P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
További esetleges magyarázatként felvetjük, hogy a legelterjedtebb porcelán edényformák a XVIII. század végén, a XIX. század elején a kisméretű kávéskészletek, illetve a teáskészletek voltak. Ezekből esetleg a kancsók lehettek volna alkalmasak arra, hogy keresztelőkannaként funkcionáljanak. Ennek ellenére a kutatott területen nem került elő XIX. századi porcelán keresztelőkancsó. Alkalmazását talán az zárta ki, hogy a kisméretű kávéskannának és teáskannának a fedele levehető, így a keresztelés szertartása során csak fedél nélkül lenne használható, ami megjelenésében hiányossá és így méltatlanná tehette a hívek előtt. A keresztelőedények mellett a másik használatos edény az úrasztali boroskan- csó. Borosedényként még a porcelán teáskanna sem volt alkalmas, nem beszélve a kávéskannákról, mert kisebb űrtartamúak annál, hogy betölthessék ezt a funkciót. Nagyobb méretben, több literes nagyságban nem készültek porcelán kancsók, amelyek megfeleltek volna úrasztali boroskannaként. Véleményünk szerint talán ez akadályozta meg ezt a kerámiafélét, hogy jelentékeny számban bekerüljön a templomi edények közé. Kenyérosztó tálnak esetleg azért nem használták, mert a készletekben lévő tányérokat feltételezésünk szerint nem érezték méltónak a Krisztus testét jelképező kenyér tartójának. A XIX. század második feléből, amikor már nagyobb számban terjedtek el a porcelán edények, a templomi edények között megjelennek a nagyobb méretű boros- kancsók, korsók. A XX. század végén találkozhatunk néhány porcelán kancsóval egészen kis gyülekezetekben, ahol egy asztali kancsó elegendő az úrvacsoraosztáskor a bor számára. Egyik példánkon az Utolsó vacsora matricás ábrázolása látható a teljesen mindennapi, egyszerű asztali kancsón. Keresztelőkancsóként is csak a XX. század elején jelenik meg a kis méretű porcelánedény. XIX. századi porcelán edények Regéci-telkibányai porcelánok A magyar procelángyártás megindítása Bretzenheim Ferdinánd nevéhez fűződik. A regéci és telkibányai porcelán megnevezés egyaránt ismert a korai termékekre. Ennek magyarázata, hogy mindkét nevet használták gyári jegyként. Regéc az uradalom neve volt, amelynek egyik falujában, Telkibányán létesült a porcelángyár. A telkibányai gyár jelentőségét növeli, hogy hazai kaolint - ez a porcelán alapanyaga - használtak fel a porcelán előállításához, bár a későbbiek során a cseh kaolin alkalmasabbnak bizonyult. 127
