Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
A Szent László Hadosztály harcai
Л Szent László Hadosztály harcai Strébely Zoltán tizedes szemszögéből Régi debreceni iparoscsalád ivadékaként született 1924-ben. Nyolc éves korában elvesztette édesapját. Elvégezte a Varga utcai katolikus polgári négy osztályát. Tanuló lett a híres debreceni Kontsek cégnél. Itt szabadult fel és innen vonult be a Horthy Alaphoz 1943- ban. A pécsi keretben kapta meg az alapkiképzést. Októberben bevonult Szombathelyre a REGVI-hez (repülőgépvezető iskola). Kelemen János szds. újonc századába került. Repülő kiképzésük folyamán repülték a Bückert, Aradot és a Sólymot. Kelemen János vezette a repülő kiképzést. Szigorú de igazságos ember volt, írta Strébely Zoltán. Mindenki szerette. Egyre gyakoribbak lettek a légiriadók, egyre kevesebbet repültünk. Üzemanyag sem volt. Jól éltünk, de haszontalanul. Életének további alakulásáról így számol be Strébely tizedes: 44 októberében jött a híre, hogy alakulóban van a Szent László Hadosztály és oda önként jelentkezőket keresnek. Kelemen szds. volt az első, aki jelentkezett. A növendékek egytől-egyig jelentkeztek, de csak hat jelentkezését fogadta el Kelemen szds úr. Amikor megkérdezte, hogy miért jelentkezem, azt mondtam, hogy azért, mert debreceni vagyok. (Akkor folyt a debreceni csata.) így lettem én Strébely Zoltán tizedes a Szent László Hadosztály repülő lövész ezredében az egyik nehézfegyver században aknavető. 1944 december 6-án kezdődött el számunkra a „gyalogos” háború. Egyelőre csak gyalogoltunk teljes felszereléssel egyik falutól a másikig majd vissza. Rengeteget ácsorogtunk parancsra várva. Szállítottak bennünket autóbusszal, teherautóval, hol előre, hol hátra. Ekkor már a legprimitívebb magyar királyi honvéd is gondolni kezdte, hogy úgy látszik, hogy a „fejesek” nem tudják, hogy mit kezdjenek velünk. December 19-én éjjel megálltak velünk a teherautók Ipolyszalka főutcáján. Hajnalban elkezdődött a „hadd-el-hadd”. 1956. júniusában, amikor a fekete cseresznye megérett az Ipoly menti szőlőskertekben, Letkésre utaztam. Beszéltem a pappal, beszéltem a korcsmárossal és még legalább 15 emberrel. A faluban, a szőllődombokon, a Liliompusztai majorban kerestem önmagamat és a múltamat. Főként az érdekelt, hogy mi történt a halottainkkal. Ipolyszalkán nem érdeklődhettem, Kicsinden sem érdeklődhettem. Most ezek a magyar falvak a cseh államhoz tartoz-Strébely Zoltán, (jobbról a harmadik, álló sor) Pécs, Horthy Alap 1943. nak. Letkésen, a cselekmények színhelyén leróttam kegyeletes zarándoklatomat. Kerestem Kelemen szds. sírját, de nem találtam meg. A letkésiek elmondták, hogy március elején, amikor elment a hó, a temetőben és a környéken talált katonák és tisztek tetemeit, legalább százat, eltemették. 1944. december 22. (Részletek.) Ez a nap nagy események napja volt, legalább is az én életemben. 11 óráig megállás nélkül lőttünk aknavetőinkkel. Ekkor hallottuk, hogy elesett a nehézfegyver század parancsnoka. Liliompusztánál, a müút túlsó oldalán rálőtt páncélököllel egy T-34-esre. A lövedék nem robbant. Nem robbant a második lövése sem. Az orosz tank ráment a gödrére és eltaposta. Ekkor egy Bányai Károly nevű honvéd kilőtte a tankot és még kilőtt egy gyalogságot szállító páncélozott terepjárót is. Karcsi az újvidéki repülő szerelő iskolából került hozzánk. Az Ipoly hídja. Háttérben a kétemeletes épület Ipolyszalkán. 63
