P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Úrasztali ezüst edények
zérekkel a klasszicizmus, a talapzat révén empire jegyeket hordoz, a XX. század elején készült (117. kép). A XX. században az úrasztali boroskannák vizsgálatakor kissé eltérő képet kaptunk, mint a korábbi edények esetében.79 Három ezüst edény mellett 35 egyéb fémből készült példány maradt fenn. A XX. század eleji kannák közül az első csoportot változatlanul a historizmus termékei alkotják. A neoreneszánsz, neorokokó jegyeket mutató edények után a második csoportba az antikizáló darabok kerültek. A gáti és az asztélyi kancsó a gótikát idézi (118-119. kép), míg a másik gáti kanna szőlőfürtje fülének és fogójának növényi jellegű megfogalmazásával a szecesszióra utal (120. kép). Ebben az esetben úgy véljük, hogy az egyházak a nagyobb méretű bortartó edények iránt megnyilvánuló igényt a korábbi tendenciáknak megfelelően a mindennapi és a korstílust követő edénykészletből elégítették ki. A kannák feltehetően nem tartoztak a hagyomány által annyira meghatározott edények közé, mint a kelyhek, így jelenhettek meg közöttük a kor kedvelt új stílusában készültek. Keresztelőedények Az úrasztali edényekkel összehasonlítva a keresztelő edények jóval kevesebb változatosságot mutatnak. A XVII. századból a Beregi Egyházmegyében nem maradt fenn nemesfémből készült keresztelőedény. A XVIII. századból kis ónkannákat, kancsó- kat ismerünk, melyek ezt a funkciót betöltötték. Míg a korábbi évszázadokban a keresztelőkancsó és a keresztelő tál nem tartozott össze, sőt a vizitációk adatai szerint különböző anyagból készültek, a XIX-XX. században már általában együttes, kancsó és tál alkotja. Ezek nagy része gyári termék, általában ezüstözött fém, de akad közöttük ezüstből készült példány is (121. kép). Ez a keresztelő együttes - a mély, öblös, ovális vagy kerek tál, az oinochoe formájú kis kancsó - mindegyik keresztény egyháznál, a római katolikus és görögkatolikus templomokban egyaránt megtalálható ebben az időszakban. A munkácsi keresztelőkészlet 1910-es adományozása mutatja, hogy a XX. század elején készült, a kancsók és a tálak jellegzetes formáját követi (122. kép). A muzsaji keresztelő készletet Kiss ötvöstanár készítette, így egyedi munka (123. kép). Erre is találunk példákat a református templomokban. 79 A kannákról lásd P. Szalay Emőke 1999. 357-378. §*59
