Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Piller Tamás Ferenc: Hadtörténelmi detektív munka
Le Bourget — A Musee de L'air bejárata. tudtam meg, hogy a MB-Marcel Bloch-a jelenlegi Marcel Dessault repgépgyár eredeti, államosítás előtti neve és márkája volt. Náluk kellett tehát keresni az MB gépekre vonatkozó technikai irattárat. Telefonálás. Kellemes női hang megerősíti kérdésemre, hogy a dokumentációs osztály tényleg létezik. (Hál’ Istennekl) Ezután összekapcsol egy udvarias férfihanggal. Ah monsieur! — hallom sajnálkozását, az ilyen öreg kakukk-madarakra vonatkozó archívumokat a cég átengedte a francia légierők történelmi osztályának, amely Vincennesben, Párizs egyik külvárosában található. Megadja a pontos címet és a telefonszámot. Legközelebbi párizsi utam alkalmából lecsapok a vincennasi címre. Könnyen megtalálom. Fogadtatás egy szimpatikus civil alkalmazott által. Magyarázat látogatásom céljáról. Ah Monsieurl — sajnálom, de az archívumokat átadtuk a Le Bourget-i repüléstörténeti múzeum (Musée de L’Air) dokumentációs osztályának. (Az ördögbe isi) Nem, sajnos még lehetetlen ott búvárkodni: rendezés alatt van, csak 1982 végefelé nyílik mag majd a közönség számára. Ha jól emlékszem, ekkor január elején voltunk. Mikor jutok megint Párizsba? Mit lehet tenni? írni kell Józsinak, hogy fogja két kézre türelmét. Tudtam jól, mert írta nekem, hogy már csak ezek a részletek hiányoznak átfogó munkájához. Sajnos nem utazhatom akkor, amikor nekem tetszik, de a várt alkalom elérkezett végre december 8-án. Sikerült úgy rendezni a dolgaimat, hogy majdnem egy egész nap állt rendelkezésemre a Musée de L’Air Dokumentációs Osztálya számára. A helyszínen derült ki, hogy a D.O. egy földszintes, modern és aránylag kis épület. (Foto mellékelve) A múzeumtól külön áll és elég messze van a múzeum bejáratától, valamint a kiállítást tartalmazó hangároktól. Jelentkeztem a titkárnőnél. Miben óhajt böngészni? Mikor tömörre fogott magyarázatomban a románoknak és a cseheknek szállított esetleges változatokhoz érek, a fiatalasszony úgy megilletődött, hogy felajánlja, hogy hívja magát, az osztályvezetőt. Nagyszerű! Jean-Yves Laurent úr, az osztályvezető aránylag fiatal, de kompetenciája és emlékezete brilliáns. A cseh és román módosításokat illetőleg azonban ő is elakad. Végül úgy döntöttünk, hogy legelőbb átnézem az eredeti műszaki leírásokat az MB.200-as és MB-210-es gépekről és a délután folyamán megint összejövünk. Addig 6 is utána néz különböző lehetőségeknek. Öt perc múlva előttem áll és a pultra helyez két vastag iratköteget. Az egész napi búvárkodás és fotókópia húzások után mérlegeljük Laurent úrral az eredményt. Ö nem talált semmi felvilágosítást a cseh vagy román gépeken végrehajtott változtatásokról. Ajánlja, hogy fel kellene kutatni a még ma is élő Marcel Bloch gyár műhelyvezetőjét. Ez körülbelül a lehetetlenséggel határos. Egy écát tud csak adni Laurent úr és ez pedig az, hogy írni kell Jean Cuny-nek. Eredetileg szerelő volt, majd hajózó bombatiszt lett. Neki van a legteljesebb adat- és fényképgyűjteménye két világháború közötti korszak francia gépeiről. Úgy tekintik őt, mint a még élő legjobb francia repülési szakértőt és repülő történészt. Laurent úr megadja J. Cuny címét. Soignollesen — Brie nevű kisvárosban él. írtam monsieur Cuny-nek. A válasz hamarosan megjött. Kicsit csalódtam, mert egészen biztosra nem állította, ellenben úgy emlékszik, hogy a Romániának és Csehszlovákiának szállított MB bombázókon nem eszközöltek semmiféle változtatást. Ami a francia bombák méreteit illeti — Ormay Józsinak erre is szüksége lett volna —, Cuny úr csak egy nemrégiben megjelent könyvére tudott utalni a technikai adatokat illetően, de a bombák pontos méreteivel nem rendelkezett. A könyvet megvettem Ormay Józsi számára, aki azt majd a Magyar Aero Múzeumnak adja. Igen érdekes a francia repüléstörténet szempontjából. Néhány olyan, magyarokat is érintő utalás van benne, amelyek fényt vetnek Franciaországnak Jugoszláviával, Romániával és Csehszlovákiával való kapcsolataira. A bombák méreteire sajnos ez a könyv sem vet fényt. így megállt az én tudományom is a kassai rejtély kibogozására irányuló segéd-tevékenységemre. A hiányosságok dacára Ormay Józsi megelégedését fejezte ki az elért eredményekért. A műszaki rajzok és a különböző táblázatok fotókópiái elég adatot tartalmaznak az őt érdeklő problémák bizonyítására. Ennek örülök. De attól tartok, hogy Kassa bombázásának ügye így is homályos marad, hacsak egy szép napon olyan megdönthetetlen bizonyítékok nem kerülnek elő, amelyek választ adnak a kérdésekre. Befejezésül, ha szabad egy személyes véleményt is kifejeznem, tételezzük fel, hogy valóban szovjet gépek, tehát orosz személyzet bombázta Kassát. Ebben az eset-62
