Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Hehs Ákos: Visszaemlékezés az 1936-os Olimpiászra repülőszemmel nézve

dig sorozatos késedelmeket szenvedtek, így például a futómű miatt, ami egy középen elhelyezett ski talpból állt — kizárólag a leszállás céljára — egy-egy kis átmérőjű kerékkel, amit a földtől való eltávolodás után a pilóta egy emeltyű segítségével kioldott és a földön hagyott.

Naponta új menetrendet dolgoztunk ki Rotter Lajossal arra az esetre, ha még tovább késünk. Egy szerdai napon úgy láttuk, hogy ha nem lesz berepülés legkésőbb pénteken, akkor el kell vetni az egész vállalkozást, mérhetetlen személyi károkat okozva mindenkinek, aki az ügyben szerepelt.

A pénteki határidőt ismét elmulasztottuk, de szombat délutánra minden tökéletesen rendbejött és a gép készen állt a berepülésre. A vasárnapi szigorú repülési tilalom miatt szó sem lehetett volna arról, hogy hétfőn, legkésőbb kedden, útba indítsuk a „NEMERÉT”. Itt csak egy dolog segítene: ha megszegjük a tilalmat és vasárnap repüljük be a gépet.

„Lajos én vállalom a felelősséget” — mondtam Rotternek — „annál is inkább, mert tudom, hogy Fráter Tibor vasárnap kimegy az Ősi-i erdőbe ragadozókat lőni.” Ezt onnan tudtam, mert én voltam a repülőtiszti vadászegylet vadászmestere. A vadászegylet egy 5000 holdas területet — 400 hold erdővel a közepén — bérelt a székesfehérvári római katolikus Püspökségtől. „Ide figyelj Lajos, itt a térkép és itt a vadászterület, ami tőlünk 30 km-re van. Ezt minden körülmények között ki kell kerülnünk, ha nem akarjuk, hogy hadbírósági eljárást indítsanak ellenünk” — mondtam Rotternek.

Az idő gyönyörű volt. „Igazi vasárnapi vadász idő” — mondtam Lajosnak és már ültünk is be gépeinkbe. A kikapcsolás mindkét gépből megoldható volt, de megállapodtunk abban, hogy Rotter Lajos fogja ezt végrehajtani legjobb belátása szerint. A szél a hangárok felől fújt, ami nem volt megnyugtató, mert a város felett kellett emelkedni egy vitorlázó géppel, amit ugyan mi építettünk, de semmit sem tudtunk repülőtulajdonságairól.

Minden jobban ment mint gondoltuk. Alighogy a repülőteret elhagytuk és a város fölé értünk, a NEMERE állandóan magasabban repült, mint a Heinkel. Utólag Rotter elmondta, hogy a város fölött rendkívül nagysebességű feláramlásba került, így jónak látta a NEMERÉT lekapcsolni.

Ettől kezdve én a város kerületén navigáltam, míg Lajos pontosan a Püspökség felett

végezte mutatványait. Olyan tökéletes légáramlás állt rendelkezésére, hogy hol 200 m magasságban, hol pedig 600-800 méteren mutatott be akrobatikus műveleteket. Mivel én elegendő távolságból élveztem az eseményeket, nyilvánvaló volt, hogy a lakosság látta és érzékelte, hogy ebben a gépben sem motor, sem légcsavar nincsen és Székesfehérvár né-Az 1936-os Olimpiászon Világrekordot repülő „NEMERE” vitorlázógép és építői, valamint tervezője és pilótája. Balról: Nagyenyedi József anyagvizsgáló mérnök, a gép vitorlázó előírásainak ellenőrzője. Hehs Ákos mérnök százados, a Sárkányépítő osztályok parancsnoka. Rotter Lajos mérnök, tartalékos hadnagy, a gép tervezője és pilótája.

pe ilyet sem azelőtt, sem azóta nem látott. Kocsik, kerékpárok, autósok álltak meg, a házakból az emberek kitódultak az utcákra és nézték ezt a valamit, amit nem tudtak megérteni. Végülis Rotter Lajos elhatározta, hogy befejezi a repülést és közvetlen egymás melett repülve hiba nélkül értük el a repülőteret.

Mi persze az egész berepülés alatt az Ósi-i vadászterületnek a közelébe se repültünk, így hát másnap reggel kissé csodálkozva olvastuk az íróasztalomon talált cédulát, miszerint vezessem elő Rotter Lajos tartalékos repülőhadnagyot repülőtérparancsnoki kihallgatásra. Mivel én vállaltam a felelősséget a vasárnapi repülési tilalom megszegéséért, megfeddésben részesültem, míg Rotter Lajos 15 napi szobafogságot kapott.

Később megtudtuk, hogy Fráter Tibor őrnagy urunk fáradtan és éhesen érkezett haza Ősiből. Eléggé haragosan vonta felelősségre házvezetőnőjét, Boriskát, hogy vacsorájának nyomát sem találta a konyhában.

„Inkább az őrnagy úr is maradt volna itthol, mert illen szép repüllő bemutatványt még Maga sem látott, bukfenceit is a lelkemadta”, — válaszolta Boriska.

„Miről beszél Maga itt, nem repülnek a gépek vasárnap” — válaszolta Fráter őrnagy úr.

„Hát bizon repültek itt máma — kettő is — az egyiknek nem volt motorja, a másik húzta

14