P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Rézedények a református templomokban
garézműveseket. Egerben ugyanabban az 1813-as árszabásban szerepelnek a sárgaréz művesek és rézművesek. Az utóbbiak limitációjában különféle edények, pálinkafőző kazánok, üstök, rézfazekak, lábasok kerültek felsorolásra, míg a sárgaréz műveseknél pl. gyertyatartók, lószerszám díszek. Ugyanilyen a kassaiak 1813-as limitációja, míg az 1818-as eger-gyöngyösi árszabásban csak rézművesekkel foglalkoznak.102 A sárgaréz művesség általában öntött tárgyak előállítását jelentette.103 A mesterség fő technikai eljárásai: öntés, domborítás, cizellálás, lemezvágás és panterozás vagy bevonás. A formákat domborítással vitték fel a tárgyakra, így készültek a templomi kelyhek, szentségtartók, tömjéntartók, füstölők. Legigényesebb művészi díszítőtechnika a cizellálás vagy finomdomborítás, amely során a mintákat alakították ki. Legfőbb díszítőelemek a szőlőfürt, virág, levél, kacskaringó, inda volt. A domborított fémmintákat igyekeztek hangsúlyosabbá tenni, ezt a cél szolgálta az árnyékolás, amely során éles vésőkkel pontokat ütöttek vagy vonalakat karcoltak a kidomborított mintára.104 Más esetben rézlemezből vágták ki a virágokat. Az így kialakított tárgyakat ezüsttel, arannyal, majd nikkellel vonták be.105 A mindennapi életben használatos termékek mellett a templomok számára készítettek nagy számban különféle felszerelési és szertartási tárgyakat, ilyenek voltak a szentségtartók, füstölők, kelyhek, tömjéntartók, öröklámpák, gyertyatartók, kancsók, képkeretek, csillárok.106 1845-ben az iparmű kiállításon megjelentek a bádogosok, akik rézből készítettek felszerelési tárgyakat, edényeket pl. kannákat. A kiállításon nem egyértelmű a bádogosok és rézművesek elkülönítése, ugyanis arról van híradás, hogy a szép eredményeket elérő bádogos mester sárgarézből készített bors és cukorszelencéket állított ki. 107 Másik kiállításon azt jegyezték fel, hogy a kiállító bádogos mester művészi, használati tárgyakat mutatott be, bronz lámpákat, kannát, kávéfőzőt pakfongból108, kannákat sárgarézből és különféle lámpákat, amelyekkel nagy sikert aratott. Molnár László szerint ezen mesterek munkássága révén vált ez a fémművesség művészi kézműiparrá, új műipari-iparművészeti terület jött létre, amely széles körű társadalmi igény kielégítését szolgálta. A művészi fémtárgyak ilyen környezetben ekkor első ízben kerültek nagyobb közönség elé. Nemcsak anyaguk volt ebben a körben új102 H. Csukás Györgyi szerk.: 2001. 223. 103 Frecskay János 2001. 362-367 104 Timaffy László 1973. 233-235. 105 Timaffy László 1991. 266-9. 106 Timaffy László 1991. 268. 107 Molnár László 1976. 148-9. 108 A pakfong vagy alpakka réz, nikkel és cink ötvözet. 81
