Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)
Gaál Gyula: Jó idő várható Budapest felett
ellenség vesztesége lényegesen nagyobb volt. Úgy látszott tehát, hogy a légvédelem képes jelentős veszteségeket okozni a támadóknak, lényegesen kisebb saját vesztesége mellett. A kérdés csupán az volt, hogy a légierő meddig bírja ember- és gépanyaggal pótolni a veszteségeket. A pilóták abban megegyeztek, hogy a javasolt támadási forma repülőgép tömegek ellen hatástalan és ennek használatát megszüntették a 2./1. századnál. Április 5-én Zsámboki Dezső őrmester és lövésze, Sallós Géza őrvezető az 5./1. éjjeli vadász századtól lelőttek egy Liberatort, de a légigyőzelmet igazoló parancs nem említi, hogy ez nappal vagy éjjel történt. E napon az amerikaiak jugoszláv és román terület felett végeztek bevetéseket, s így a lelőtt bombázó lehetett egy sérült vagy eltévedt gép. Eltekintve éjjeli átrepülésektől és az angol gépek Dunát aknásító bevetéseitől, néhány nap csend következett. Április 12-én a 2./1. századot ismét riasztották és a gépek 12.00 és 13.00 óra között a levegőben voltak. Négy napi rossz idő után 446 négymotoros bombázó támadta a Bécs körüli Messerschmitt gyárakat, 200-nál több vadász biztosítása mellett. A magyar vadászok nem találkoztak ezzel a kötelékkel és így haza rendelték őket. Délután az Boskovits Sándor szds, Seres Albert fhdgy, háttérben Lelkes Lajos hdgy. amerikaiak több csoportban repülték át az ország légterét a bombázás után. Riadóztatták a Repülő Kísérleti Intézet három Me 210-es raját Dóczy Lóránt mérnök törzskari alezredes, az R.K.I. parancsnokának a vezetésével. Az 1. rajt Dóczy, a 2. rajt Boskovits Sándor százados és a 3. rajt Zákány Zoltán százados vezette. Először Győrbe irányították őket, de ott semmit sem találtak. Végül Nagykanizsa környékén pillantották meg a délnek tartó, 7 — 7500 méteren repülő, mintegy 50 gépből álló, vadászkíséret nélküli bombázó csoportot. A rombolók az Adriaitengertől 50 kilométerre érték utói az ellenséget. A bombázó kötelék szélein repülő, kimondottan védelemre szánt Liberatorok 120 méterrel tüzet nyitottak. Az előre megállapított harceljárás szerint a rombolóknak minimálisan 50 méterre kellett jobbról, felülről megközelíteni a bombázót és mintegy 30 fokos szögben, ferdén csúsztatott helyzetben elérni a lövési pozíciót. A támadási parancsra a rombolók rácsaptak a Liberátorokra. Schmidt János 34 főhadnagy kísérője, Hayden Sándor repülő akadémikus, a bombázó mögé repült és közvetlenül közelről tüzelt rá. Az amerikai lövészek viszonozták a tüzet. A Me 210 több találatot kapott s pilótájának jobb könyökét egy szilánk szétroncsolta. Hayden jelentette, hogy megsebesült, erősen vérzik és kényszerleszállást hajt végre. Dóczy figyelmeztette, hogy alattuk partizánok által ellenőrzött terület van és így kísérelje meg a Dráván túli terület elérését. Még két rácsapást végeztek a rombolók, Dóczy gépe is megsérült, majd visszafordultak. Ezalatt Hayden elérte Székesfehérvárt és gépével leszállt a sóstói repülőtéren. Később sérüléseibe belehalt. A sötétség leple alatt 54 brit Wellington bombázó két hullámban támadta Budapest délkeleti részét, ahol több gyár és ipartelep szenvedett károkat. Április 13-án 11:00 órától, a 15. légihadsereg repülőgépei több oszlopban repülték át az ország déli határát. E napon került sor az eddigi legnagyobb bombázó bevetésére, összesen 535 négymotorossal.4 Á Dunai Repülőgépgyárra 342 Liberator 213 tonna bombát dobott, s a ferihegyi, tököli és vecsési repülőterekre összesen 386 tonna hullott. A győri repülőgépgyárat 163 Fortress támadta 386 tonna bombával.2 Itt a bombázásnak csaknem 600 halálos és 1100 sebesült áldozata volt. Ezenkívül az amerikaiak a bánhidai erőművet is támadták, majd a kísérő vadászok néhány méterrel a föld felett repülve géppuska tűzzel lőtték légvédelmi ütegeket és járműveket. Három hullámban támadták Győrt, mintegy húsz percen keresztül. A repülőtéren álló gépekből 5-6 Me 109-es semmisült meg a 10 kilós repeszbombáktól, viszont emberéletben itt csak egy volt a veszteség. A MÁVAG gyár szárny- és végszereldéje kapott találatot, ami két hét kiesést okozott a gyártásban. A repülőtér védelmét ellátó két gépágyús félszakasz nem jelentett komoly elhárítást a támadók részére. A 2./1. századot 11:00 órakor riasztották. Mintegy 15 perc után a századot Győrbr irányították, de az ellenséget már nem találták ott, csupán a megbombázott gyárat és repülőteret. Ekkor Scholtz százados parancsot kapott a Bánhidánál lévő amerikai kötelék megtámadására. Mire a 12 Me 109-es odaért, az ellenség már nem volt ott. Üzemanyaguk már fogytán volt, mire a “Szikla” leszállást és gyors töltést rendelt el a Ferihegyen. Az irányítás azonban figyelmen kívül hagyta, hogy milyen veszélyt jelent a leszállás, amikor ellenséges vadászok cirkálnak a légtérben. Mindenesetre a század elérte a repülőteret és leszálláshoz készülődött. Scholtz és rajának három gépe éppen földet ért, amikor hirtelen bombazápor szakadt a repülőtérre. Irányi főhadnagy, aki kísérőivel már kieresztett futókkal siklott lefelé, látta, amint az 1. raj kiguru - lásba fordult és Kasza szakaszvezető gépét egy robbanás felborította.9 Feltekintve Irányi egy alacsonyan repülő Liberator csoportot vett észre. Azonnal közölte kísérőjével, Bárány őrmesterrel, hogy támadnak, és teljes gázzal elkezdett kapaszkodni felfelé. Ugyanekkor a Szikla központ parancsot adott, hogy a gépek ne a Ferihegyen, hanem Budaörsön szálljanak le. Bárány nem hallotta Irányit, Irányi pedig nem hallotta a parancsot, mert éppen rádióadásban volt. így egyedül közelítette meg és érte utói a bombázókat Gödöllő táján és a kötelékből egy kissé kilógó Liberatort támadott meg. Sorozatai a gép jobb szárnyának tövébe vágódtak. Néhány pillanat múlva