P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Úrasztali ezüst edények

ÚRASZTALI EZÜST EDÉNYEK Az ötvösség különleges helyet foglal el a kézműves tevékenységek között. Míg az ember által alkotott tárgyak anyaga önmagában kevéssé értékes, értékessé a bennük testet öltött emberi munka által válnak. Ezzel szemben az ötvösmunkák esetében már maga az alapanyag is értéket képvisel, mivel az ötvösök többnyire ezüstből, ritkáb­ban aranyból készítik alkotásaikat. Az ötvöstárgyak anyaga időtálló, legfeljebb patina vonja be őket, így az idő nem emészti el őket. Ennek ellenére az elmúlt évszázadokból kevés ötvöstárgy maradt fenn az utókorra, amire éppen anyaguk értékes volta adja a magyarázatot, mert nemesfém tartalmuk miatt gyakran beolvasztották őket. Az ötvösművészet iránt már korán feltámadt az érdeklődés. 1884-ben rendez­ték meg hazánkban az első nagy ötvöstörténeti kiállítást, amelyben az elmúlt idők ötvösremekei kerültek bemutatásra, ezekről jelentek meg az első összefoglaló mun­kák. Az ötvösség irodalmának áttekintésére nem vállalkozhatunk, csupán néhány munkára hivatkozunk, amelyek közelebbről érintik témánkat, a református egyház­művészetet. Kőszeghy Elemér említendő először, aki a magyar ötvösjegyek katalógusát készí­tette el évtizedes munkával.59 Napjainkban Grotte András munkásságát kell kiemel­ni, aki nagymértékben vitte előre a magyar ötvösjegyekre vonatkozó tudásunkat.60 Mihalik Sándor foglalkozott a református egyház úrasztali kelyheivel, ismertetve a XVTII. századi debreceni és a XIX. századból a pesti ötvöműveket.61 Az ötvösség rövid története A magyar ötvösművészet története a honfoglalásig nyúlik vissza. E kor neve­zetes emlékei a tarsolylemezek, viseletdarabok ötvös művű kiegészítői, amelyek a magyar ötvösök mesterségbeli tudását bizonyítják. Bár őseink pompaszeretetéről levéltári források tanúskodnak, az évszázadok viharai igen megtépázták a magyar ötvösremekeket, az árpádkori és a koraközépkori ötvösmunkák közül alig néhány maradt fenn. A román korból igen kevés emlékanyagot őrzünk. A gótikából már szerencsé­re többet ismerünk, ezek legnagyobb része a katolikus egyházhoz kapcsolódik. El­59 Kőszeghy Elemér 1936. 60 Lásd Grotte András tanulmányainak sorát a Művészettörténeti Értesítőben az 1990-es évektől kezdődően. 61 Mihalik Sándor 1959. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom