Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Dékay Ferenc: Visszaemlékezés a légi fényképező és kiértékelő csoport-nál (LFKCS) eltöltött szolgálati időmről

A LFKCS Délvidékkel (Jugoszláviával) kap­csolatos munkája ekkor már közvetlen befe­jezés előtt állt. A térképészeti célokat szolgá­ló légifényképezés igen előrehaladott állapot­ban volt, természetesen az ezzel egyidőben tör­tént katonai célok fényképezése is. A határa­inkkal párhuzamosan húzódó jugoszláv erőd­vonal építése kezdettől fogva a LFKCS meg­figyelése alatt állt, így az építkezés előreha­ladásával a légifelvételeken az erődrendszer, az egyes erődök külső és belső kiképzése (fal­­vastagságok) már rögzítve voltak. Egyetlen adat hiányzott: a födémek szerkezete, anyaga. Ezeket az adatokat október folyamán a földi hírszolgálat szerezte meg. Szolgálati időmet a Mester utcai központ és a Térképészeti Intézet között osztottam meg, míg végre november elején a többi személy­zettel együtt megkaptam a Heinkel He-111- esre való átképzést és a légi részhez nyertem beosztást. A légi rész parancsnoka Mersich Adorján százados, beosztott tisztjei: Láng An­dor és Bándy Imre főhadnagyok megfigyelő beosztásban, Kelemen Antal, Odry Pál főhad­nagyok és Dékay Ferenc hadnagy repülőgép­vezető beosztásban, végül Hechst László zász­lós repülőgépvezető és megfigyelő beosz­tásban. A hajózó távirász, hajózó szerelő és hajózó fényképész beosztásokat a tiszthelyet­tesi és tisztesi kar legkiválóbbjai töltötték be, akik közül Braun Lőrinc, Dömény Imre, Eber­­hardt Mihály, Hajdufi Ádám, Halmai Nándor, Koczka Géza, Mészáros Géza, Molnár Jenő és Tóth Gyula nevére emlékszem. Gépállomány: 2 db. Heinkel He-111 P 2 típusú repülőgép (melyek közül az egyik gyakran ki volt köl­csönözve a Repülő Kísérleti Intézetnek), pót­tartállyal és légifényképezésre átépítve, va­lamint 2 db. Junkers Ju 86-os típusú repülő­gép, ugyancsak légifényképezésre átépítve, de póttartályok nélkül. 1941. tavaszáig pár hiánypótló feladatban vettem részt jugoszláv terület felett. Szolgá­lati időm megoszlott a légi rész, a Térképé­szeti Intézet és a Mester utcai központ között. A tél folyamán sokat gyakoroltunk a ,,Link Trainer”-en, amely a MALERT tulajdonát ké­pezte, s a TF osztály, valamint a LFKCS pi­lótáinak rendelkezésére volt bocsátva. A ,,Link Trainer”-en szerzett tapasztalatok a későb­biek folyamán igen hasznosnak bizonyultak. December közepén Keksz Edgár magához rendelt. A balkáni helyzetről tájékoztatott és közölte velem, hogy Hechst László zászlóssal, mint megfigyelővel, egy He-lll-es géppel áp­rilisban Bulgáriába szándékozik kitelepíteni bennünket. Utasított, hogy vegyek egy inten­zív német nyelvkurzust. Nekiláttam a nyelv­­tanulásnak. A várt szép bulgáriai élmény azon­ban nem valósult meg. Március végén a jugoszláv kormány aláírta a Tengelyhatalmakhoz való csatlakozási egyezményt. Azonban napok múltán a jugosz­láv kormány megbukott, tagjait letartóztatták és az új kormány szerződést kötött a Szovjet­unióval. Tisztázatlan kérdés: vajon tudott-e er­ről már előzetesen gr. Teleki Pál miniszter­­elnök? Műtermi részlet: Ritmikus torna A német hírszerzés ezúttal csődöt mondott: a német vezetést ez a váratlan helyzet fel­készületlenül találta. Ha Románia is követi a jugoszláv példát, a balkáni országok angol­szász befolyás alá kerülnek, könnyen kialakul­hat egy déli front. A német vezetés azonnali katonai akcióba kezdett. Szüksége volt azon­ban a magyar kormány hozzájárulására, hogy Romániában és Bulgáriában állomásozó had­testjeinek megerősítésére hadereje országun­kon átvonulhasson, ugyanakkor magyar terü­letről is támadhassa Jugoszláviát. A magyar kormány a németek hasonló követelését a Len­­gyelország-elleni háború esetében megtagad­ta. Először ezúttal is megtagadta a német kor­mány kérését, de most az élére lett állítva a kérdés: Velünk, vagy ellenünk? Ha velünk, ti­ed a Délvidék. Ha ellenünk, akkor megszál­lunk, s a hü Románia, ki kész résztvenni Ju­goszlávia megszállásában, visszakapja Er­délyt. Idézem egy német tábornok nyilatkozatát, amikor megkérdezték hogy mennyi időre vol­na szüksége Magyarország megszállásához. 24 órára, volt a rövid felelet. És ha ellenál­lásba ütközik? Akkor csak 12 órára, mert el­maradnak a fogadások és az ünnepi beszédek! A magyar kormány kénytelen volt az erő­szaknak engedni. Budapest lakossága össze­szorult szívvel, vegyes érzelmekkel tanúja volt az átözönlő német hadsereg erejének: a fővá­ros fölött játékosan zuhanó repülést végző, 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom