P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
Úgyszintén nem tudjuk, hogy hol készülhetett a fekete színű bütykös, bár felvetjük, hogy esetleg nagybányai készítmény lehetett, ahol feketébe hajló sötétbarna színű edényeket is készítettek. A szép porcelán színt mutató bütyköst illetően is csak feltételezésünket fogalmazhatjuk meg. Ez valószínűleg fehér lehetett, amelyről szintén nincs közelebbi adatunk. A nagybányai fazekasok ebben az időben, a XIX. században nemcsak az általánosan ismert fekete kerámiát, hanem fehér alapon kékkel színezett edényeket is készítettek.187 Bár az összeírás időpontjánál 30 évvel későbbi egy Déri Múzeumbeli tál, amely fehér alapon zölddel és kékkel díszített, éppen a fenti sajátosságai alapján nagybányainak véltük.188 Ezért felvetjük, hogy esetleg a beregi gyülekezetekben a fenti feketéhez hasonlóan a fehér edényeket is nagybányai készítménynek tarthatjuk. A díszítésre vonatkozóan egyetlen adatunk van, a badalói gyülekezet butykosá- nak leírásánál említett ciráda, amely azért fontos számunkra, mert ismerjük a készítő helyet is, Munkácsot. Figyelemreméltó, hogy az úrasztali bütykösök vagy korsók nagy számával szemben egyetlen alkalommal sem említenek az összeírok olyan cseréptálat, amelyet kenyérosztó tálként használtak volna. Az úrasztali borospoharak ebben az egyházmegyében legtöbb esetben ezüst poharak, kelyhek voltak. A kenyérosztó tálak között nagy a száma az óntálaknak, tányéroknak, jelentős részük pedig ezüstből készült. Ennek ismeretében feltételezzük, hogy a cseréptálakat talán nem érezték megfelelőnek az úrvacsorái kenyér osztásánál. Ugyanakkor a XVIII. századból az Alföldről ismerünk cseréptálat, amelyet feltehetően úrasztali tálként használtak. A beregszászi adat azért fontos, hiszen bár Beregszászon is működtek fazekasok, a felirat szerint Nagy József lelkész mégis a távolabbi Munkácson készíttette el a gyülekezet számára az úrasztali boroskorsót. Ez feltehetően Munkács jó hírének a bizonyítéka. A cirádák említéséből nem derül ki, hogy festett volt-e vagy más technikával készült a díszítés, esetleg lehetett domborműves, azaz rátétes, de karcolt vagy kapart technikájú is. A keresztelő készletek jórészt cserépből készültek, tálból és kancsóból vagy pohárból álltak. Anyaguk nem minden esetben volt azonos, a cserép tálhoz említenek ón, réz és bádog poharat vagy kancsót. A tálak színe többségében zöld volt, kivételt a bütykösöknél már említett fekete és sárga szín jelent. A fekete színnél ismételten felvetjük a nagybányai eredet lehetőségét. 187 Csupor István 1999. 93-94. 188 P. Szalay Emőke 2001c. 147. §•> 133
