Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

v. Nagy Kornél: "Bevetésről nem tért vissza…" Emlékezés Pettendi Hanzira

Fiat CR. 42-es vadász kötelék a 2/3. “Ricsi”vadászokkal. a gipszkötést karjáról, mert utána azonnal repül harcoló alakulatához. Hanzi felejthetetlen katona és sporttárs volt. Egészen különleges adottságokkal rendelkezett. Előadó­képessége, az örök vidámsága mel­lett felejthetetlen marad mindazok számára, akikkel repülő életében együtt volt úgy a sportrepülés, mint a Légierők szolgálatában. Megrendülve értesültünk Mátyás­földön 1941. augusztus 5-én, hogy Hanzi bevetéséről nem tért vissza. Tömör László az 1/3 v. szd. volt parancsnoka megjelent könyvében: "Harcok az orosz égen” az 54. olda-Farkashegy— Vöcsökalevegőben. Ion ezt írja: “És most itt mered elém a kérdés, hogy mi van Pettendi Han­­zival. Az óra szerint, az üzemanya­gának már el kellett fogynia, tehát a levegőben már nem lehet. Az biztos, hogy el nem tévedett, mert tapasz­talt pilóta és különben sem lehet itt eltévedni, mert a Búgot lehetetlen meg nem találni, az pedig hazahoz­za az embert.”3 Napokon keresztül keresték, ku­tatták a bevetésük környékét, hogy a géproncsot esetleg fel tudják fedez­ni. Az eseményeket részletesen leíró könyv 59. oldalán olvashatjuk: “So­kat nézzük csendben a lángok játé­kát, és mintha összebeszélt volna a század, csupa szomorú nóta kerül elő: “Ma még piros élet, holnap fehér álom ...” Hiányzik Pettendi Hanzi. Nincs, aki pompás humorá­val egyszerre elűzze a hallgatagsá­­got. És éppen őmiatta vagyunk ilyen hallgatagok. Nem mondjuk, de belül tudjuk ezt. A régi szép, szomo­rú világháborús pilótanóták az ő el­tűnésével közvetlen értelmes nyertek számunkra. Ma jól esik kiénekelni ezt a szomorúságot, mely őmiatta üli meg a lelkünket. 43 év eltelt azóta, soha semmi hír nem érkezett róla. Nem tudtunk semmiféle támpontot találni, hogy a bevetésen mi is történt vele. Talán légvédelmi találatot kapott és a rácsapásuk közelében zuhant le gépe. Emlékét változatlan szeretettel őrizzük, neki is egy jeltelen hely ju­tott idegenben, az örök pihenésre. 1. 1939—1940-es években a FIAT Cr-42-es va­dászgép 430—450 km/ó maximális sebességével korszerű gépnek sorolt be az ismert vadászgépek között. 10.200 méteres csúcsmagasságot ért el, hatótávolsága 795 km volt. A nyitott pilótaülés, a rádió hiánya és érzékenysége a téli zord időjárási viszonyokra, a gyorsan fejlődő vadászgépek rang­listáján a Cr-42-es igen gyorsan a háttérbe szorult. 2. Ejtőernyős csapatszolgálatnál használt Hehs típusú háternyő 64 négyzetméteres felületével át­lagosan 4 m/sec. süllyedést jelentett az ugrónak. Ez megfelelt 14.4 km/óra sebességnek. Az ugrók két ernyőt használtak, a mellernyő kisebb volt, csak 44 négyzetméteres. Ha csak azt használta az ugró, lényegesen megváltozott a le­ereszkedés sebessége. Az olasz gyármányú "Salvator" háternyő mind­össze 36 négyzetméteres felületével szinte meg­duplázta az ugró süllyedését a 64 négyzetméteres ernyőhöz viszonyítva. 3. Tömör László százados: Harcok az orosz égen — a Magyar Repülő Sajtóvállalat és Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság kiadásá­ban jelent meg Budapesten, 1942-ben. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom