Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Ormay József: A Bustyaházai Incidens
A Bustyaházai Incidens Ölvedi Ignác nyugalmazott ezredes, hadtörténész indította el a Bustyaházai Incidens történetét. Valahogy úgy járt, mint Goethe „Zauberlehrling”-je (varázsló tanonca) aki a ledugaszolt palackból kiengedte a szellemet, de azután már nem tudta befolyásolni a történteket. A Bustyaházai Incidens történetének az evolúcióját Ólvedi cikkeiből, illetve a cikkeinek a tudósításáról szóló beszámolókból követhetjük. A „Magyar Hírlap” 1981. június 28-i számában Vincze Péter ismertette Ölvedi Ignác készülő tanulmányát: ,,A honvédvezérkar és a casus belli”. Ez a tanulmány 1981 őszén két részletben megjelent a „Honvédelem” című folyóiratban. (9, 10. számok) Vincze ismertetéséből megtudjuk, hogy Ölvedi elképzelése szerint román bombázók követték el Kassa bombázását. A bombázó kötelék délkeletről jött és délkelet felé távozott. „A repülés odavissza irányából arra következtethetünk, hogy Észak-Romániából jöttek. Az események logikája. a bombázógépek érkezésének és távozásának útvonala is ebbe az irányba mutat. A királyi Románia minden adottsággal rendelkezett”, — jelenti ki Ölvedi. Zolcsák István, brazíliai honfitársunk, miután elolvasta Vincze Péter cikkét, egy „Vallomást” írt (nyilatkozatot) amelyben egy Kazán városi hadifogoly kórházban a betegek közt lezajló politikai vitát így ír le: Ion Cernaianu román ezredes , ,a vita alatt azt mondta, hogy ti még akkor sem akartok Németország mellé állni, amikor a németek nektek visszaadták Erdélyt. Antonescunak kellett bombáztatnia Kassát, hogy résztvegyetek a kereszténységért folytatott harcban”, — idézi Zolcsák István Cernaianu ezredest. Vallomásának a következő részében azt írja Zolcsák, hogy Cernaianu halála után egy NKVD nadnagy felolvasott előtte egy jegyzőkönyvet. ,,E jegyzőkönyvben Cernaianu megerősítette, hogy Antonescu utasítására egy kommandó vállalkozás keretében Suceava-ról a Román Légierők bombázták Kassát.” Ezt a vallomásnak nevezett nyilatkozatot (az aláírást) hitelesíttette egy brazíliai közjegyzővel. A vallomásról készült egyik másolatot elküldte Ölvedinek, a másikat elküldte Ormay Józsefnek. A tárgyilagos történelemírás forráskritikai szempontjai alapján, valamint az „unus testis nullus testis” (egy tanú nem tanú) évezredes római jogi felfogás szerint, Zolcsák István úgynevezett „vallomását” sem bizonyítani sem cáfolni nem lehet mindaddig, amíg azt más források meg nem erősítik, illetve meg nem cáfolják. A Zolcsák-féle közlemények már nem kerül68 hettek bele a nyomtatás alatt álló „Honvédelem”-ben megjelenő cikkekbe. A Magyar Hírlap 1981. november 27-i számában „Vallomás a kazáni hadifogolykórházban, Suceavából szálltak fel a Kassát bombázó repülőgépek” címen Ölvedi beszámol a kassai „provokációról”. Ölvedi zárószavai fényt vetnek a felfogására. Ezeket írja: „A végrehajtók lehetttek román fasiszták, vagy vegyesen németek és románok, de fő szervező és irányító a német titkos szolgálat volt, minden bizonnyal egyetértésben a legfelsőbb német, illetve magyar katonai vezetéssel.” A következő fejlemény a Bustyaházai Incidens történetében Ölvedi négy folytatásból álló cikksorozata volt a „Repülés” című folyóiratban (1982 nov. és 1982 febr. között jelentek meg.) A cikksorozat bőven ismerteti a kassai támadás körülményeit. A lényeges új adat a Bustyaháza tábori repülőtéren tartózkodó Balogh János szakaszvezetőnek és társainak az élményével foglalkozik. 1941. június 26-án Nyemecz pál zászlós raja, amelyiknek Balogh szkv. tagja volt, szigorú készültségben volt a délutáni órákban Ölvedi beszámolója szerint. Két óra tájban Bustyaháza felett három kétmotoros gép jelent meg. A készültségi raj fel akart szállni, de csak Balogh gépe indult azonnal, így ő egyedül szállt fel, de később a másik két gép is felszállt. Balogh utolérte a három gépet. Ezek Heinkel 111-es bombázókhoz hasonlítottak. Mielőtt a közelükbe ért volna, a bombázók tüzet nyitottak (kb. 600 méterről), amelyet Balogh viszonzott. A kötelék ezek után „behúzott” a felhőkbe és útjukat így folytatták Románia felé, írja Ölvedi Ignác Balogh mondanivalóját. Ölvedi következtetése az, hogy ezek Heinkel 111-es típusú bomázók voltak és miután Kassát bombázták, Bustyaháza felett elrepülve hazatértek Romániába. „Olyan casus belli kellett, amely a kormányt mozgásba hozza” — írja Ölvedi. „Ilyen akciót Kassa ellen csakis a már tapasztalatokkal rendelkező német szervek készítettek elő, a Wehrmacht felső vezetőinek a jóváhagyásával és a magyar vezérkar főnökének a hozzájárulásával”. „Nekünk nincs mit takargatni... ha folytatjuk az aprólékos anyag gyűjtését, előbb-utóbb mindenre választ fogunk kapni”—írja Ölvedi. Ezzel az utolsó félmondattal teljes egészében megegyezem. Ugyanakkor kénytelen vagyok Ölvedi cikkeinek a tanulmányozása után kijelenteni a következőket: Ölvedi nem ért a repüléshez; nincs fogalma a bombázás alap-
