P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
VERŐ ECCLESIAE TOTIUS, SUB PASTORATU REV. DNI MARTINI SZOMBATI, IN ANNO DNI 1729 DIE 19 NOV. HUIC INSIGNI ESSE DEDIT BENEFICIUM DONI JOHANUS SZIGETI FIGULUS CUJUSDEM LOCI GLORIA DEO”. (Ez a templom a töredékeiből renováltatott részint a kiváló és nagylelkű Palágyi Márton és István urak, valamint kiváló és nemes felesége Lónyai Mária, részint pedig az egész gyülekezet költségén, a tiszteletreméltó Szombati Márton úr prédikátorsága alatt az Úr 1729. évében november 19. napján. Ezen jeles alkalom tanúságául adta az Úrnak Szigeti János ezen hely fazekasa Istené a dicsőség) (220. kép). A kupa és a tábla nem volt ismeretlen, megemlékezik róluk Haraszy Károly 1931- ben Az Ungi Református Egyházmegye c. munkájában, ahol három cserépedényről szól: „A cserépedények közül egy kék virágú füles korsó 1727-ből, egy kis keresztelő edény 1729-ben készült. Van egy szép cserépserleg is 1729-ból. Alapszíne szürke, díszítése kék, sárga és zöld: az oszlopos díszítés közt ilyen felirat: „... Aki szomjuhozik, jöjjön el és vegye az életnek vizét ingyen. Dicsőség Istennek. Ámen.” Két oldalt magyaros virágdísz.”153 Takács Béla felfigyelt a kupára, amelyről az előbbi leírás alapján feltételezte, hogy habán készítményről van szó. A megőrzött tárgy teljes mértékben alátámasztja fel- tételezését.154 Sajnálatos, hogy az említett három edény közül csupán a fenti fedeles kupa maradt meg napjainkra, így a többire vonatkozóan csak feltételezéseinket fogalmazhatjuk meg. Úgy véljük a meglévő tárgy alapján, hogy mindhárom edény ónmázas fajansz lehetett. A kék virágú korsó leírás feltehetően ónmázas fajanszot jelenthetett. A másik két tárggyal kapcsolatban további problémák merülnek fel. A keresztelő edényről nem tudunk közelebbit, de évszáma megegyezik a tábla és a megmaradt kupa évszámával, ezért feltételezhetjük, hogy ugyanolyan lehetett, mint a másik két edény, különben megemlékezett volna róla a leíró. A harmadikként sorolt cserépserleg esetében több kérdés vethető fel. Az ábrázolás leírása megegyezik a fennmaradt kupa díszítésével. Fel kell vetni, hogy a leíró esetleg összetévesztette a két formát, bár nem könnyen képzelhető el, hiszen az egyikről azt írja a forma közelebbi meghatározása nélkül, hogy keresztelő edény, míg a másik esetében egyértelműen kelyhet említ. Ugyancsak kérdéses a felirat szövege. Ezt a bibliai idézetet eddig úrasztali térítőkről ismerjük, amelyeket általában az úrvacsoraosztás alkalmával terítettek fel az úrasztalára. A díszítés leírásából nem derül ki egyértelműen, hogy a felirat mely tárgyé, de megegyezik a kupán látható írással. Itt felvetjük, hogy az oszlopos fülkébe helye153 Haraszy Károly 1931. 333. 154 Takács Béla 1977. 88. 108
