Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Ormay József: Renegát katona "könyvsikere"
X gal családi barátaink azt kérdezik tőlem, nos Jánoska, voltál te is a Délvidéken? Hát te is harcoltál ellenünk? Hát te is ellenségnek tartasz minket?" Vajon nem jutott-e Jánoska eszébe, hogy a szerbek minden lelkiismeretfurdalás nélkül lekapcsolták a Délvidéket? Nemcsak a szerbek által lakott területeket, de színtiszta magyarlakta területeket is "lekapcsoltak”. Mióta bűn a rablótól viszszavenni azt ami a miénk? Jánoska nem élt idegen megszállás alatt. Úgy látszik, hogy amikor az "átkos Horthy világ” tejben-vajban fürösztötte Jánoskáékat, akkor nem gondoltak a megszállt területek magyarjaira. Pedig az általa is említett dr. Kari János (Bárczy volt tanára) földrajz tudós, piarista tanár, tankönyveiben jól kifejtette a trianoni békediktátum igazságtalanságait. Vagy talán bűn ezeket felemlíteni? ... Bárczy János lépten-nyomon hangoztatja demokratikus világnézetét, hangoztatja a jelenlegi hadsereg népi jellegének az elismerését. A Horthy világban másként nyilatkozott a népi származású tisztekről. Lefitymálóan nyilatkozik a tsz. (továbbszolgáló) psz. (próbaszolgálatos) tisztekről: "A tisztikar tagjainak elképesztő alacsony intellektuális színvonala, a pszichológiai és szociális érzék bántó hiánya és nem is az úri osztályból jött elit akadémiás tiszteknél elsősorban, hanem azoknál, akiknél ez az érzékhiány osztálytársulással ér fel; a legkomiszabb tisztfajta Bárczy János tapasztalata szerint — a bezupált néptanító volt" (Faragó Vilmos könyvismertetéséből). El lehet-e hinni, hogy a zászlósok, hadnagyok és főhadnagyokból álló továbbszolgálók határozták meg a Honvédség hangnemét? Nézze meg Bárczy János a veszteséglistáinkat. Győződjék meg a tsz., psz. és tartalékos tisztek helytállásáról. Nagyon igazságtalan általánosításba bocsájtkozott Bárczy. Ejtőernyős levente jelvény. Voltak azonban "nagyszerű" tsz., psz. tisztek is. Ezeknek megörökíti a neveit könyvének 113. oldalán. Ezek a "zupások" sokra vitték az új rendszerben, tehát ezeket érdemes felmagasztalni. ("Kilátszik a lóláb”, mondanák a pápai "zupás" bajtársak.) Bárczy János frontszolgálati ideje során elvetődött a távolfelderítő repülőkhöz. Úgy írja le ennek az elit alakulatnak a repülőit, mint akik félnek attól, hogy esetleg fogságba esésükkor bombázóknak nézhetik őket az oroszok. (Ugyanis a bombázók is ugyanazt a JU 88-as típust repülték, de más berendezéssel.) Egyikük azt mondja, hogy senkiföldjére dobja a bombáit. Ugyanis ekkoriban a távolfelderítőgépek is vittek néhány bombát. "Csak úgy vaktában dobom, hogy megszabaduljak tőlük” - mondja Bárczy az egyik repülővel. ”A többi helyesel" — írja. Egyik hősi halált halt főhadnagyunkkal azt mondatja, hogy "bolond az, aki odarepül, ahol kemény a légvédelem" (473. old.). Bárczy ezeket a történetkéket adaléknak nevezi a 43-as harci szellem érzékeltetésére. Hadnagy avatásom után ennél az alakulatnál szolgáltam. Egyetlen esetről tudok, amikor egy hadnagy azt javasolta a személyzetének, hogyha esetleg lelövik őket, mondják azt, hogy szándékosan disszidáltak. Az illetőt lefokozták. Nem volt defetizmus, Bárczy János által leírt gyávaság, tapasztalható a repülő alakulatainknál. Ilyen embereket nem tűrtek volna meg maguk között. Nem szolgáltak rá a repülőink, hogy egy bőiére eresztett, önigazolást szolgáló háborús memoár mellék epizódjaként könyvtölteléknek használja fel őket egy felelőtlen író. * * * A nyugaton élő magyar ejtőernyős veteránok kéréssel fordultak egykori parancsnokukhoz. Sürgették, hogy tegyen valamit Bárczy meséinek az ellensúlyozására. Tassonyi Edömér őrnagy, az egyetlen magyar ejtőernyős ezred volt parancsnoka, körlevélben válaszolt bajtársainak. Ezeket írja: “A könyv az önigazolásnak, valótlan és mega/omániával határos öndicsőítésnek, karakterg yilkosságnak és a hadtörténelem meghamisításának olyan példátlan szövevénye, amire a magyar irodalomban nincs példa." ..."Mindent meg fogok tenni, hogy a meghamisított harctevékenységek nyomdafestékben is megcáfolódjanak, ha másért nem, nehogy a távoli jövőben a történelemkutatók ezt a ... gyalázatos propaganda-iratot a legkisebb mértékben is forrásmunkának tekintsék." "Hazugság, hogy Pápán, 1944. márc. 20-án tűzharc volt közöttünk és a németek közöm, hogy Kéthe/y térségében köztünk és a minket támogató német rohamtűzérek között géppisztollyal és kézigránáttal folyt a harc; hogy a balatoni harcokban a németekkel szembe fordultunk és a szomszédos szárnyakat megtámadtuk." Bárczy könyvének 501. oldalán ezeket írja: "A magam részéről pozitív előjellel láttam el az isaszegi bevetésünket, ahol sikerült elkerülni az oroszokkal a harcérintkezést." "Erre csak az a megjegyzésem — írja Tassonyi —, hogy Bárczy elkerülte, mert a telefonnál ült, hiszen ez volt a dolga. Állományunk 50% -át vesztettük el Isaszegnél. A Wehrmachtbericht jelentette, hogy az I. eje. zászlóalj az orosz 101 Gárdahadosztály ellen 'napokig tartó heves elhárító harcokban rendkívüli módon kitüntette magát'." A "körlevél" kifejti, hogy lehetetlenség Bárczy minden egyes hamis, vagy téves állítását megcáfolni. Ehhez kötetek kellenének. Tassonyi őrnagy írt egy 43 gépelt oldalas tanulmányt az ejtőernyős alakulatok harcairól. Ezt a tanulmányt a Magyar Repülő Múzeum irattárában helyeztette el megőrzésre (Oshawa, Ontario, Canada). Egyenes, katonás, tárgyilagos írás ez, amely beszámol az ejtőernyősök helytállásáról. * # # Levelezésünk és telefonbeszélgetéseink során Tassonyi Edömér szavaiból gyakran sajnálat csendül ki Bárczy iránt. Azon morfondírozott, hogy vajon mi lehet az oka, hogy egy ember olyan mélyre süllyed, hogy családját, nevelését, múltját, becsületét elcseréli a kommunista propaganda rivaldafényével és anyagi juttatásaival. Erre talán csak Bárczy János, illetve megbízói adhatnának feleletet. ORMAY JÓZSEF 77
