Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Bánhidi Antal: Az iglói repülőtér bombázása

BÄNHIDI ANTAL t. fhdgy. Az iglói repülőtér bombázása Emlékezetes napja lett a magyar királyi honvéd légierőknek 1939. március 24-e: ezen a napon kerültek először harci bevetésre alakulatai. Ugyancsak ez alkalommal mutatko­zott be a trianoni békeszerződésben megtiltott magyar légierő a nemzet­közi nyilvánosság előtt. Szlovákia 1939. március 14-én ki­vált a csehszlovák köztársaságból, amely ennek következtében három részre oszlott: a Szlovákiától nyu­gatra eső részre, azaz Cseh- és Mor­vaország területére, mely később Németországé lett; a keletre eső részre, Kárpátaljára, amely ezer éven át a magyar birodalomhoz tar­tozott, s csak a trianoni békeszerző­dés csatolta Csehszlovákiához, ezt Magyarország vette ismét birtoká­ba; a középső rész, Szlovákia, mely ezer éven át szintén Magyarország­hoz tartozott, névlegesen így önálló állammá lett, valójában azonban teljesen német befolyás alá került. Mivel az 1920-ban Magyarország­ból kiszakított Szlovákia és Kárpát­alja között soha nem volt történelmi határ, a magyar csapatok olyan te­rületeket is megszállottak, melyeket Szlovákia szeretett volna birtokolni. Az így keletkezett vitás helyzet fo­lyamán március második felében szlovák repülőgépek több alkalom­mal is támadást hajtottak végre a vi­tás területen, sőt még az azon túl is tartózkodó magyar csapatok ellen, bár Magyarország és Szlovákia között nem volt hadiállapot, sem pedig megállapodás nem rögzítette e területek hovatartozandóságát. A szlovák repülők e jogtalan tá­madásainak megtorlásaként és to­vábbi ily támadásainak megfékezése céljából került sor 1939 március 24- én Igló repülőterének bombázására. A hírszerzők szerint ugyanis a táma­dó szlovák repülőgépek Igló repülő­teréről, néha pedig Eperjestől ENY- ra fekvő rétről, amelyet kitérő repü­lőtérül használtak, szoktak felszáll­ni. A bombatámadás célja tehát kettős volt: használhatatlanná tenni az iglói repülőteret és berendezéseit, továbbá lehetőség szerint megsem­misíteni a szlovák repülőgépeket, akár Iglón, akár Eperjesen. A támadás időpontját a légierő úgy tűzte ki, hogy azzal magának kárt ne okozzon. Ugyanis 14 és 15 óra között a MALÉRT Varsó—Bu­dapest járatának az átrepülése volt Igló felett esedékes, melynek gonio­­állomása körzeti irányító állomás­ként szerepelt, s így kedvezőtlen időjárási körülmények között a 2663 méter Magas Tátra felett átrepülő utasgép rászorulhatott annak segít­ségére. A támadás tervezett idő­pontja tehát 15.30 és 16 óra között lett megállapítva. A bombatámadásra a Kárpátalját megszálló hadműveletekkel kapcso­latban Veszprémről, illetve Tapol­cáról Debrecenbe áttelepült bombá­zó osztály, továbbá a bombázók biz­tosítására, illetve a szlovák repülő­gépek megsemmisítésére a Bör­­göndről Miskolcra települt vadász­század és az ungvári vadászszázad kapott parancsot. A terv szerint a bombázó osztálynak Debrecenből 15 órakor kellett indulnia, majd osz­tály kötelékben gyülekezve Miskolc felé kellett repülnie, ahonnan a két vadászszázadnak a bombázók meg­jelenésekor kellett felszállni és azok­kal együtt Igló fölé repülni. Az ung­vári vadászszázadnak ezt megelőző­en át kellett repülnie Miskolcra, ott üzemanyag készletét kiegészítve, várni a fenti indulásra. A bombázó osztály parancsnoka Kovács Elemér alezredes, a vadász­századok parancsnokai Tímár Ist­ván százados és Negró Aladár fő­hadnagyok voltak. A bombázó osz­tály három, egyenként kilenc-kilenc gépből álló századból, a vadászszá­zadok egyenként három-három gép­ből álló rajból, azaz kilenc-kilenc gépből állottak. A bombázó gépek német gyártmányú Junkers 86 típu­sú, de magyar gyártmányú Gnome- Rhone К 14. motorokkal ellátott re­pülőgépek, a vadászok pedig olasz gyártmányú Fiat CR 32 típusú gépek voltak. Mind a bombázó, mind a vadász repülőgépekbe beépí­tett gépfegyverek, magyar gyártmá­nyú Gebauer géppuskák voltak. A vadászgépek gépfegyvereit a repülő­gépek motorja hajtotta meg, s tűz­­gyorsaságuk ezért igen nagy volt. A bombázó személyzet Igló repü­lőteréről előzőleg készített légi fel­vételeken külön-külön kijelölt cél­pontok bombázására kapott paran­csot. A támadás nem egészen a megál­lapított terv szerint ment végbe. Már a támadáshoz való felvonulás­ban is változás állott be. Ugyanis az ungvári vadászszázad nem vehetett részt az akcióban. Amikor a terv­nek megfelelően Ungvárról áttele­pülőben volt Miskolc felé, nem sokkal a gyülekezést követő felzár­kózás után, amikor a század már zárt kötelékben, utazósebességre fojtott motorokkal Miskolc felé vet­te irányát, Szobránc és Palóc között hátulról váratlanul támadást ka­pott. A támadó gépeket a század balszárnyán haladó Pirity Mátyás tartalékos hadnagy vette észre. Azonnal jelt adott. A század abban a pillanatban szétugrott és felvette a harcot a támadó repülőgépekkel. Rövid párharc keletkezett. Alig két perc leforgása alatt a támadó kilenc repülőgépből hetet lelőttek. A meg­maradt kettő elmenekült. A Gebau­er gépfegyverek a földi céltáblák után most tüzeltek először valóságos légi célokra, s jól beváltak. A szá­zadnak azonban vissza kellett térnie Ungvárra, mert lőszere a harc fo­lyamán megcsappant. Így azután már nem volt arra ideje, hogy a lőszer utánpótlása után újra elin­dulva a kellő időpontig Miskolcra érjen. Az eredményes légicsatát és a távolmaradás okát telefonon közölte a Miskolcon várakozó másik va­dászszázaddal, amit az irigykedve vett tudomásul, már ami a géplelö­­véseket illeti. Így egyedül erre a szá­zadra hárult az iglói támadás vadászfeladata. A bombázó osztály gépei ponto­san meg is érkeztek Miskolc fölé, amire a vadászszázad is felszállt. Miskolc felett egy kis hiba történt. Tula zászlós, az egyik bombakezelő, az első bevetés izgalmában azt hitte, hogy már Iglón vannak, s kioldotta bombáit. Szerencsére a bombák nem estek lakott területre, s így lé­nyeges kárt vagy sérülést nem okoz­tak, csak a zászlósnak lett, tévedé­sét észrevéve igen melege. A levegőben körülbelül 2000 méter magasan 5/10 borúlátókon kisebb elerőtlenedett cumulus-fel­­hők úsztak. A bombázók közvetle­nül ezek alatt haladtak századon­ként külön-külön raj-ékben. A va­dász kíséret nem kötötte magát a bombázókhoz, hanem a felhők fe­lett, ahol igen jó látási viszonyok voltak 2500 méter magasságban bir­tokba vette az áttekinthető egész légteret. Néha el-eltűntek a felhők 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom