P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Kerámiafélék a református templomokban

zódik, ennek a továbbiakban változataival találkozunk. Ebben az időszakban már a később jellegzetesnek tartott, kedvelt un. apátfalvi díszítő stílus jelenik meg. A stílus elemeit a kutatás szerint az Apátfalvára bevándorló telkibányai, miskolci és más kőedénygyárakból áttelepült szakmunkások hozták magukkal.167 Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy az asztali és díszedényeken annyira kedvelt itteni magyarosnak tartott virágos díszítmény ritkán került fel az úrasztali edények oldalára (243. kép).

Lehetséges, hogy az egyházi edények ornamentikája ekkor még nem alakult ki, bár az ismert vallási jelkép, a szőlőfürt levelekkel már megjelenik az egyik oldalon, de a másik oldalon még a rózsás csokrot láthatjuk. A díszítmény szerkezete a reneszánszra visszanyúló koszorút ismétli, benne a felirattal.

Az uzapanyiti gyülekezet két korsója 1891-es és 1892-es ajánlással ellátott. Az ajánlási, adományozási feliratok az edény készítési idejére nem minden esetben vonatkoztathatók, hiszen egy edényt évekkel, olykor évtizedekkel később is ajándékozhattak, erre számos példát találhatunk különösen az ezüst és ón református templomi edények között (244. kép).

Az úrasztali korsókkal kapcsolatban felvetjük, hogy díszítményük annyira jellegzetes volt az ekkorra már kialakult búzakalászos, szőlőfürtös mintával, hogy ezt a mindennapi életben bizonyára nem keresték a vevők. Ugyanakkor nem valószínű az sem, hogy az üzemek akkora kereslettel számolhattak, hogy érdemes lett volna nagyobb számban, esetleg sorozatban készíteni ezzel a díszítéssel ellátott edényeket.

Mindez azt feltételezi, hogy a datálás idején készültek ezek a korsók, így azt állapíthatjuk meg, hogy a bérlők nemtörődömsége ellenére Dubrovszky Antal bizonyára szakszerűen irányította a gyárat és igényes termékeket állítottak elő.

Az 1893-tól kezdődő időszak kiemelkedő volt, a gyár ekkor élte másodvirágzását. A termelés színvonalát és eredményességét jól mutatja, hogy nemcsak határokon belül volt sikere az apátfalvi termékeknek, hanem külföldre is szállítottak. Gyártmányaik eljutottak Ausztriába és Németországba. A balkáni országok - Horvátország, Szerbia, Bulgária mellett - Lengyelországba és az Egyesült Államokba is exportáltak. Az 1896-os milleniumi kiállításon elismerést szereztek népies termékeik.

Ezen fellendülési időszak terméke a szkárosi egyház 1896-os korsója. Az edényen még a feltehetően széles vevőkör számára készített rózsás virágmintát láthatjuk, amely teljes szépségében pompázva koszorút formál (245. kép).

1897-ben készült a radnóti gyülekezet korábbi korsója, amelyen már jellegzetes úrvacsorái díszítmény, a szőlőleveles, fürtös, búzakalászos, búzavirágos minta jelenik meg. A díszítés sajátossága, hogy a nyakon barna háromujjas levelek hajolnak le a gallérról. Ezek bizonyára azért kerültek oda, hogy az edény öblének fehérségében

167 Csiffáry Gergely 1997. 87.

119