Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Lévay: A vadászbombázók (csatarepülők) rövid története
A szerző kezetfog Dessloch Ottó vezérezredessel о 4. német Légiflotta (Luftflotte 4.1 parancsnokával. lommal Pockingba menni, ahol a magyar Légierők gyűjtőtábora volt, és ahol ekkor már a repülő hadosztály egy része is tartózkodott. Kértem őket, hogy tartsanak fenn részünkre helyet, mert az osztályt minden körülmények között Pockingba akarom hozni. Erre Ígéretet is kaptam. Ugyancsak ebben az időben fedezett fel Speer főhadnagy egy másik magyar hajót a Dunán, mely tele volt ruházati felszereléssel. Sikerült az osztály minden tagja részére egy vadonat új bőrkabátot, khaki színű sínadrágot és egy pár sibakancsot szerezni. így az alakulat nemcsak hússal, hanem ruházattal is el volt látva. Létszámunk is megnövekedett, mert sok, csapattestétől elszakadt katona Jelentkezett nálam azzal a kéréssel, hogy hozzánk csatlakozhassanak. Akinek meg volt a fegyvere, azt létszámba vettem, aki azonban fegyverét elhagyta, azt útjára bocsátottam. A létszám szaporodása is Jól Jött, mert előrelátható volt, hogy a háború utolsó, zűrzavaros napjaiban a rend fel fog bomlani, őrök nélkül maradt hadifoglyok, sőt, felbomlott SS alakulatok katonáinak randalírozásával és fosztogatással lehet majd számolni. A négy gépágyúval és az erősen megszaporodott legénységgel tekintélyes földi erőt képviseltünk. Nem volt szándékunkban harcokba keveredni, de megnyugtató volt az a tudat, hogy szükség esetén meg tudjuk magunkat védeni. Május elején az amerikai csapatok már nagyon közel értek Eferdinghez. 3-án egy, az amerikai csapatok elől menekülő, mintegy 250 főből álló német egyenruhás ukrán csapat érkezett a városba egy német százados vezetésével. Az ukránok már meglehetősen "boros" állapotban voltak és még többet ittak Eferdingben. Teljesen részegek voltak már, mikor a városból kivonulva - ittas katonák szokása szerint - a levegőbe lövöldöztek. A lövöldözés hallatára az amerikai csapatok megálltak, majd tüzérségi tüzet nyitottak a városra. A részeg ukránok ekkor már messze jártak. Mikor aztán minden lecsendesedett, május 4-én az amerikai gyalogság bevonult a városba. Mivel a földi rész a városban volt elszállásolva, ennek személyzete került először érintkezésbe az amerikaiakkal, akiknek tudtára adták, hogy az osztályparancsnokság a városon kívül lévő villában tartózkodik. Nemsokára a földi rész fogságbaesése után - amiről az osztályparancsnokságot távbeszélőn értesítették - egy, emlékezetem szerint, a 96-ik US hadosztályhoz tartozó százados egy németül beszélő tolmács kíséretében egy Jeep gépkocsin megjelent a villában. A tolmács útján közöltem vele, hogy a városban lévő személyzetet be kell szállítsuk körletünkbe a fegyverletétel foganatosítása céljából. Beleegyezett, hogy gépkocsimon a városba hajtsak. A városban nagy zűrzavar uralkodott. Embereim egy része egy füves térségen volt felsorakozva, német katonákkal együtt. Minden ember előtt a földre volt kiterítve felszerelése és privát holmija, melyet éppen az amerikai csapatokkal együtt érkezett civilruhás belga partizánok fosztogattak. A legfelháborítóbb azonban az volt, hogy ezek a "gyáva férgek", miután a nekik tetsző tárgyakat kiválogatták, a katonákat - akiknek a két keze a fejükre volt téve - ököllel arcbaverték. A tolmács útján felháborodva tiltakoztam ez ellen a minden nemzetközi egyezményt meggyalázó gyáva és megalázó eljárás ellen. Egy amerikai őrmester meglepetésemre - magyarul szólalt meg. Neki most már magyarul fejeztem ki tiltakozásomat. Az őrmester azonnal parancsot adott a fosztogatás megszüntetéssére, az ellopott tárgyak visszaadására és elzavarta a belgákat. Ezután Jelentkeztem az amerikai parancsnokságon, ahol egy alezredes jóváhagyta, hogy embereimet felszerelésükkel együtt az osztály gépkocsijain viszszavigyem a hajózok körletébe. A villa hatalmas kertjében azután felsorakoztattam az osztályt. Az alakulat minden tagja vadonatúj bőrkabátban, sínadrágban és síbakancsban igazán impozáns lát-64-
