P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Üvegedények a református egyházban

A harmadik forma a korsó. Egyelőre nem tudjuk, hogy ez a forma a népi kerámiában ismert szűk nyakú, gömbölyű öblű edényt jelölt-e. Elfogadjuk Veres László kutatásainak eredményeit, hogy a korsónak nevezett edény viszonylag nagyméretű, 3-4 literes volt.

Az üvegedények funkciói

Ismételten a hotykai adatot hozzuk elő, amely rögzítette, hogy az üvegpoharat a Communio alkalmával használták, tehát egyértelmű, hogy az úrvacsoraosztás során használták, mint úrvacsora poharat.

Meg kell említeni, hogy a szóbeli hagyomány bizonyos nagyobb méretű talpas, kehely formájú edényeket úgy tart nyílván, mint amelyeket úrasztali edényként használtak. Alakjuknál fogva ezek a tekintélyesebb kuppával rendelkező poharak valóban megfeleltek a református úrvacsoraosztás szertartásainak. Felvetjük, hogy ezek azon ritka edények közé tartoztak, amelyeket eredetileg is erre a használatra készítettek, vagyis csak úrvacsorái kelyhek lehettek. Erre a fentiekben említett abaújkéri adomány a példa.

Az üvegtálak egy részéről is feltételezhető, hogy kenyérosztó tálként használhatták őket. A források között kis üvegtálakat is úgy említettek, mint kenyérosztó tálakat.

Bizonyos kancsók úrasztali boroskannákként funkcionáltak. Erre több példát találhatunk napjainkban. Ugyanakkor a vizitációkban nem találtunk arra utaló adatot, hogy üvegkancsókat úrvacsorái edényként használtak volna már a XVIII-XIX. században.

Úgy tűnik, hogy az üvegedényeket leginkább keresztelőedényként láthatjuk. A keresztelőkészletek kanna vagy kancsó méretét funkciójuk határozta meg, feltehetően kis űrtartalmúak voltak. Ezek az edények tömegárúként kerültek forgalomba. A zempléni egy-két decis kancsócskák a nagyobb méretű kancsókhoz hasonló formában és díszítésben készültek.

Fennmaradt edények

Mivel napjainkban is vannak üvegedények a gyülekezetek tulajdonában, ezeket is végigtekintjük.

Korainak tűnik egy karcsú talpas pohár, mely az ezüst kelyhek formáját követi. Harangvirágkelyhe a fúvott stílus sajátosságát tükrözi (280. kép). A feltehetően XIX. századi fúvott, nagyméretű kehelyformák, mint fentebb szó volt róluk, bizonyára eredetileg is úrasztali pohárként készültek (281. kép).

142