P. Szalay Emőke: Úrasztali és keresztelőedények a Tiszáninneni Református Egyházkerület Borsod-Gömöri Egyházmegye gyülekezeteiben 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 25. (Bőcs, 2015)
Előszó
Borsod-Gömöri Egyházmegye I. ELŐSZÓ A Borsod-Gömöri Református Egyházmegye területén, az Aggtelektől Tiszadorogmáig terjedő részen 100 anya-, társ-, illetve leányegyházközség van. Ezek egy-két „nagy” egyházközséget leszámítva inkább „közepes”, „kis”, „szórvány” közösséget jelentenek. 1957-től a mai napig együtt szolgálják Isten ügyét. A szolgálat: az istentisztelet, az igehirdetés és a sákramentumok kiszolgáltatása a keresztyén egyház feladata. Ennek a bizonyságtételnek a külső feltételeit a hívek és a tisztségviselők (lelkipásztorok, kurátorok, presbiterek) együtt készítik elő és tartják fenn. Az épületek, istentiszteleti helyek után tárgyi feltételek is kellenek a feladatok ellátásához. Az úrasztali edények ilyenek és ezeket a „szent edényeket” a gyülekezetek a legnagyobb becsben tartják és őrzik szent örökségként. Művészeti értékük felbecsülhetetlen, változatos és gyönyörű tárgyak. Milyen lehetett az a „pohár”, amellyel az utolsó vacsorán Jézus Krisztus az úrvacsorát szerezte? Jó lenne tudni! Nekünk különböző korokból való tárgyaink vannak. Akad az óegyház idejéből való középkori kehely és paténa, XVI-XVII. századi, reformáció idejéből származó és a későbbi korokból is. Beszédesek a feliratok; bibliai igék, az, hogy kié volt, mert hétköznapi „profán” használatból került egyházi feladatra; az adományozó személy, vagy közösség. De előfordul „átok kehely” is, ha valaki elrabolná, mi történjen vele. Az egyház beszorított évtizedeiben vásárolt „sportkupák”, vagy énekkari kelyhek is úrvacsorái használatba kerültek. A keresztelő edények is változatosak, ónkannától ezüstpohárig, szép készletekig és a célnak megfelelőig sokféle van. Ez a mi örökségünk és ezt becsüljük meg. Ezt gyűjtötte össze R Szalay Emőke, köszönet hűséges munkájáért. Istené legyen a dicsőség! Bocs, 2015. Pünkösd Szőnyi Tamás esperes 7
