P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Bádogedények a református gyülekezetekben
nyék, így jutottak be a templomi tárgyak közé. A következő feltételezésünk, hogy az alapanyag szerénysége folytán nem váltak igazán elterjedtekké az úrasztali edények között. Az első forma, amivel foglalkozunk, az imolai bádog pohár. Az összeírásban csak ennyit jegyeznek fel róla, így nem könnyű eldönteni, hogy mi volt a funkciója. A többi adat alapján - egy ónkanna, egy abrosz és négy keszkenő alkotja a klenódiumo- kat - valószínű, hogy úrvacsora alkalmából használták ezt az edényt. Tehát ebben az esetben feltehető, hogy úrasztali borospohár volt. Az úrvacsora osztás másik fontos edénye a kenyérosztó tál. Feltételezzük, hogy a lövői két bádog tányér ebben a funkcióban szolgálhatott. Felvetésünket erősítheti, hogy az egyik díszes volt, virágos vésett mintás. Utalva az óntálakkal kapcsolatos megállapításokra, felvetjük, hogy itt sem véletlen a két tál említése. Feltehetően ugyanazt a szerepet, ugyanúgy tölthették be, vagyis az egyik szolgált a kenyér tartására az úr asztalán, míg a másik, a díszesebb az osztásnál használt edény volt. A harmadik felszerelési tárgy az úrasztali boroskanna. A bábolnai kannák, bár kicsinyítő képzővel ellátottak, az összeírásban rögtön a kehely után szerepelnek, ennek alapján úgy véljük, hogy nem keresztelő edények lehettek, hanem a fenti célra használták őket. A keresztesi kanna egyenesen az ónkannák említése után következik, tehát bizonyos, hogy boroskanna volt. Ugyancsak borosedény volt a kálosai, mert a keresztelő- kancsó később szerepel. Teljesen egyértelmű a dorogmai kannák úrasztali boroskanna funkciója is. A varbói kanna esetében szintén az írás sorrendje adja meg a feleletet, pohár és tányér után következik a bádog ibrik. A további adatokban szerepel a keresztelési jelző, amely egyértelműen utal használatukra. Az összeírás évszáma azt mutatja, hogy a XVIII. század közepén elterjedt lehetett a bádogedények használata ezen a területen. Érdekes, hogy jobbára boroskannaként és keresztelő edényként használták őket. A feltételezett borospohár szegény gyülekezetben fordul elő. A tálaknál az említett, feltehetően vésett virágos tál mellett a kereszteléshez használt négyszögletű tál viszonylag ritka, még az ezüst edények között is keveset ismerünk.132 A kannáknak két jelzőjével találkozunk, az egyik az ajakas, a másik az aranyozott abronccsal ellátott. Az előbbiről feltételezhetjük, hogy az ónkannákhoz hasonlók lehettek, míg a második változatról szerencsésen fennmaradt edények alapján alkothatunk képet. 132 B. Dobrovszky Ida 1980. 124. kép. §•> 93
