Abaúj-Tornai Református Egyházmegye 1. - Magyar Református Egyház Javainak Tára 18. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 4. (Debrecen, 2010)

Az Abaúj-Tornai Református Egyházmegye történetének rövid áttekintése

AZ ABAÚJ-TORNAI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház abaúj-tornai egyházmegyéje meglehetősen bonyolult fejlődés eredményeképpen nyerte el mai szervezeti formáját. A történeti Abaúj vármegye határain belüli gyülekezetek a 16. században még a Kassavölgyi Egyházmegye kereteibe tartoztak. Ez utóbbinak a határai Abaújon kívül Torna, Zemplén és Szabolcs megyékre terjedtek ki. A XVII. század derekán ez az egyházszervezeti egység már az Abaújvár-Tornai Egyházmegye nevet viseli. 1918 előtt 71 anyaegyházat tartottak nyilván az egyházmegyében. Az önálló Tornai Református Egyházmegye, a Tiszáninneni Református Egyházkerület részeként 1799-ben szerveztetett meg az abaújvár-tornai egyházmegyének az akkor még ön­álló Torna vármegyében fekvő egyházaiból és a borsod-gömör-kishontinak pár egyházából, összesen 16-ból, melyek közül kettő Gömör-Kishont vármegye területére esett. Az impériumváltást követően a Szlovenszkóhoz került 8 tornai és 20 abaúji egyház a Szlovenszkói Tiszáninneni Egyházkerület részeként megszervezett Abaúj-Tornai Refor­mátus Egyházmegye része lett. Az 1. bécsi döntés eredményeképpen néhány évig régi alakjában állott fenn az egyház­megye. A második világháború után a Magyarországon maradt egyházak (1952. július í-ét köve­tően) a felsőborsodi egyházmegyébe olvasztattak. Szlovákiában az 1945. május 24-ével ha­tályba lépett szabályrendelet értelmében 9 egyházmegye alakult. Közülük az 5-ös sorszám alatti volt a tornai-szlovák, a 6-os az abaúji-magyar egyházmegye. A döntést a Csehszlovákiai Egyetemes Református Egyház szervező bizottságának elnöksége volt hivatott végrehajtani. A döntés értelmében az újonnan szervezett tornai szlovák egyházmegyéhez a következő anyaegyházak csatoltattak, leány- és fiókegyházaikkal együtt: Petőszinye (Svinica), Gyür­ke (Durkov), Magyarbőd (Bídovce), Bárca (Barca), Tárcavajkóc (Vajkovce), Beszter (Byster), Abaújnádasd (Nadost), Hernádcsány (Cana), Kassa (Kosice), Nagyszalánc (Slanec), Eszkáros (Skáros), Hernádzsadány (Zdana), Garbócbogdány (Bohdanovce), valamint az eperjesi (Presov) missziós egyház. Az abaúji magyar egyházmegye része lett: Barka (Börka), Miglécnémeti (Miglec), Csécs (Cecejovce), Szeszta (Cestice pri Moldave nad Bodvou), Felsőlánc (Vysny Lánc), Péder (Pe­der), Abaujszina (Sena), Vendégi (Vendégi) és Szádelő (Zadiel). A fentebbi állapot az új alkotmány elfogadásáig maradt érvényben. Az alkotmányozó zsi­nat 1952. augusztus 21-én nyílt meg Léván. Az elfogadott alkotmány értelmében 7 egyházme­gye szerveződött, ú.m.: pozsonyi, dél-nyitrai, észak-nyitrai, besztercebányai, nyugat-kassai, kelet-kassai, eperjesi. Az alkotmányt 1952. szeptember 18-án hagyta jóvá az illetékes állami hivatal. 1953 júniusában az új egyházmegyék megtartották alakuló ülésüket. Az érintett gyülekezetek a nyugat-kassai egyházmegye részei lettek. Ez utóbbihoz került több, korábban a gömöri egyházmegyéhez tartozó gyülekezet is. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinata 2006. október 20-án, a VII. ülésszak 10. ülésén hozott Zs 15/2006-os sz. határozatával a volt nyugat-kassai református egyházme­gye nevét Abaúj-Tornai Református Egyházmegyére módosította. Esperes: Orémus Zoltán Gondnok: Szaniszló Sándor B. K. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom