P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
A református templomok berendezése
Ugyancsak korai példánynak tartjuk a vékei templom úrasztalát, amely négy sima hasábos lábon álló, egyszerű négyzetes szekrény kerek asztallappal fedve (19. kép). A kisölvedi hatszögletű, tagolt talapzaton álló hasábos szekrényrészt többszörös párkányzatú kávarész és lap zárja, egyik oldalán nyíló ajtóval ellátott. A szürkés már- ványzatú alapot bemélyített, vésett, nyújtott, kagyló alakú mezők tagolják, bennük naturalisztikus rózsacsokor díszük alul szalaggal átkötve. Ez a természethű ábrázolás a XIX. század elejére teszi készítését (20. kép). A simonyi gyülekezet asztala a klasszicizmus szerényebb hatását mutatja. A kerek lapra helyezett négylábú, lábai között kis szekrénnyel ellátott bútor lezárása ugyancsak kör alakú asztallap. A négyzetes asztalrész lábai lefelé keskenyedő hasábosak, ami a klasszicizmus egyik jellemző lábmegoldása (21. kép). A klasszicizmus minden jellemző díszessége felvonul a rimaszombati gyülekezet téglalap alakú úrasztalán. A lefelé keskenyedő lábak alján lévő kis kocka felül, az ösz- szeszűkülés fölött ismétlődik. A díszítőelemek között legjellegzetesebb a rozetta, a lábak minden oldalán végighúzódó éremsor, illetve a vájátok. A káván rozetták fogják össze a díszes füzéreket, a lap szélének közepén gyöngysor húzódik (22. kép). A zsarnói úrasztala nyolcszögletű, négy aranyozott állatmancs alakú lábon, nyolcszögletű lapon álló négyzetes szekrény, lemetszett sarkain tusintarziás csavart szalag. Egyik lapján Kálvin János képmása. Lapján intarzia, széléről zeg-zug vonalas párkány hajlik le aranyozott rojtokkal. A tusintarzia, amelynél festéssel állítják elő a faberakáshoz, az intarziához hasonló mintákat, szintén a klasszicizmusban kedvelt díszítőtechnika volt (23. kép). Az udvardi úrasztala hasonlóan szekrényes asztal kör alakú lappal. Lábai esztergá- lyozottak, a szekrényrész keretbetétes megoldású, kerete hullámzó. Ez a megoldás a biedermeier késői időszakában jelentkezik, amikor az addig egyenes vonalakat kedvelő stílus változása során a rokokóhoz nyúlnak vissza az alkotók, az egyszerű vonalakat lágyítva, hullámossá téve. A teljes felület fényezett, ami a fa erezetét engedi érvényesülni. Ez a biedermeier stílusra jellemző, amely nem alkalmazott fától idegen díszítőtechnikát (24. kép). A szekrényes asztalok egyik utolsó változatán, a dunamocsin a hatszögletű szekrény félköríves záródású betétes. A kerek asztallap széle festett díszítésű, egyszerű munka (25. kép). A nyitrai gyülekezet úrasztala a lakásbelsők jellegzetes bútorát jeleníti meg az 1870- 80-as évekből. A biedermeier sima vonalai után mozgalmasabb megoldás felé mozdulnak a tervezők. Itt a kerek asztal ívelt vonalú, hajlott lábai képviselik ezt a stílust (26. kép). A márvány asztalok általában kör alakúak, központi lábasak, amely lehet hasábos vagy hengeres. Fehér és vörös márványból egyaránt készítették őket (27-28. kép). §•> 29
