P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
Már Herepei János megjegyezte, hogy a kolozsvári edényekre a „fejér”, sőt a „porcellán” jelzőt is használták, de ez nem jelenti azt, hogy porcelánt gyártottak volna, csupán azt, hogy finomabb fehérárut készítettek. A Beregi Egyházmegye gyülekezeteiből származó adatok bizonyítják, hogy ezeken a területeken is ismerték ezt a jelzőt. Ugyancsak egyet kell értenünk Takács Béla véleményével, hogy mivel ezek az adatok a XVIII. század végéről, a XIX. század legelejéről valók, kevéssé valószínű, hogy valóban porcelánedényekről lenne szó, mivel ekkor még a porcelán igen drága edény volt. További kérdéses adat, hogy ónbafoglalást jegyeztek fel a vizitálók. Mivel jelenleg ilyen porcelánkancsót, azaz ónfedéllel ellátott, száján, talpán, esetleg a derekán is ónba foglaltat, amint a bulcsúi adat közli, nem ismerünk, ismét Takács Bélára hivatkozunk, aki ezt is a fajansz edények jellemzőjének tartotta. Ugyanakkor arra is érdemes felfigyelni, hogy a keresztelőedény anyagát olykor nem jegyzik fel, csupán a tál anyagáról szólnak, amelyre mint porcelánra hivatkoznak. * A fennmaradt tárgyi anyag arra hívja fel a figyelmet, hogy a Tiszáninneni Egyház- kerületben jelentős a fennmaradt habán edények száma, ugyanakkor a Felvidéken az Ungi, a Zempléni és Abaúj-Tornai Egyházmegyében, amelyeken át vezettek a kereskedelmi útvonalak erre a vidékre, jóval kevesebb habán készítményt őriznek. Ennek okát jelenleg nem ismerjük. Manufakturális fajansz termékek A habán termékek mellett manufaktúrákban előállított fajansz edények is megtalálhatók a református gyülekezetekben. A XVIII. században Magyarországon is létrejöttek a fajansz manufaktúrák. Elsőként a Felvidéken létesült fajanszgyár. A holicsi üzem sajátossága az volt, hogy Mária Terézia császárnő férje, Lotharingiai Ferenc alapította az üzemet. A továbbiakban Tatán és Budán indult meg a fajanszgyártás, majd még néhány kisebb üzem kezdte meg működését. A fajansznak a XVIII. század közepe táján a kínai porcelán mellett új versenytársa jelent meg, az európai porcelán. Ennek hatására a fajanszművészet megpróbált védekezni és új díszítőstílust alakított ki. Az edények felületének díszítése kezdett háttérbe szorulni, egyre több fehér felület maradt a fajansz sokszínűségével szemben, a fehér edények a porcelán hatását igyekeztek kelteni.155 155 Katona Imre 1978. no <«§
