azon­nal a helyszínre ment. A gép orrával a földbe fúró­dott és törzse középen eltörött. Mészáros hadnagy holttestét egy közeli kunyhóban terítették ki.ő azon­nal meghalt. Bertalan térd-, lábszár- és bokatörést szenvedett. Bory zászlósnak nyílt combtörése volt. A rádiós és a szerelő sértetlenül kerültek ki a gépből. A két sérültet a szombathelyi kórházba szállították, miután a kapuvári kórházban első segélyben része­sítették őket. A vizsgálat a tanúk vallomása alapján a követ­kezőket állapította meg: Nem messze az osztrák határtól a gép előtt hirte­len sűrű köd tűnt fel. Mészáros azonnal megfordult, hogy hazatérjen, de nem tudta már a ködöt elkerül­ni. Süllyedni kezdett, hogy a felhőből kijusson, de mi­után az a földig ért, a gép a földnek ütközött. Süly­­lyedés közben Bertalan és Bory hátramásztak a gép törzsébe, ez mentette meg életüket. Bertalan közel négy hónapig volt kórházban. Tas­­sonyi - mint rangidős tiszt - vette át ideiglenesen a parancsnokságot. Most láttuk csak, hogy mit Jelen­tett nekünk Bertalan több évtizedes katonai rutinja, szervezőképessége és, nem utolsó sorban, tekinté­lye. Akármennyire is igyekeztünk, csak az eddig el­ért szintet tudtuk nagy nehezen tartani, de előbbre Bertalan nélkül nem Jutottunk. Bertalannal kórházba­­kerülése után közölték, hogy nem ugorhat többé ej­tőernyővel. Ezt nekünk meg sem mondta, csak ké­sőbb, miután a kórházból kijött, ő egy percig sem gondolt arra, hogy ne ugorjék többé. A gyógyfürdő kórházban maga végezte elmerevedett térdének hajlítását, oly erélyesen, hogy az ápolók nem bírták hallgatni az Ízületek ropogását. Június 17-én vette át ismét a parancsnokságot. Időközben azért sok minden történt a Tassonyi ál­tal irányított keretnél is. Hehs Ákos elkészítette a Majthényi által kigondolt első ledobótartályt a hoz­závaló ernyővel együtt, melyben lőszert és egyéb felszerelési cikkeket lehet a földre Juttatni. Április hónapban Mátyásföldön a tábornoki kar részére tartottunk bemutatót, mely két részből állt: egy kis maggasságból végrehajtott kötelékugrásból - rövid harcgyakorlattal egybekötve - és egy 1000 méteres zuhanóugrásból, melyet Majthényi had­naggyal és Pados szakaszvezetővel együtt hármas­ban hajtottunk végre. Mind a két gyakorlat Jól sike­rült, de ez természetes is volt, mert ilyen és ennél komplikáltabb gyakorlatokat is gyakran végeztünk. Még a bemutatót megelőzően volt néhány izgal­mas napunk Kárpátalja visszacsatolásával kapcso­latosan. A Honvédelmi Minisztérium egy, a Kárpátal­járól ottani értékeket kimenekítő vonatot akart ve­lünk feltartóztatni. A bevetés nem volt jól előkészít­ve, s így nem lett belőle semmi. Nagyon fiatal volt még fegyvernemünk ahhoz, hogy átlagosan képzett katonai vezetők el tudták volna dönteni: mikor és hol érdemes ejtőernyős egységet bevetni. Közben folytak a kísérletek a ledobó tartállyal. Most már arra is kerestünk megoldást, hogy ha zu­hanóugrással történik a kihelyezés, a tartály is együtt zuhanjon az ugrókkal. Erre a megoldást Pata­ki hadnagy találta meg. Egy órásmester segítségé­vel elkészített egy olyan szerkezetet, melyen má­sodperc pontossággal lehetett beállítani, hogy mi­kor nyissa a szerkezet az ernyőt. Miután az ugró előírt zuhanását is másodpercekben állapítottuk meg, így a tartály is együtt zuhant az ugrókkal. Többször kipróbáltuk és mindig kifogástalanul műkö­dött. Igen Jó volt ez a szerkezet arra is, hogy az új ernyőket a próbababával zuhanóugrásnak megfele­lően tudtuk kipróbálni és így az ernyőt erősebb ter­helésnek lehetett kitenni. Május hónapban a próbadobások mellett még 70 ugrást is teljesítettünk, nagyrészüket Járőrgyakorla­tokkal egybekötve. Tekintettel arra, hogy még min­dig csak kölcsönkapott gépekkel gyakoroltunk, ez elég Jó teljesítmény volt. Június 3-án a szombathelyi repülőtér nyilvános re­pülőnapot rendezett, melyen természetesen mi is szerepeltünk és a mienk nem volt a legkisebb szerep. A nagyközönség még nem látott ejtőernyő­ugrást közelről és így nagy volt az érdeklődés. Tör­tük a fejünket, hogy milyen nyaktörő gyakorlattal szédítsük a közönséget.Repülőruhám lábrésze közé egy kb. négyzetméter nagyságú selyemdarabot varrattam és ezzel akartam magam kormányozni zu­hanás közben. Persze a mérnökök egyöntetűen osto­baságnak tartották ezt az elgondolásomat és azt mondták, hogy ki fogom törni a nyakamat. Majdnem igazuk lett. Az általam szerkesztett "vezérsík" olyan hihetetlenül gyors, ventillátorszerű, mozgásba hozott, melyet sehogy sem tudtam megszüntetni. A forgás olyan erővel nyújtotta a testemet, hogy nem tudtam a lábaimat felhúzni. A föld már közel volt, nem volt mit tenni, ki kellett nyitni az ernyőt. Ennek az lett az eredménye, hogy - bár kissé nehezen, de kinyílt az ernyő és - a forgás becsavarta a zsinórzat egy ré­szét, én pedig megállás nélkül pörögtem az ernyő végén. Nem láttam jól a földet, nem tudtam felké­-82-

Next

/
Oldalképek
Tartalom