P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
szerint az ilyen szűk nyakú, gyűrűs szájú edényt ónfoglalattal is ellátták.144 Mindezek alapján felvetjük, hogy az alább bemutatandó pelsőci edényekhez hasonlókat nevezhették srófos butykosnak. Fennmaradt edények A mádi gyülekezet őrzött meg egy céhedényt. A kanna különös érdekessége, hogy felirata szerint a tatai mészáros céh számára készült. Mádra kerülésének körülményeit nem ismerjük. Az edényen az 1674-es készítési évszámot magyar nyelvű feliratban találjuk, de helyesírása arra mutat, hogy feltehetően nem magyar anyanyelvű volt a készítője.145 Az évszámot illetően ez a dátum ebben az esetben bizonyosan a készítés idejét jelenti (202. kép). Hasonlóan kedvelt forma volt a XVII. században a kisebb méretű kanna, amelyet ónfedéllel láttak el. A tiszatarjáni gyülekezet korsója példa arra, hogy az edényekre az ónfedél később kerülhetett. Eredetileg egy csizmadia céh számára 1692-ben készült edényen az ónfedél közepébe II. József óntallérját foglalták be, azaz a fedél csaknem száz évvel az eredeti edény elkészülte után került rá (203. kép) A gömbös testű edényeknek volt egy nyújtottabb öblű változata. A tojásdad test a XVII. században gerezdek változatban ismert, a sima felületűek inkább a XVIII. századból maradtak fenn. Éppen ezért figyelemreméltó a mezőzombori gyülekezet edénye, amelynek az ónfedelén találjuk a vésett feliratot, ebben 1697-es évszám szerepel. Az 1690-es években lehet találkozni ilyen kék felhőmintás edényekkel, ezek közé tartozik ez az kanna is 204. kép). A rimaszombati csizmadia céh kannája az elmúlt századokban valamikor egyházi tulajdonba került, ma a rimaszombati gyülekezet birtokolja. Alakjában emlékeztet a mádi edényre, annál kevéssel karcsúbb, öblét függőleges bordák tagolják. Díszítése jóval tömöttebb, ami mutatja, hogy már nem a habán kerámia virágkorában, a XVII. században készült, hanem a XVIII. században. A korábbi edények levegősebb, csak virágokból és levelekből álló mintájával szemben, amely a reneszánszra jellemző, itt a zsúfoltság egyértelműen a barokkra utal (205. kép). Ugyancsak XVII. századi forma volt a kisebb méretű, körte alakú edény, viszonylag széles nyakkal, mint az átányi gyülekezet kannája (206. kép). 144 P. Radványi Diána-Réti László 211.47. kép 145 Bizonyítékként Tar András 1677-ben Debrecenben is dolgozó ötvöslegény ötvöskönyvét említhetjük, amelyben magyar nyelven tett feljegyzéseket, írt le rövid versikét és azok jó helyesírással készültek. 104
