Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Erdélyi József: Ejtőernyős
úgy érzi, hogy nem tudja megszokni az ugrással járó izgalmakat és kérte elbocsátását. Bertalan azonnal teljesítette kérését és visszahelyeztette eredeti csapattestéhez. Velünk pedig közölte, hogy a majd megírandó ejtőernyős szabályzat első pontja ez lesz: miután ide mindenki önként jött, bármikor szabadon távozhat is, ha úgy érzi, hogy idegei nem bírják ezt a szolgálatot. Mert gyenge idegzetű ember hamarább kerülhet halálos veszedelembe. Ez a szabály jellemző volt Bertalan humánus gondolkodására. Lédeczy távozása után Bertalan pótlásul Tassonyi Edömér hadnagyot hívta be, aki elkésve jelentkezett, de már átesett az orvosi vizsgán. Tassonyi hamarosan meg is érkezett. Már régebbről ismertem őt, miután kiváló síversenyző volt és így gyakran találkoztunk versenyeken. Szeptember 30-án már ő is teljesítette első ugrását minden baj nélkül. Tassonyi bevonulása után eszünkbe jutott, hogy vajon miért nem jelentkezik Makray Ferenc? Tanakodtunk Kiss Zoltánnal, s elhatároztuk, hogy végére járunk az ügynek. Kiss Zoltán tudta Makray címét és írt is neki. Közölte vele, hogy még van egy hely a tisztikarban, és így ha nem gondolta meg magát, hát igyekezzék a jelentkezéssel. Postafordultával kaptunk tőle egy keserves levelet, melyben elpanaszolta, hogy ezredparancsnoka nem hajlandó továbbítani jelentkezését. Mi ezzel a levéllel Bertalanhoz mentünk és kértük, hogy segítse hozzá barátunkat az áthelyezéshez. Bertalan válasza rövid volt és jellemző: „Elég jól ismerlek már benneteket ahhoz, hogy ha azt mondjátok ez az ember ide való, akkor az úgy is van.” Megígérte, hogy ha legközelebb a minisztériumba megy, ezt az ügyet is elintézi. Közben tovább folytak a kísérletezések. Csináltattunk egy emberformájú fababát és azt dobáltuk le különböző ernyőkkel. Felmerült ugyanis egy olyan nézet, hogy ha két ernyőt nyit az ugró, akkor azok összekeverednek és egyik sem nyílik ki. Ezt fontos volt tudni, mert előfordulhatott, hogy a kezdő ugró idegességében a kiugrás után mindjárt kinyitja a hasernyőt is. Sokszor ledobtuk a babát két ernyővel, de mind a kettő hibátlanul kinyílt. Persze azért nem tartottuk kizártnak, hogy lehet olyan rendkívüli szerencsétlen véletlen eset, amikor ez előfordulhat, dehát nemcsak a levegőben, másutt is fordulnak elő szerencsétlen véletlenek. Közben végrehajtottuk az első kézikioldású ugrást is. Ezt már nem a régi ejtőernyőkombinációval, hanem kimondottan gyakorló ugrásra készült kettős ernyővel végeztük. Ez a Schröder típusú ernyő már úgy volt megszerkesztve, hogy egy hevederzetre volt ráépítve a hát- és hasernyő is, és így sokkal kényelmesebb volt benne a mozgás. Ezek az ernyők selyemből készültek, mint az akkori korszerű ernyők általában. A selyem síkos anyaga megkönnyítette az ernyő kibontakozását és így növelte a biztonságot. A kézikioldású első ugrás ismét egy kis izgalmat hozott, mert most már nekünk kellett gondolnunk a megfelelő időben való nyitásra. Már az első ugrás után egyöntetűen megállapítottuk, hogy ez sokkal kellemesebb, mint a bekötött ugrás. Nem kell az előttünk lévő ugró kötelén átbotladoznunk, szabadabban mozgunk a gépben és nem utolsó sorban szerepet játszott az is, hogy nem vagyunk kényszerítve az ugrási sorrend minden körülmények között való betartására. Nem is ugrottunk soha többet bekötött ernyővel. Miközben mi a kísérletezést folytattuk, szeptember 11-én bevonult a kísérleti keret legénységi csoportja, akiket a múlt hónap végén Bertalan kiválasztott: húsz fő, majdnem mind tisztesi rendfokozattal. Ők voltak hivatva arra, hogy a majdan felállításra kerülő században rajparancsnokok legyenek. Ebben az időben kaptunk öt darab Irvin gyártmányú angol, öt darab Salvator gyártmányú olasz és egy darab Schröder típusú kettős gyakorló ernyőt. Most tehát huszonhatunknak volt tizenöt ernyője, ezenkívül az öreg Heineckék és a kölcsönkapott mentőernyők. Elsősorban a kettős gyakorló ernyőkre kellett építeni, mert ezek voltak a korszerűek, de elég gyakori volt az ernyő anyagának a meghibásodása, főleg kisebb-nagyobb szakadások formájában. Ezek ugyan nem okoztak veszélyt, de azonnal javítóba kellett őket küldeni. így két-három kettős ernyő mindig úton volt a székesfehérvári javító üzembe és vissza. Kivételt képezett az öt darab angol ernyő. Ezek japán kéziszövésü selyemből készültek és szinte hihetetlenül strapabírók voltak. Még évek múlva is szívesen használtuk őket, mikor már az igen jó magyar gyártmányú ernyőkkel voltunk felszerelve. Szeptember 20-án ugrott először a keret legénysége. Most már nem repülőtisztek, hanem mi végeztük az ugratást és sikerült is a megfelelő helyen talajt érniök. Ezek az ugrások sem végződtek baleset nélkül: egy lábtörés és egy agyrázkódás történt a 20 ugrás közben. 43
