P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Bádogedények a református gyülekezetekben
ilyen tárgyak. Ennek bizonyítéka a Mándról feljegyzett adat egy fekete zománcos bádog keresztelőedényről, amelyet a lelkész adományozott 1841-ben.135 A fennmaradt emlékanyag tanúsága alapján úgy tűnik, hogy a nagyobb űrtartal- mú díszített zománcos kannák a XX. század elején előfordultak a hívek által adományozott tárgyak között. A pocsaji gyülekezet 1900-as kannája egyszerű, magasra húzott vállú, rövid, ívelt fülű edény, széles nyakán rézsútos, csőrős szájjal. Díszítésében a kor kedvelt, még a XVIII. századra visszanyúló rózsa és nefelejcscsokor mintája a kerámiaedények díszítményét idézi, semmilyen kapcsolata nincs az egyházi funkcióval, holott felirata bizonyítja, hogy kifejezetten erre a célra készítették. Ez arról tanúskodik, hogy a XX. század elején a korábbi századokhoz hasonlóan, legalább is a kannák vonatkozásában, az ajándékozók nem érezték kötelezőnek a templomi használatra utaló díszítést. Az edény részeinek leírását - talp, nyak, kiöntőcsőr, fülmegoldások - megtaláljuk az idézett összeírásokban, ezért felvetjük, hogy formában hasonlók lehettek a XIX. századi bádog kannák (197. kép). Kárpátalján egyik szép példányát őrzik a tiszabökényi gyülekezetben. Díszítése kék alapon fehér és vörösbarna színnel dús, leveles, tulipános hulláminda arannyal kontúrozva. Díszítménye hasonlóan nem utal egyházi használatra. Felirata szerint 1905- ben ajándékozták (198. kép). Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az előbbiekkel szemben vannak olyan példányok, amelyeknél olyan díszítmény jelenik meg, ami jelzi az urvacsorai használatot. A tiszadorogmai gyülekezet 1907-es kancsójának formája különbözik az előbbi típustól, külön kúpos talpon ül a kiöblösödő, majd fokozatosan szűkülő test. Az öblén elhelyezett koszorú a kőedény korsók jellegzetes, a XIX. század második felétől kezdve szinte kizárólagosan uraló szőlőfürtös, kalászos mintája (199. kép). A keresztelőedények között is találunk zománcozott kis kancsókat, amelyek a XX. század elején mindennapi használati edények voltak. Ezek díszítése már nem kézimunkával készült, hanem gyári kivitelezésű (200. kép). Templomdíszítő bádogosmunkák. Feltétlenül meg kell emlékezni viszont a bádogos munkák között a templomtorony díszeiről, a gombokról és a csillagokról, valamint a református templomokra egyértelműen jellemző kakasokról, hiszen mindezek a bádogos mesterek keze közül kerültek és kerülnek ki (201. kép). 135 Kiss Kálmán 1878. 618. 98 <«§
