Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)
Hayden Sándor repülő akadémikus hősi halála
vonal felett. Nyomjelző lövedékeket vettünk észre. Egy völgykereszteződés elég területet nyújtott egy nagyon szűk fordulóhoz. Visszafelé repülve megállapítottam a géppuskafészek helyét és a következő forduló után megpróbáltuk fedélezeti fegyvereinkkel elhallgattatni. Gépem találatot kapott. A motor kihagyott. Siklásba kezdtem, majd gázt adtam a motornak. Szerencsémre a motor reagált. Hazafelé vettük az utunkat. Az idő kezdett tisztulni. Felhúztam vagy 1200 méter magasságra. Nagy megkönnyebbülés volt amikor a távolból megpillantottam Munkács körvonalait. Munkácstól délnyugatra körözni kezdtem; vártam, hogy a többi rajok is felzárkózzanak. Elhúztak mellettünk. Kézzel-lábbal integettek nagy lelkesedéssel. Ungváron egyenként szálltunk le. Jellemző a titoktartásra, hogy Ungváron a civil lakosság számolva a hazatérő gépeket — nyolcat —, meg volt győződve, hogy egy gép nem tért vissza. (A kilencedik gép “átfordult” start közben.) Gépem több találatot kapott. Az egyik lövedék átütötte az elosztó kábelt borító ólomszigetelést. Ezért hagyott ki a motor. Délután a hadtest parancsnokságra mentem gépkocsival. Itt tudtam meg, hogy az Ivácskovics század (Kémekéről) el se tudott indulni. A repülőtere egy nagyon szűk völgyben volt és a völgyben sűrű köd volt. Nagy Gyurka százada (Miskolciak) felszálltak, de rossz időbe keveredtek. Nem érték el a célterületet. Mind a kilenc gép kényszerleszállt. Egynek sem történt baja. Június 27-e utáni napokban csak felderítési feladatokat kaptunk. Ezek fényképezésből és szemfelderítésből állottak. Szovjet gépekkel nem találkoztunk. így kezdődött... Az “így kezdődött...” cikket szeretnénk cikksorozattal folytatni. Kérünk leírásokat, bajtársainktól az 1941. június 26—27-i eseményekről, bevetésekről, mozgósításról, személyes élményekről. (Szerkesztő) Hayden Sándor repülő akadémikus hősi halála Zalkaházán (Táplánfa) Vas megyében született 1924. április 29-én. Hősi halált halt 1944. április 13-án. Az Akadémiára 1942 szeptemberében vonult be. Harmadmagával, mint német repülőakadémiai “vendég növendéket” Németországban képezték ki. Három rep.aks. ugyanebben az időben Olaszországban kapott kiképzést. Hayden aks. és társai 1944 februárjában érkeztek vissza és avatásukra várva, a Kísérleti Intézetnél nyertek ideiglenes beosztást. Könyörgött, hogy bevetésre mehessen. Hősi halála problémákat okozott. Akadémikust ugyanis nem lehetett hadi állományba sorolni, illetve bevetni. Ezért gyorsan hadnaggyá léptették elő. Posthumus Signum Laudis-szal tüntették ki. Németországi kiképzésének idején többször is megkörnyékezték abból a célból, hogy csatlakozzon a Luftwaffe-hoz. Egy Alexander von Hayden nevű német nemesnek a német fegyveres szolgálatban van a helye, mondták neki. Sanyi próbálta megmagyarázni nekik, hogy a család osztrák eredete ellenére ők érzelmileg, felfogásbelileg teljesen magyarokká váltak. Magyarország védelmében, magyar felségjelű repülőgéppel harcolva, óriási túlerő ellen, kötelességének teljesítése közben hősi halált halt. 1944. április 12-én a kora délutáni órákban — hosszantartó légiriadó után — jelentették a székesfehérvári repülőtér parancsnokának, Czapáry Zoltán ezredesnek, hogy a reptéren hasra szállt egy Me 210-es gép. Személyzete: Hayden Sándor aks. és hajózó lövésze. Hayden aks. súlyos karlövéssel sok vért vesztett. Azonnal beszállították a gyengélkedőbe. Onnan az orvos kíséretében kórházba szállították. Intézkedés történt, hogy sebészorvos várja a sebesültet. A kórházban megállapították, hogy jobb könyöknél hatolt be a lövedék, a felső kar csontja alatt végig fúrta az egész felső kart és a vállhoz közel, súlyos csontsérüléseket okozva hagy-Hayden Sándor rep. aks. ta el Sanyi testét. Nagy volt a vérvesztesség. Nem tudtak plazmát adni, ezért sós vizet akartak adni, de az ér nem vette be. Czapáry ezredes úr — aki Sanyit “harmadik” fiának tartotta, tekintettel a családok régi barátságára és Endre fia és Sanyi közötti gyermekkorban kezdődő, rendkívül szoros barátságra — közölte a szombathelyi kórház parancsnokával — dr. Maurer Frigyes ezredes orvossal —, Sanyi nagybátyjával, a sebesülést. Kérte, hogy repüljön fel Pestre, mert Sanyit Pestre viszik. Czapáry ezredes úr utasította a Mátyás téri Orthopaediát, hogy legyenek készenlétben Sanyi fogadására. Dr. Sajgó alezredes orvos várt rájuk. Segélykocsin mentek Pestre. Ott az igazgató főorvos, az inspekciós orvos és a kórházi személyzet készenlétben voltak. Ott volt a család barátja, Bánfalvy István vezérőrnagy, a Légierők Parancsnoka, és ott volt Dóczy Lóránd hmtk. alezredes is a Kísérleti Intézet parancsnoka. Az orvosok rögtön “pártfogásba” vették Sanyit. Műtét után Sanyit különszobába vitték. Czapáry ezredes úr felesége, aki szinte fiának tekintette a “harmadik Czapáry fiút”, állandóan Sanyi mellett tartózkodott. Sanyi karja ki volt kötve. Beszélgetett, tréfált az ápolónőkkel. “Jól érzem magamat... semmi sem fáj” — mondta. — “Kár, hogy ma este nem mehetek az operába, odavész a jegyem.” Beszélt a légi ütközetről. Óriási volt az amerikai kötelék-elhárító tüze. Minden nyomjelző felém tartott — mondta Sanyi. A késő esti órákban légi riadót jeleztek. Kifeszített karja miatt nem lehetett Sanyit a légópincébe leszállítani, ezért egy földszinti üres szobában helyezték el. Czapáry ezds. úr felesége vele maradt; a bombák hullottak. Hirtelen hörgő légzésre lett figyelmes; lerohant a légópincébe az orvosért. Az orvos megállapította, hogy Sanyi haldoklik. Közben megszakítás nélkül hullottak a bombák. Talán ezek voltak az utolsó hangok, amiket Sanyi hallhatott. Eszméletét vesztette. Egyszercsak elcsendesedett. Hayden Sándor repülő akadémikus, egy régi K.uK. katonacsalád magyar ágának utolsó férfi sarja hősi halált halt. 3
