P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
A református templomok berendezése
A zubogyi egyház szószéke az un. festett reneszánsz stílus tökéletes megtestesülése. Az ötszögletű szószékkosár tábláin szimmetrikus vázából emelkedő virágbokrok és féloldalas, becsavarodó levelek váltakoznak. A szószékkorona alsó párkánya nyolcszögletű, tagolt, a sarkokon kiszögelésekkel, a lapokon két végükön kitüremke- dő, téglalap alakú mezők. Felső része S alakú elemekből áll, közeikben becsavarodó indákkal díszített, kör alakú medalion, felül fordított talapzatszerűségen komlóvirág, tetején fiókáit etető pelikán (2. kép). A szádvárborzai templom szószéke egyesíti a két szószéképítő anyagot, téglából rakott talapzatra helyezett a fából készült ötoldalú szószékkosár, melyet már a barokkra emlékeztető fülkagylószerű motívumok díszítenek, ugyanakkor az ajtón a kitürem- kedő végű, kereteit medalionok a reneszánszra mutatnak. A két díszítés eltérő volta felveti, hogy a szószékkosár lapjait esetleg átfesthették, csupán az ajtó maradt meg az eredeti festéssel. A szószékkorona szintén festett, viszonylag szerény, tetején fiókáit etető pelikánnal. Az asztalosmunkák technikai megoldása a keretbetétszerkezet, amely olykor faragott, esztergált elemekkel egészül ki (3. kép). A XVIII. század végén, a XIX. század elején barokkos hatást mutatnak a szószékkoronák, ez megnyilvánul alakjukban. Ennek jó példája a tornaijai korona, amelynek sokszorosan tört vonala a barokk nyugtalanságának ékes kifejeződése (4. kép). A sajóecsegi templom szószékének különlegességét az adja, hogy nem a falhoz simul, hanem a templom belsejében áll. A szószék gazdagon tagolt alsó és felső párkányzatával, alul kiöblösödő kosarával a barokk hullámzó felületkialakítását láttatja. Az egyes mezők közötti térbe helyezett szabályos kagyló - a barokk egyik legkedveltebb díszítőmotívuma - ezt tovább erősíti (5. a). Hangvetője a festett koronák jellegzetességét őrzi kettős megoldásával, az S alakú elemek közötti részekben a szimmetria, az olaszkoszorúra emlékeztető medalion, mellettük az akantuszlevelek, a levágott csúcsokon ülő esztergált tornyocska még inkább a reneszánszra mutat vissza (5. b). A művészti stílusok nem egyik pillanatról a másikra jelennek meg, hanem folyamatosan alakulnak, mennek át egymásba. Ezért az egyes alkotásokon a művészeti stílusok a legritkábban jelennek meg un. stílustisztán, azaz, hogy csupán az adott stílus van jelen mind a formán, mind a díszítésben. Általában a stílus időszakában, ha a korai szakaszt szemléljük, az előző stílus motívumai, végső időszakában pedig már a következő stílus elemei is jelen vannak. A barokk szolidabb változatát mutatja a simonyi gyülekezet szószéke. A gömböly- ded szószékkosarat bordák tagolják, amelyek a barokk ízlésnek túl geometrikus formát teszik változatosabbá. Az egyes mezők plasztikus arany díszítésében a fülkagylók és a féloldalas ágak szabályos díszítményt alkotnak, amely szintén jellemző a barokkra, ugyanakkor a középső négyszirmú rozetta már inkább a klasszicizmus felé mutat. 24 <«§
