P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Üvegedények a református egyházban
A többi pohár esetében nincs biztos adatunk arra, hogy valóban használták őket urvacsoraosztás alkalmából az úrvacsorái bor kiszolgáltatására. Az ismert példányok között bizonyos eltérés fedezhető fel. Az egyik csoportba azokat soroljuk, amelyek formájukban ugyan nem, de díszítményükben utalnak a használatukra. Ilyen az olaszliszkai egyház zománcfestésű, fehér színű tejüveg pohara, amelynek anyagát a színtelen masszához kevert ónoxid- dal hozták létre. Zománcfestésű búzakalászos koszorúba helyezett felirata szerint az olaszliszkai egyház részére készíttették215 (282. kép). A másik a hasonló anyagú és díszítésű fűzérkomlósi pohár, amelynek díszítésében szőlőfürt, levelek jelennek meg. Mindkettő kis korongos talpú, kissé szélesedő oldalú, a XIX. század közepén általánosan elterjedt formát képviseli216(283. kép). A másik csoportot azok a poharak alkotják, amelyeken semmi nem utal a szertartási funkcióra - koruk kedvelt formáját és díszítését követi. Ezeket készítési idejük alapján osztályozhatjuk. Idesorolhatjuk a kovácsvágási tejüveg talpas poharat, amelyet klasszicista meandervonalas csíkba foglalt görögös hajviseletű női arcképpel díszítettek. Ezen a poháron semmi nem utal a felhasználására217(284. kép). A XIX. század közepétől kezdődően általánosan elterjedtek a rubin festésű, un. rézrubin pácolású poharak. Két alapformájuk tűnik fel, az egyik a sima hengeres oldalú- ak csoportja, a másik a talpas poharaké, amelyek szögletesek, hat vagy nyolcoldalúak, a magyar címert ábrázolják barokkos díszítőelemek, levelek, indák között (285. kép). Míg az előző poharak XIX. századi készítmények, a XX. század eleji fúvott erdőhorváti pohár a legegyszerűbb vásári termékek sorába tartozik maratott virágdíszítésével, amely a szecesszió hatását tükrözi (286. kép). Tálak is előfordulnak a református gyülekezetekben. Kenyérosztó tálként tartják nyilván a következő színtelen üvegből fúvással előállított kis tálat (287. kép). A tálka szerénységében is a fúvott üvegművészeti stílus jellemző darabjuk, amely az üveg hajlékonyságát fejejezi ki formájával. Díszítése csupán a karima szélén húzódó kék üvegszál, az ilyen megoldások szintén a fúvott stílus jellemzői. Esetleg kenyérosztó tálként is használhatták az uzapanyiti gyülekezet kék tálját, amely színét az anyagához kevert kobalttól nyerte (288. kép). A következő üvegből készült tárgycsoport a boroskancsók együttese. A fennmaradt anyag alapján úgy tűnik, a zempléniek a XIX. század végén, a XX. század elején készültek. Formailag semmilyen jellegzetességet nem fedezhetünk fel rajtuk, amely utalna funkciójukra. A kisrozvágyi kék kancsó átlátszatlan színes üveg, öntött, nyaka 215 P. Szalay Emőke 2010. 90. 261. kép 216 P. Szalay Emőke 2010. 40. 105. kép 217 P. Szalay Emőke 2010. 57.161. kép 143
