Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Tanulmány ismertetés
TANULMÁNY ISMERTETÉS Tassonyi Edömért 1944 óta ismertem. Amikor a St. Catherines-i (Ontario, Canada) "Brock” egyetemen tanított, többször összejöttünk. Politizáltunk, idéztük a múltat, keseregtünk hazánk szomorú sorsán. Mint a Magyar Szárnyak szerkesztője éveken keresztül sürgettem, hogy írja meg az ejtőernyősök harccselekményeit. Ezt ő megígérte, de mindig közbe jött valami. Az ejtőernyősök a Légierők kötelékébe tartoztak és ezért is “terjesztette ki a szárnyát” a Magyar Szárnyak, dicsőséges ejtőernyős bajtársaink felé. Bárczy János könyveiben leírt valótlanságok váltották ki Tassonyi Edömér válaszát. “Jegyzet, saját használatra" címmel fogalmazta meg a tervbevett tanulmányát. Nagybetegen nem tudta befejezni az írásait, nem tudta átjavítani a leírt részeket. A szöveget nem lektoráltam és nem lektoráltattam. A főbb mondatszerkesztési hibákat és néhány nyelvtani hibát kijavítottam. Ezeknek az előrebocsájtása után útba indítom Tassonyi Edömér őrnagy hadtörténelmi jelentőségű írásait. Szerkesztő Az első öt oldalon foglalkozik az író Bárczy János "fantazmagóriáival". Bárczy írásairól ez a véleménye: "A hadiesemények leírása hihetetlenül eltorzított, téves és valótlan adatok és fabrikációk szövevénye, valótlan anekdoták sorozata és mint ilyen a könyv nem egyéb, mint gyalázkodó, arcátlan propaganda és történelemhamisítás." * * * A következőkben időrendi sorrendben foglalkozik az ejtőernyősök harccselekményeivel. Ezek a következők: Elöljáróban megemlítem, hogy 1942-44-ben vitéz Szügyi Zoltán alez., majd ezredes parancsnoksága alatt az eje. alakulat a hirtelen felduzzasztást követő "gyerekbetegségekből" gyorsan kilábolt, kiváló bajtársi és harcos szellemmel rendelkező, egyénileg jól felfegyverzett (a harcos állomány géppisztollyal volt ellátva), jól kiképzett rohamcsapattá kovácsolódott. A VKF (vezérkari főnök) az eje. alakulatot "vastartalékként" visszatartotta. Annak ellenére, hogy az eje. alakulat egy része 1944-ben, egy német tancsapat bevonásával német, ejtőernyővel alacsonyugrásban nyert kiképzést (amiről Bárczy "elfelejtkezik"), 1944-ben nyilvánvaló volt; részben szállítógépek elégtelensége, de főleg az arcvonal állandó visszavonása miatt, hogy ejtőernyős alkalmazásra nem kerülhet sor és az ejtőernyősök csak váltságos helyzetben, mint "elite csapat" fog alkalmazásra kerülni. Az eje. tisztikar és hivatásos altisztek ekkor már mind legalább 3 hónapos haditapasztalattal rendelkeztek. 1944 nyarán az eje. alakulat a tartalékállomány behívásával, "ad 78 1 .Az ejtőernyősök harca a Kárpátok védelmében. 2. Soroksári és dunaharaszti harcok. 3. Az isaszegi harcok. 4. A megerősített I. zászlóalj harcai Kéthe/yen. 5. Harcok a Garamtól nyugatra, a Csallóközön. 6. Az I. eje. zászlóalj és a zászlóalj közvetlen harca a balatoni viszszavonuláskor. (Ez a rész nem készült el, de Tassonyi Edömér két magánlevele alapján rekonstruálható.) hoc" szevezettel, mint "eje. csoport" v. Szügyi Zoltán parancsnoksága alatt a Kárpátokba elvonult (4 lövész század és ezredközvetlenek). Bárczy leírása (443 — 446. old.) messze esik az igazságtól. Állítása, hogy Szügyi "Pokornyi László őrnagyot állította a zlj. élére", megjegyzései a "kihívó Szügyi —Pokornyi-féle vezetési stílus"-ra és az alakulat szereplésére, minden alapot nélkülöznek. A lövész zászlóalj parancsnoka Molnár Lajos szds. volt; Pokornyi őrgy. Pápán maradt, mint Vmk. (visszamaradó különítmény) parancsnok, a kárpáti harcokban nem vett részt. Referenciája július —augusztusi harcokra, ugyancsak az az állítása, hogy "szeptember legvégén és október elején mindössze egy eje. szd. volt már harcokban, Tiszfüred térségében" (461. old.), tévedés. Az eje. csoportot október közepén vonták ki Js^öe-^étSSPéből^ a Tiszafüred térségében alklílmázott rész az eje. kiképzőkeret volt, amely a Kárpátokba nem vonult el, hanem Pápáról később vetettek be, parancsnoka nem Cseke fhdgy., hanem Kiss Zoltán szds. volt. A kárpáti harcokat röviden összegezem, hogy a tényeket az olvasó összehasonlíthassa Bárczy lekicsinylő megjegyzéseivel. Az eje. csoport elvonulása után, mint a Markóczy hadtest tartaléka volt a Kárpátok előterében alkalmazva; haditevékenység védőkörlet-tartalékként való részleges alkalmazására és az orosz arcvonal előtti járőrözésre szorítkozott. Szeptemberben az eje. csoportot, mint hdt. tartalékot Vezérszállásra irányították, mert a Kárpátok vonalára való rendezett visszavonulás folyamatban volt. Innen volt irányítva az a vállalkozás, amit Bárczy, mint a Mizunka-völgyi vállalkozást említ. Két század, Molnár szds., zlj.pk. vezetésével a kárpáti védőállás ellen felvonult orosz erőket ebben a körzetben készenléti állásukban meglepte. Egy orosz zlj. pságot, aknavető, páncéltörő és egyéb tüzellőállásokat megsemmisített. Mélyebb betörését a bevetett orosz tartalék megakadályozta. Ekkor esett el a visszavonulás alatt, közelharcban Molnár szds. Veszteségeinket az oroszok vesztesége messze meghaladta és a vállalkozásból a veszteségek ellenére, az ejtőernyősök kiváló harci szellemmel tértek vissza. Legnagyobb veszteségünk a közkedvelt Molnár szds. eleste volt, akitj§j>-teö^ mettem el Alsó Vereckén. A zíj. parancsnokságot^rTljissónyi szds.) vettem át. ^ ' Pár nappal Molnár szds. eleste után Szügyi ezds-t Budapestre rendelték. Velem közölte, hogy Erdélybe irányították egy hadosztály parancsnokságának átvételére. Megrökönyödésemre megnyugtatott, hogy más tervei vannak. Valószínű, hogy ekkor született meg agyában a Szt. László ho. felállítása. Szügyi távozásával az eje. csop. a parancsnokságom alá került, ugyanakkor a zlj. parancsnokságot is elláttam. Október elején az orosz támadás a kárpáti határon levő védőállomásokra teljes erőben megindult. szolyva körzetében a gyenge hegyi alakulatokat visszavette és egy részüket rendezetlen visszavonulásra kényszerítette. Néma fhdgy. századát Kisszolyva területére irányították bevetésre. Ha jól emlékszem, erre parancsot még Szügyi ezds. adott eltávozása előtt. A századot a AZ EJTŐERNYŐSÖK HARCA A KÁRPÁTOK VÉDELMÉBEN
