P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
A gyár alapításának időpontjával kapcsolatban több feltételezés ismert, de mindenképpen az 1820-as években indulhatott a gyártás. A legkorábbi ismert porcelánok 1831 évi bélyegzővel ellátottak. A nyugateurópai, bécsi és angol mintákat követő formák díszes kivitelűek, hercegi használatra készültek. Kiemelkedő díszességű darabok mellett a mindennapi szükségletet kielégítő szerényebb edények is készültek. Ezeknek általában az ismert porcelánfehérrel szemben az anyagszínűk kissé zöldesszürke. A csenyétei gyülekezet 1839-es évszámmal ellátott kancsója fedelén egy heverő oroszlánnal eredetileg szintén nem templomi használatra készülhetett. A kis korongos talpon ülő, tojásdad kannatest válla és nyaka harmonikusan emelkedik, füle ívelése illeszkedik a testhez. Díszítése szerény, vízszintes zöld vonalak tagolják sávokra, derekán kék szőlőfürtök és zöld levelek utalnak az egyházi használatra. A kanna szerénysége ellenére méltó a gyár ekkori színvonalához, igényessége alapján jól érzékelteti, hogy annak az időszaknak a terméke, amelyet a gyár fénykorának tartanak. A fedélen megjelenő fekvő oroszlán a korban elterjedt dohánytartóknak volt kedvelt díszítménye. Az állat megformálásának plasztikussága felülmúlja a népi fazekastermékek figuráinak elnagyoltságát (266. kép). Bár évszám nélküli, de feltehetően ebben az időszakban készülhetett az erdőhorváti gyülekezet korsója, amelynek már nincs külön talpa, vékony nyakán gallér, füle vonala megegyezik az előbbi kancsóval. Derekán szintén szőlőlveles inda fut körbe (267. kép). Bár más formát követ a borsi gyülekezet Karoson őrzött 1842-es edénye, ugyanis kancsó, de díszítése a jellegzetes szőlőfürtös koszorú, amelyet egy címerpajzs szakít meg, benne a felirat. Ez az edény az előbbiekhez hasonlóan szerény volta ellenére mind formailag, mind díszítésében igényes munka. A termékek színvonalát bizonyítja egy 1845-ös vélemény, amely azt írja, hogy „a külfölddel bátran versenyre léphet akár a csínt, akár a tartósságot tekintjük.”179 (268. kép). Az arkai gyülekezet 1846-os edénye tökéletes formájú, viszont több részletben is különbözik az idesorolt edényektől. A fül eltér a korábbi és későbbi regéci úrasztali boroskorsók fülmegoldásától azzal, hogy viszonylag rövid és csaknem teljes kör alakban visszahajlik a függőleges részhez. További különbségük, hogy ennek a korsónak nincs kiöntőcsőre, nyakát nem szegélyezi gallér (269. kép). A következő edények között a formai megoldásokban szintén van különbség. Kettő közülük, a poroszlói 1856-os és a taktakenézi 1863-as korsó kis háromszög alakú kiöntőcsőrös, függőleges peremű szájjal. Fülük a korábbi edényeken látható lapos vonalú, kis ujjtámasszal a felső részén, egészen közel a nyakhoz (270-2703. kép). 179 Katona Imre 1978. 24. 128 <«§
