P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Úrasztali ezüst edények
bizonyos barokk alapformája ellenére dísztelenségével a következő stílus, a klasszicizmus felé mutat (93. kép). A kehely a hozzátartozó kenyérosztó tállal együtt bőrtokba helyezett, amely követi a kehely formáját. A vörösbarna bőrbevonat préselt arany díszítésű igényes munka, bizonyára könyvkötő termék. Bár az 1795-ös rafajnaújfalui kehely még a XVIII. század végén készült, leegyszerűsödött formája egyértelműen az új stílust, a klasszicizmust képviseli (94. kép). XIX-XX. századi kelyhek A XIX. században már nincs összeírásbeli forrásunk. Jelentős számú, 52 kelyhet őriznek ebből az időszakból a beregi egyházközségek. A század első felében klasszicista stílusú kelyhek készültek. A fornosi kehely a klasszicizmus szerényebb megformálása, a talpon, a nóduszon csupán levélsorok jelennek meg (95. kép). A nagyberegi gyülekezet 1817-es feliratú kehelypárja debreceni ötvös munkája. A sima talp és szár díszes kuppát hordoz, a kuppakosáron domború református jelképek, kalászcsokor és szőlőfürtök díszlenek (96. kép). A XIX. század közepétől jelentkezik a historizmus, ez természetesen a református klenódiumok között is megjelenik. Ilyen három kehely, két beregújfalui és egy beregdédai, amelyek neobarokkos és neorokokó vonásokat mutatnak rózsa illetve kagyló díszítésükkel. Ezek nagyobb része osztrák munka (97-98. kép). A XIX. század második felében a hívek jelentős számú kelyhet adományoztak templomaiknak. Ebben az időben az ötvösség művészi jellegét már szinte teljesen elvesztette. A kelyhek préselt díszítésűek domború motívumokkal, vésett felirattal. A badalói egyház 1873-as évszámú kelyhe levéldíszes, barokkos talpú, szárán már csak gyűrű jelzi a szárgombot. A kuppán alul akantuszlevélsor, felette teljesen sima az oldala (99. kép). A historizáló diszítőelmek burjánzása jellemzi a gyülekezet 1911-ben ajándékozott másik kelyhét. A felsorakoztatott díszítőelemek alkalmazása - akantuszlevelek, hólyagok, gyöngysorok, tojássor, kartus, groteszk - az eklektika ékes példája (100. kép). A kelyhek másik csoportja alakilag sima, díszítését vésett motívumok alkotják, többnyire virágdíszes medalionban felirattal ellátottak. Erre példa a csonkapapi gyülekezet kelyhe (101. kép). Megállapíthatjuk, hogy a református gyülekezetek tulajdonában lévő kelyhek mind visszafogott díszítésűek, a historizmus túlzó megnyilvánulásai nem jelennek meg rajtuk. A XX. század elején, a szecesszió korában az iparművészek a historizmus terhét érezve az egyházművészetről is gondolatokat váltanak. Megfogalmazzák az egyház-
