Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Gaál Gyula: Repülő a sivatagban

Khargában, de visszafordulni már nem lehetett. A Fordokra festett német felségjelt vastag por fedte, az utasok khakiszínű, trópusi öltözetben voltak. Megkönnyebbülve látták, hogy egyiptomi helyőrség volt az oázisban és így nyugodtan fékeztek az őr előtt. Almásy angolul utasította az arabul beszélő Epplert, hogy közölje az őrrel, hogy ők egy átvonuló angol hadosztály élei, s nem messze mögöttük jön maga a hadosztályparancsnok. Az egyiptomi azonnal tovább intette őket. Másnap kora délután elérték a sivatag szélét és a távolban feltűnt a Nílus. Rövid pihenő után Eppler és társa átöltöztek, megragadták a táskáikat — amik egy adóvevő készüléket és

20.000 angol fontot rejtettek —, elbúcsúztak és elindultak az 5 km-re levő Assziut felé. A vállalkozás első része befejeződött, a többi a két ügynökön múlott.(12) A visszavezető úton a csoport jegyzeteket készített, térképezett és felfedezett egy titkos brit sivatagi raktárt. Bir Hacheimben Almásynak alkalma volt személyesen is jelentést tenni Rommel vezérezredesnek. A magyar repülő megjegyezte, hogy akár egy egész ezredet el tudott volna vezetni a Nílushoz. Rommel mosolyogva megveregette a vállt és azt felelte: — Remélem, gróf Almásy, hogy magam is rövidesen odaérkezem az egész seregemmel, de egy rövidebb úton!” — Ezután Rommel ott helyben Almásy t őrnagynak léptette elő.

Ekkor tudta meg Almásy, hogy közben fontos harci cselekmények zajlottak le és az Afrika Korps ismét előre nyomult. De történt egy sajnálatos esemény is: a két rádiós, aki Eppler és Sandstede adásait volt hivatva venni, a rejtjelkulccsal együtt angol fogságba esett, és így az összeköttetés az ügynökökkel megszakadt. Csupán röviden ismertetve a két német sorsát, mindkettő simán eljutott Kairóba, felszerelték rádiójukat, a magukkal hozott pénzből nagy társadalmi életet éltek, nem volt hiány barátnőkben és italban egészen addig, amíg a nyár folyamán az angol kémelhárító szolgálat letartóztatta őket.(13) Közben Rommel behatolt Egyiptomba és július elején El Álaméin előtt állt. A kairói adó pont a legkritikusabb időben hallgatott el.

Egy alkalommal Almásy elfogott egy degaullista francia tisztet egy

32

harckocsival, aki őt angolnak nézte(6), valamint számos felderítő utat tett Fieseler 156 mintájú gépével a sivatagi hadszíntér felett, amelynek folytán lemaradt sebesült, saját- és ellenséges katonákat mentett meg.(14) A szövetséges erők tuniszi győzelme után is kikérte a német hírszerzés Almásy véleményét és még 1943 derekán is volt vele kapcsolatuk egyiptomi ügyekben.(15)

Almásy visszatért Magyarországra. Sajnos e repülő tiszt háborús tevékenységéről keveset tudunk, holott szerepe — helyi ismerete miatt — kétségtelenül jelentős volt a líbiai hadszíntéren.(16) Hazatérte után írt, a jövő egyiptomi tervein dolgozott és folytatta sportrepülő tevékenységétől?) 1944 végén nyugatmagyarországi vadászlakába húzódott és itt érte meg a szovjet hadsereg érkezését.(18) Lakását kifosztották, budapesti lakását raktárnak használták. Feljelentették, szovjet közegek letartóztatták, júniusban kiengedték, de november az ÁVÓ tette börtönbe. Megszökött, januárban elfogták, márciusban elengedték, júniusban ismét letartóztatták, novemberben népbíróság elé került, de felmentették.(19)

Ezután már nem kockáztatott, Bécsbe szökött, majd egyiptomi barátainak a segítségével visszatért második hazájába. Hamarosan jobban lett és a sivatagkutató intézetben folytatta a munkáját. 1952-ben Ausztriába utazott, ahol hirtelen megbetegedett és március 22-én Salzburgban meghalt.

Almásy László Ede magyar tartalékos repülő százados, német repülő őrnagy, egyiptomi kutató, vitorlázórepülő oktató és tisztviselő, a sivatag lakóinak kissé titokzatos Abu Ramlaja és a líbiai homoktenger legjobb ismerője, valóban színes, értékes életet élt, halálát három nemzet gyászolta, emlékét az egész tudományos világ tiszteli. Úgy tűnik, hogy a több, különböző vonalon és különböző tárgykörben folytatott munkássága nem lett volna annyira eredményes a repülő múlt nélkül; valóban mindegyik tevékenységében valamilyen formában a repülés az öszszekötő kapocs.

Források és jegyzetek:

(1) A német források, kiadványok Almásy Lászlót grófnak titulálják. Így pl. annak idején a Donausender magyar adása is, amikor kitüntették a vaskereszt I. és II. osztályával, v. Hefty Frigyes: “Abu Ramla” c. kézirata szerint a nagyapja az az Almásy Pál volt, aki 1849-ben bejelentette a képviselő testületnek a Habsburgok trónfosztását, s ezért a császár a grófi rangot a család ezen ágától elvette, de IV. Károly Almásy Lászlónak osztrák grófi címet adományozott. A rendelkezésre álló régi és új magyar kiadványokban sem Almásy László, sem apja, sem pedig Almásy Pál nem szerepel grófi címmel. Így a német magatartás oka egyelőre megmagyarázhatatlan.

(2) v. Boksay Antal: “A felhők katonái” (Cserépfalvi, Budapest, e.n.)

(3) Almásy László: “Az ismeretlen Szahara” (Franklin Társulat, Budapest, 1935), “Levegőben... homokon...” (Franklin Társulat, Budapest, 1937) és Havasné Bede Piroska és Somogyi Sándor: "Magyar utazók, földrajzi felfedezők” (Tankönyvkiadó, Budapest, 1973).

(4) Az MSE új, HA-NAE lajstromjelű, Szegedi Gyula és Jancsó Endre által tervezett M.24 típusú gépét a New York-i világkiállításra szándékozták kiküldeni 1939 tavaszán légi- és hajóúton Vadas László és Békássy Vilmos pilótákkal. A gép Egyiptomban bemutató repülést tartott, amin Faruk király is megjelent. Az uralkodó rendelt két darabot ebből a típusból. (A HA-NAE egyébként Tanganyikában megsérült és így nem jutott el New Yorkba.) Almásy javaslatára az egyiptomi vitorlázórepülő klub vásárolt egy M.22 mintájú vitorlázórepülőgépet is az MSE műhelytől. A HA-BAA (Vadas László) és HA-BAB (Tasnádi László) ideiglenes lajstromjelű M.24-esek 1940. június 8-án indultak Budaörsről Belgrád—Szófia—Athén—Kréta—Alexandria útvonalon. A gépek megérkeztek, sorsuk ismeretlen. Lásd:

“Magyar Szárnyak”, 1939 májusi, 1940 júliusi és augusztusi számait.

(5) Erről tesz Ralph Brewster is a “Wrong Passport” (Cohen és West, London, 1954) c. könyvében.

(6) Almásy László: “Rommel seregénél Líbiában” (Budapest, kb. 1943) c. munkája sajnos nem áll rendelkezésre. Emlékezetből iédzve egyes epizódokat.

(7) Günter Peis: “The Mirror of Deception” (Weidenfeld és Nicholas, London, 1977) c. könyve Ritter őrnagy aktivitását az Abwehren belül teljesen sikertelennek ítéli. A hozzáértés hiánya miatt csaknem mindegyik Angliába küldött német ügynököt elfogtak. Peis véleménye Ritterről rendkívül kedvezőtlen. A könyv azonban nem foglalkozik Ritter rövid északafrikai működésével.

(8) Az itt leírt esemény forrása Paul Carell: “The Foxes of the Desert” (Macdonald, London, 1960) c. könyve.

(9) Feltehetően Bara László ideiglenes hivatalvezetőről van szó (1940/41), mert 1939-től a követ állása nem volt betöltve.

(10) Egyiptom 1981-ben meggyilkolt elnöke. Ez az epizód Anvar el Sadat: “Revolt on the Nile” (Allan Wingate, London, 1957) c. könyvéből átvéve.

(11) Sadat — aki nem volt jelen — írja, hogy El Masri gépkocsija elromlott a leszállási helyre vezető úton és a hibát nem sikerült megjavítani. Helytelen, hogy csupán egy gépet említ, s azt is RAF felségjellel.

(12) John Eppler az “Operation Condor” (Macdonald és Jane, London, 1977) c. visszaemlékezésben a saját személyét helyezi előtérbe és a bizalmasabb viszony kidomborítására a leírt párbeszédekben parancsnokát "per László" szólítja. Közismert, hogy Almásyt úgy magyar, mint kül-