P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Művészeti stílusok
ból tájékozódhatunk felőlük. E kor egyházi emlékei igen szerények lehettek, keresztek és kelyhek kerültek elő patenákkal. Román kori edények ismereteink szerint nem találhatók református gyülekezetek birtokában. A XIV. század közepén, Nagy Lajos uralkodásának kezdetén jelentkezik nálunk a gótika. Ebben a stílusban mindent meghatározott az építészet. A gótika jellemző növényi díszítőeleme a szeszélyesen kanyargó inda, rajta akantuszlevelekkel, majd a tüskés bogáncs levelével. Lendületes építészeti elemek - halhólyagok, bordák, kőrácsok - jelentkeznek az ötvösműveken is. A kor alkotásai ékes példái annak, hogy „az anyag maga egyre kevésbé lényeges: hiszen azért van, hogy legyőzzék.”7 Erre példaként a gótikus kelyhet sorolhatjuk elő, szerény példái református gyülekezetekben is előfordulnak, amint látni fogjuk a továbbiakban. A reneszánsz korában, amely nálunk nagyon korán, Mátyás udvarában már jelentkezett és nagyon hosszú ideig tartott, a iparművészet gazdag és magas színvonalú volt. A gótika égbe törő jellegével, olykor anyagszerűtlenné válásával szemben a reneszánszra a kiegyensúlyozott, emberléptékű harmónia volt a jellemző. A XVI. században megszülető reformáció nálunk a reneszánsszal fonódott ösz- sze.8 Ez a művészeti stílus hazánkban a XVI-XVII. században az ország három részre szakadásának időszakában, a török uralmának idejével esett egybe. Itt nálunk találkozott a Nyugat és Kelet művészete, az egyetemes európai szemlélet és formavilág a Kelet motívumkincsével. E találkozás során alakult ki a jellegzetes magyar reneszánsz, amelyet az udvarházak művészetének is neveznek.9 Ez a gazdag és színes világ a művészet minden ágában megjelent, az építészetben, az ötvösművészetben és a hímzőművészetben, amelynek csodálatos virága az úrihimzés. Nem véletlen hát, hogy az úrasztali edények, az úrasztali térítők között igen nagy számban találunk ebből a korból származó alkotásokat. A barokk a köztudatban az ellenreformáció stílusaként él. A római katolikus egyház fő célja a reneszánsz alatt a reformáció következtében elvesztett hívek visszaszerzése, illetve híveinek hitükben való megerősítése volt. Ezt többféle eszközzel próbálta meg elérni, néha már-már mértéktelennek tűnő túlzásokkal. A művészetet irracionalitás, miszticizmus, monumentalitás, pompa és bonyolult minták, gazdag díszítés jellemzi. A XVII. század elején jelentkező új művészeti stílus első pártfogói a katolikus egyház, a magyar főnemesség és a bécsi udvar volt. A reformáció elterjedésének idején zömmel protestánssá vált főnemesség jó része áttért a katolikus vallásra. Különösen 7 Marosi Ernő 2001. 193. 8 Mikó Árpád 2001. 2294. 9 Voit Pál 1936. 117. 14^5
