P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
lesebb szájú edény, kanna.147 Az edény érdekessége, hogy készítésének időpontjában, 1744-ben a debreceni fazekasmesterek már olyan mesterségbeli színvonalon dolgoztak, hogy nagyméretű díszedények is kikerültek a műhelyeikből.148 A habán edényeknek a fazekas edények elé helyezését mutatja, hogy az ötvösök a helyi fazekasokkal szemben felvidéki habán műhelyben rendeltek céhkannát. Debreceni jelenléte az erdélyi adatokkal mutat azonosságot, ahol mindig többre értékelték a habán kerámiát, mint a helyi ólommázas fazekastermékeket.149 A kenyérosztó tálak között szintén előfordultak habán készítmények, bár az adatok szerint számuk kevesebb, mint a fennálló edényeké. A XVII. században a viszonylag széles karimájú, csaknem félgömb alakú öböllel ellátott tányérforma volt az általános. Felmerül, hogy alakjuk miatt nem igazán alkalmasak a kenyérosztó tányér funkciójára, hiszen a hosszúkás kenyércsíkok jobban fekszenek laposabb tányéron, mint a meglehetősen mély tálak felszínén. Kiemelkedő szépségű példány a golopi egyház 1727-es tála. A kobaltkék tál a jellegzetes széles karimájú, félgömb öblű formát követi. Díszítése kék alapon fehér és kevés sárga színnel készült. Készítési helyét illetően pontos helymeghatározást adni jelenleg nem lehet. A kékmázas kerámia a fehér mázas fajanszszal nem volt egyenértékű. Árban különböztek, a fehér edényeket mindig drágábban adták, mint a színes mázúakat. Az emlékanyag alapján úgy tűnik, hogy Erdélyben elterjedtebb volt, mint pl. a Felvidéken (216. kép). A golopi tálhoz hasonló magántulajdonban őrzött tálsorozat darabjai szintén 1720- as évekbeliek.150 Vida Gabriella az ilyen formájú és díszítésű jellegzetes tálakat és hasonló díszítésű kancsókat Zólyom környékéről eredezteti abból kiindulva, hogy az ismert tárgyak szinte kivétel nélkül Zólyom megyéből kerültek elő. Ennek alapján feltételezi, hogy valószínűleg a környék nagyobb városaiban Besztercebányán, Zólyomban vagy a Garam felső folyásánál fekvő kisebb bányavárosokban készültek.151 Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a feltételezett készítési helytől ilyen nagy távolságban, több mint 200 km-re bukkant fel ez a tál. Idekerülésének körülményeit jelenleg nem ismerjük. A rimapálfalvai gyülekezet kis ónmázas tányérja késői, amit a díszítéséhez használt két szín, a zöld és a mangábarna, támaszt alá. Ilyen edények jelentős számban maradtak fenn, ami mutatja egykori elterjedésüket. 147 P. Szalay Emőke 2001. 94. 148 P. Szalay Emőke 1993. 149 Lásd erről Kolozsvár vonatkozásában Herepei János 1961. és Katona Imre 1974.150-165. 150 Katona Imre 1974. 124.a-b„ 128., 137. 143. oldal képe. 151 Vida Gabriella 2008. 195. 290. kép 106
